Kategória:Brasiliparodia
| Brasiliparodia | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Parodia |
| Szinonima | Brasiliparodia |
Tudományos név
- Brasiliparodia Ritter, 1979
- A tudományos név státusza: szinonima (a Parodia nemzetség szinonimája)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév jelentése: „brazíliai Parodia”. A név Brazília országnevének és a Parodia nemzetségnévnek az összevonásából keletkezett. Az elnevezés arra utal, hogy a nemzetség tagjai Brazíliából származnak, szemben a szorosabb értelemben vett Parodia fajokkal, amelyek főként Argentínában őshonosak. A Parodia nevet Lorenzo Raimundo Parodi argentin botanikus tiszteletére alkották.
Típusfaj
- Brasiliparodia alacriportana (Backeberg & Voll) Ritter; Friedrich Ritter gyűjtése, Brazília, Rio Grande do Sul.
- Első leírása: Friedrich Ritter publikálta a Kakteen in Südamerika 1: 144. kötetében, 1979-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter, 1979.
Szinonimák
- Parodia Spegazzini
- Notocactus (Schumann) Frič
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kisméretű növényekből álló nemzetség, amelyek magányosak vagy csoportokat alkotnak. A szárak többé-kevésbé gömbölydedek vagy megnyúltak, a csúcsuk (apex) benyomott. Hosszú, rostos gyökerekkel rendelkeznek, amelyek akár az 50 cm-es hosszúságot is elérhetik.
Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek
Alacsony bordák jellemzik, amelyeket az areolák határoznak meg jól láthatóan. A bordák spirálisan elrendeződő apró szemölcsökre tagolódnak. Az areolák sűrűn gyapjasak. A peremtövisek meglehetősen kicsik, sertaszerűek, rugalmasak és egymásba fonódnak, a csúcs felé bőségesebbek. A középtövisek hosszabbak és erősebbek, lehetnek egyenesek, íveltek vagy horgasak.
Generatív test
Virág
Nappal nyíló, a hajtáscsúcson (apex) fejlődő virágok. Alakjuk többé-kevésbé tölcsér vagy harang formájú. A virágcső (tubus) rövid, gyapjas és néhány sertével rendelkezik. Színük aranysárga, a lepellevelek (tepala) sötétvörössel csíkozottak. A virágok több napig nyílnak, megporzásukat rovarok végzik.
Termés
A termés gömbölyű, finoman gyapjas, színe zöld, ritkán piros. Általában a növényen száradnak meg anélkül, hogy felnyílnának (dehiscentia nélkül).
- Magja: Hasonlóak az Acanthocephala (korábban Brasilicactus) magjaihoz, azonban kisebbek, finoman szemölcsösek és fekete színűek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília (Rio Grande do Sul, Santa Catarina államok).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Dél-Brazília hegyvidékein nőnek körülbelül 1000 m tengerszint feletti magasságban. Árnyékban, füvek, mohák és páfrányok között élnek, gyakran sziklakibúvásokon, gránit vagy gneisz szigethegyeken (inselberg), kőrepedésekben. A talaj jó vízelvezetésű és sok szerves anyagot tartalmaz a környező növényi részek lebomlásából. A talaj pH-ja erősen savanyú lehet (4 és 6 között). Az évi csapadékmennyiség általában magasabb, mint a legtöbb kaktuszféle esetében (100-200 mm vagy több).
Taxonómia és filogenetika
A J. M. de Vos és munkatársai által végzett legfrissebb kutatások (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes, 2025) megerősítik a nemzetség helyzetét a Cactoideae alcsaládon belül, molekuláris adatokkal támasztva alá a korábbi morfológiai osztályozást, amely a Brasiliparodia fajokat a tágabb értelemben vett Parodia nemzetségbe sorolja.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.