Kategória:Pilosocereus

• Pilosocereus (Byles & Rowley) Byles & Rowley, 1957
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetségnév a latin pilosus (szőrös) és a Cereus (fáklyagyertya/kaktusz nemzetségnév) szavak összetétele. A név a legtöbb fajra jellemző, a reproduktív zónában (pseudocephalium) megjelenő bőséges szőrzetre utal.

• Pilosocereus leucocephalus (Poselger) Byles & Rowley; Gyűjtő: Poselger, Mexikó, típuspéldány: Sonora. ==
• Első leírása: Pilocereus néven K. Schumann által az Engler & Prantl: Die Natürlichen Pflanzenfamilien műben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ronald Stewart Byles és Gordon Douglas Rowley, 1957.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Pilocereus K. Schumann
• Cephalocereus Pfeiff. (részben)
• Pseudopilocereus Buxb.

Oszlopos termetű, cserjeszerű vagy fatermetű növények, általában erősen elágazóak, kandeláber alakúak, magasságuk elérheti a 10 métert. A szárak nyálkaanyagot (mucilago) tartalmaznak. Az epidermisz általában sima, színe a szürkészöldtől a kékesig terjed, többé-kevésbé hamvas (glaucus).

A bordák száma 3 és 30 között változik, egyenesek, az areolák alatt gyakran keresztirányú barázda található. Az areolák nemezesek, a reproduktív részen erősen gyapjasak, ami egyes fajoknál hosszirányú vagy oldalsó cefáliummá alakul. A tövisek száma és mérete változó, többnyire egyenesek, tűszerűek (acicularis), néha áttetszőek. Megkülönböztethetőek középtövisek és peremtövisek, melyek sűrűsége fajfüggő.

Éjszaka nyíló, önmeddő virágok. Alakjuk tölcsérszerű vagy harang alakú, a virágcső csupasz. Színük fehér, zöldesfehér vagy többé-kevésbé intenzív rózsaszín. Megporzásukat főként denevérek (pl. Anoura geoffroyi, Choeronycteris mexicana, Glossophaga fajok, Leptonycteris fajok) végzik, de szenderek (Sphingidae család, pl. Agrius cingulatus, Manduca rustica) is látogatják őket. A nappal is nyitva maradó virágokat méhek, kolibrik vagy más madarak és pillangók is felkereshetik.

Többé-kevésbé gömbölyded-lapított, vastag falú bogyótermés. Felrepedése félköríves és szabálytalan, feltárva a fehér vagy színes (rózsaszíntől a liláig terjedő), kompakt húsos pulpát. A termésen megmaradnak a beszáradt lepellevelek maradványai.

• Magja: Széles tojásdad vagy kanál alakú (cochleariform), fényes, sötétbarna vagy fekete színű, bordázott (striatus). Terjesztésüket madarak (ornitofília) és hangyák (mirmekofília) végzik.

• Földrajzi elterjedés: Széles földrajzi elterjedési területtel rendelkeznek Dél-Amerikától Mexikóig, az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén (Florida) és a Karib-térség szigetein keresztül. Megtalálhatóak a következő országokban és régiókban: Antigua, Aruba, Bahamák, Barbados, Bonaire, Kajmán-szigetek, Curacao, La Desirade, Grenadine-szigetek, Guadeloupe, Marie Galante, Martinique, Monserrat, Nevis, Saba, Saint Barthelemy, Saint Eustatius, St Kitts, St Lucia, Saint Martin, Trinidad és Tobago, Virgin-szigetek, Belize, Brazília (Alagoas, Bahia, Ceara, Espirito Santo, Goias, Maranhao, Mato Grosso, Mato Grosso do Sul, Minas Gerais, Paraiba, Pernambuco, Piaui, Rio de Janeiro, Rio Grande do Norte, Rondonia, Roraima, Sao Paulo, Sergipe, Tocantins), Kolumbia (Cauca, Cesar, Guajira, Magdalena), Kuba (Guantanamo, Santiago de Cuba), Salvador, Ecuador (Azuay, El Oro, Guayas, Manabi), Guatemala (Baja Verapaz, El Progreso, El Quiche, Chiquimula, Huehuetenango, Santa Rosa, Zacapa), Guyana, Haiti, Honduras, Jamaica, Mexikó (Chiapas, Chihuahua, Colima, Durango, Guerrero, Hidalgo, Jalisco, Mexico, Michoacan, Nayarit, Nuevo Leon, Oaxaca, Puebla, Queretaro, San Luis Potosi, Sinaloa, Sonora, Tamaulipas, Veracruz, Yucatan), Paraguay (Amambay, Concepcion), Peru1 (Piura, Tumbes), Puerto Rico, Dom2inikai Köztársaság (Pedernales), USA (Florida), Venezuela (Bolivar, Falcon, Lara, Merida, Tachira, Trujillo).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Cserjésekben, bozótosokban, lombhullató tövises száraz erdőkben, hegyoldalakon, trópusi völgyekben élnek. Előfordulnak homokos vagy sziklás talajon, mészkő kibúvásokon, homokkövön, gránit- és gneiszszirteken vagy kvarchomokon. Megtalálhatóak a campo rupestre (hegyvidéki szubtrópusi szavanna) és a caatinga (brazil száraz tövises erdő) növénytársulásaiban. Tengerszint feletti magasságuk a partvidéktől (P. catingicola) egészen 1900 méterig (P. chrysacanthus) terjed. Gyakran társulnak más kaktuszokkal és szukkulensekkel.

A kaktuszfélék (Cactaceae) családján belül a Cactoideae alcsaládba tartozik. J. M. de Vos és munkatársai (2025-ös filogenetikai osztályozás) alapján a nemzetség a Cereeae tribusz tagja, ahol a molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették monofiletikus jellegét a korábbi tágabb értelmezésekkel szemben.

• https://thelastcactusclassification.top/category/pilosocereus/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/
• http://www.cactusinhabitat.org/