Tephrocactus articulatus var. articulatus

Tephrocactus articulatus var. articulatus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Pterocacteae
Nemzetség	Tephrocactus
Faj	Tephrocactus articulatus var. articulatus

Tudományos név

Tephrocactus articulatus var. articulatus sec. Las Peñas & al. 2019
- A tudományos név státusza: érvényes
Tephrocactus articulatus (Pfeiffer) Backeb., 1953
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév előtagja ógörög eredetű (tephros), jelentése hamuszürke, amely a nemzetségbe tartozó néhány faj töviseinek színét jellemzi. Az utótag szintén ógörög eredetű (kaktos), eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezésére szolgált. A szót Linné használta fel az Újvilágban mind nagyobb számban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként 1753-ban; ma önállóan a növénycsalád viseli a nevet.

A latin eredetű fajnév jelentése ízelt, tagolt, amely a faj hajtásrendszerére utal.

Típuspéldány

Első leírása: Enum. Diagn. Cact. 103. 1837.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Backeberg, 1953

Szinonimák

Cereus articulatus Pfeiffer, 1837
Tephrocactus strobiliformis (A. Berger) Backeb., 1936
Opuntia strobiliformis A. Berger, 1929
Opuntia articulata (Pfeiffer) D. R. Hunt, 1987
Érvényes név és szinonimák a Tephrocactus articulatus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló hajtásokból álló, 20–30 cm magas, törékeny törpecserje. Gyökere szálas. Könnyen leváló szártagjai gömbszerűek vagy tojásdadok, egymáshoz gyöngysorszerűen kapcsolódnak. Hosszuk és átmérőjük egyaránt 2,5–5 cm között változik. Színük szürkészöld vagy barnás.

Szemölcsök

A szártagok széles, lapos, ötszög alapú, határozott szemölcsökre tagoltak.

Areolák

A szemölcsök csúcsán elhelyezkedő kerek areolák fehéres vagy barnás gyapjasak, erős glochidium-okkal borítottak.

Tövisek

Peremtövis: hiányozhatnak, vagy számuk 1–4 db; átlagos hosszúságuk kb. 5 cm, papírszerűen laposak, vékonyak, hajlékonyak, akár 5–7 mm szélesek is lehetnek. Színük fehér vagy halványbarna, felületük gyakran keresztirányban csíkozott.

Generatív test

Virág

Fehér vagy halvány rózsaszín virágai 3–4 cm átmérőjűek; a var. diadematus esetében sárga is lehet.

Lepellevelek: fehérek vagy halvány rózsaszínűek

Termés

Éretten megszáradva 1,5 cm hosszú, barna színű.

Magja: megszáradva parás felületű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, típusterülete Mendoza tartomány, továbbá az ország északnyugati tartományaiban is elterjedt; a gyűjtési adatok alapján 250–1650 m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Erősen aprózódott, nagyon kis humusztartalmú, vulkanikus alapkőzeten él; társulásában ritkásan főként pázsitfűfélék fordulnak elő.

Kultúrában tartás

Kultúrában nagyon könnyen tartható, de szép, nagy példány nevelése és a virágzás ritkán érhető el. Ennek oka, hogy a szártagok csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, és a legkisebb érintésre is letörhetnek, különösen a pihenő időszakban. Gyakori, hogy tavasszal a növény jóval kisebb, mint ősszel volt. A lehullott szártagok könnyen meggyökeresednek, de így virágozni nem tudnak. Kivétel a var. oligacanthus, amely állítólag egyetlen szártagként is képes virágozni. Fényigényes faj; igazán szép példányok tűző napfényen nevelhetők. Jól drénezett, ásványi talajban nyáron szabadban is tartható. Fő fejlődési időszaka a tavasz. Télen teljesen szárazon tartható; fagytűrése akár –10 °C is lehet az eredeti élőhelytől függően.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj könnyen felismerhető gyöngysorszerűen kapcsolódó, törékeny szártagjairól és gyakran papírszerűen lapos töviseiről. A változatok elsősorban a szártagok méretében, alakjában, színében, valamint a tövisek számában, hosszában és hiányában térnek el egymástól.

Taxonómia és filogenetika

Kiterjedt élőhelye miatt erősen változékony faj, ezért számos változatát írták le: var. calvus, var. diadematus, var. inermis, var. oligacanthus, var. ovatus, var. papyracanthus, var. polyacanthus, var. syringacanthus. A tövistelen formát többek között Tephrocactus strobiliformis néven is leírták. Kultúrában e változatok elkülönítése nehéz, mivel a bélyegek erősen függnek a tartási körülményektől.

Egyéb

A faj változatossága és könnyű vegetatív szaporodása miatt gyakori gyűjteményekben, ugyanakkor természetes megjelenése és virágzása kultúrában ritka.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Jokhel Csaba, Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 408. kártya