Kategória:Tephrocactus

• Tephrocactus Lem., Cactées: 88. 1868. Sec. Las Peñas & al. (2019)

A név két görög szóból tevődik össze:

1. τϵˊϕρα (téphra)
   • Eredet: Görög.
   • Jelentés: “Hamu” vagy “hamuszín”.
   • Botanikai vonatkozás: Ez a rész a nemzetség számos fajának jellegzetes szürkés, hamuszínű, matt vagy lisztes megjelenésére utal, ami gyakran a felületet borító viaszos réteg vagy az areolákból kinövő sűrű szőrzet miatt alakul ki.
2. καˊκτoς (káktos)
   • Eredet: Görög, a latin cactus-on keresztül.
   • Jelentés: “Kaktusz”.

A Tephrocactus név szó szerinti jelentése: “Hamukaktusz”, a növények jellegzetes, hamuszürke színére és kinézetére utal.

• Tephrocactus diadematus (Lem.) Lem.
• Első leírása: Charles Lemaire, 1868.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Ursopuntia
• Banfiopuntia
• Quasitephrocactus
• Pseudomaihueniopsis

• Kis bokros vagy cserjés növények nemzetsége, sűrű terminális vagy szubterminális elágazásokkal.
• Számos gömbölyű vagy hengeres szegmenst hoznak, amelyek egyes fajoknál egymásra rakottnak tűnnek.
• A gyökerek néha gumósak.
• A levelek aprók, hullók (decidua).

Az areolák szőröket (trichomata), üregekbe süllyedt glochidium-okat (glochidia in fovea), a tövisek olykor hiányzóak.

• Nappali nyílásúak, önmeddők (sterilis), forgó alakúak (rotata), a szegmensek csúcsán jelennek meg.
• Színük fehér vagy rózsaszín, továbbá sárga, narancssárga vagy vörös.
• Beporzását specializált hártyásszárnyúak (Hymenoptera mint Alloscirtetica lanosa) végzik.

A termések szárazak vagy nedvdúsak (T. nigrispinus), éretten felnyílók (dehiscens).

• Magja: A magok nagyok, szabálytalanok, krémszínű-fehértől a barnáig terjedő színűek, a termésben felhalmozódva helyezkednek el. Az embrió vessző alakú (embryo comiformis), a perispermium kiemelkedő (perispermium prominens).

Elég könnyűek ahhoz, hogy a szél szétszórja őket, de egyes fajok magjai a gyümölcsökkel táplálkozó állatok ürülékében (endozoochoria) terjednek, mint a csincsillák (Chinchilla brevicaudata, C. chinchilla, Lagidium peruvianum és a guanakók (Llama guanicoe).

A magok alapján történő osztályozást nem szabad kritikátlanul elfogadni, mivel a magalakok konvergens módon is kialakulhatnak.

Földrajzi elterjedés: Argentína (Catamarca, Cordoba, Jujuy, La Rioja, Mendoza, Salta, San Juan, San Luis, Santiago del Estero, Tucuman), Bolívia (Potosi, Chuquisaca), Chile (Tarapaca).

Élőhely: Kőkemény domboldalak tetején vagy azokon, síkságokon, homokos, sziklás, néha palás talajokon, a punában füvek között. Tengerszint feletti magasság: 250 m-től egészen 3800 m magasságig. A Tephrocactus rendkívül széles körben elterjedt és változékony az élőhelyén.

Éghajlati tényezők: Általában teljes napon nő.

• Szerkesztette: Gyúró Zoltán dr.
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás:
  • https://thelastcactusclassification.top/category/tephrocactus/