Cephalocereus senilis
| Cephalocereus senilis | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Echinocereinae |
| Nemzetség | Cephalocereus |
| Faj | Cephalocereus senilis |
 
| |
Tudományos név
- Cephalocereus senilis (Haworth) Pfeiffer, 1838
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Cephalocereus a görög kephale (fej) és a latin cereus (gyertya/fáklya) szavakból származik, utalva a hajtás csúcsán kialakuló, gyapjas termőzónára, a cephalium-ra.
- A faji jelző, a senilis latin eredetű, jelentése: öreg, aggastyánhoz méltó. Ez a növényt borító sűrű, hosszú, fehér szőrszerű tövisekre utal, amelyek az ősz hajra emlékeztetnek (innen a magyar „őszapókaktusz” elnevezés is).
Típus
- Cactus senilis Haworth; Gyűjtő: Thomas Coulter, hely: Mexikó, Hidalgo; Típuspéldány helye: Kew (K).
- Első leírása: Adrian Hardy Haworth írta le először Cactus senilis néven 1824-ben a “Philosophical Magazine and Journal” hasábjain.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ludwig Karl Georg Pfeiffer, 1838.
Cephalocereus senilis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Cephalocereus senilis szinonimái
- ≡ Cactus senilis, ≡ Cereus senilis, ≡ Cephalophorus senilis, ≡ Echinocactus senilis, ≡ Pilocereus senilis, ≡ Cephalocereus senilis, ≡ Euporteria senilis
- = Cactus bradypus, ≡ Cereus bradypus
- = Echinocactus staplesiae
- = Melocactus bradypus
- = Pilocereus senilis var. cristatus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A növény oszlopos növekedésű, kezdetben magányos, később a tövénél elágazó szár jellemzi, amely eredeti élőhelyén akár a 12–15 méteres magasságot is elérheti. A kifejlett hajtás átmérője 30–40 cm.
A szár felületén 20–30 alacsony, egyenes lefutású bordák találhatók. Az areolák sűrűn helyezkednek el.
A legjellemzőbb sajátossága a rendkívül sűrű töviszet. A peremtövisek (20–30 db) valójában hosszú, 6–12 cm-es, fehér, hullámos, haj- vagy szőrszerű képletek, amelyek teljesen beborítják a növény testét. Ezek a szőrszerű tövisek védik a növényt a perzselő napsugárzástól és a fagyoktól. A középtövis (1–5 db) erősebb, szürkés vagy sárgás, 1–5 cm hosszú, de gyakran rejtve marad a fehér szőrök között.
Generatív test
Virág
A virág csak az idős (több mint 6 méter magas) példányokon jelenik meg. A virágzáshoz a hajtás egyik oldalán egy speciális, sűrű fehér gyapjúból és sörtékből álló zóna, az úgynevezett pseudocephalium alakul ki. A virág éjszaka nyílik, tölcsér alakú, 8–9 cm hosszú és kb. 7–8 cm széles, színe sárgásvörös vagy rózsaszínes-fehér.
- Takarólevelek: A külső lepellevél barnásvörös, a belső lepellevél világosabb, rózsaszínes vagy krémszínű.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál krémszínűek, a bibe többágú.
Termés
A termés tojásdad, kb. 2,5–3 cm hosszú, pirosas színű, sűrűn borítják a pikkelyek és a gyapjú.
- Magja: A magok kicsik, fénylő feketék.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó endemikus faja, természetes állományai főként Hidalgo és Veracruz államokban találhatók (például a “Metztitlán-völgyben”).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Meredek mészkősziklákon és kanyonok oldalaiban él, xerofita növénytársulások tagja. Kedveli a forró, száraz éghajlatot, ahol a fehér szőrzet segít a hőháztartás szabályozásában.
Kultúrában tartás
A Cephalocereus senilis világszerte az egyik legismertebb díszkaktusz. Lassú növekedésű, a kultúrában ritkán ágazik el és szinte soha nem virágzik. Rendkívül fényigényes, a fehér „haj” csak tűző napon fejlődik megfelelően. Jó vízelvezetésű, meszes talajt igényel. Télállósága korlátozott, teljesen szárazon rövid ideig elviseli a 0°C körüli hőmérsékletet. A szőrszerű tövisek közé szorult vizet nehezen adja le, ami gombásodáshoz vezethet, ezért a testét nem célszerű felülről öntözni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Leginkább a Cleistocactus strausii fajjal téveszthető össze, de a Cephalocereus senilis szőrei sokkal puhábbak, hajlékonyabbak és hosszabbak, továbbá nem rendelkezik a Cleistocactus-okra jellemző cső alakú, nappali virágokkal. Hasonló megjelenésűek még az Espostoa nemzetség fajai, de azok valódi cephalium-ot növesztenek.
Taxonómia és filogenetika
Az APG 4 besorolás alapján a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjába és a Phyllocacteae tribus Echinocereinaesubtribus-ába tartozik. A nemzetség korábban több fajt tartalmazott, de a modern kutatások sokat közülük más nemzetségekbe (pl. Pilosocereus) soroltak át, így a Cephalocereus jelenleg szűkebb értelmű.