Kategória:Gymnocalycium

• Gymnocalycium (Pfeiffer) Pfeiffer, 1845
• A tudományos név státusza: érvényes

A név a görög gymnos (csupasz, meztelen) és kalyx (kehely) szavakból származik. Az elnevezés a nemzetségre jellemző virágcsőre utal, amely pikkelyekkel fedett, de mentes a más kaktuszfélékre gyakran jellemző szőröktől, gyapjtól vagy tövisektől.

• Gymnocalycium gibbosum (Haworth) Pfeiffer ex Mittler; Taschenb. Cactuslieb. 2: 124. 1844. Sec. Charles (2009).
• Első leírása: Az eredeti leírást Ludwig Karl Georg Pfeiffer tette közzé az Abbildung und Beschreibung blühender Cacteen című művében (1845), de a név Mittler munkájában már 1844-ben megjelent.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ludwig Karl Georg Pfeiffer és Ludwig Mittler, 1844-1845.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cactus L. (részben)
• Brachycalycium Backeberg
• Echinocactus Link & Otto (részben)

A nemzetség képviselői általában magányos, alacsony növésű növények, bár egyes fajok csoportképzők lehetnek. Alakjuk a gömbölydedtől a rövid hengerig terjed, a csúcsi rész (apex) gyakran benyomott.

A növények teste tagolt, a bordák lekerekítettek, néha spirálisan futnak. A bordák gyakran szemölcsökre tagolódnak, amelyek esetenként állszerűen kiugrók. Az areolák meglehetősen nagyok, a belőlük eredő tövisek változatosak, de soha nem horgasak. A fajok rendelkezhetnek középtövisekkel és peremtövisekkel egyaránt, melyek sűrűsége és hossza fajonként eltérő.

A virágok nappal nyílnak (diurnal), a csúcs közelében (subapical) fejlődnek. Alakjuk tölcsér vagy harang alakú. Színük változatos: fehér, krémfehér, sárga, rózsaszín vagy vörös. A virágcső nagy pikkelyekkel borított, melyek széle hártyás (hyaline), az areolák pedig csupaszok. A megporzást méhek végzik, többek között az Andrenidae, Anthophoridae, Apidae, Colletidae, Halictidae és Megachilidae családok fajai.

A termés gömbölyded vagy megnyúlt, lehet száraz vagy húsos. Oldalirányban felrepedő (dehiscent), szétpukkanó vagy elfolyósodó (deliquescent). A virágmaradványok tartósan megmaradnak a termésen.

• Magja: Rendkívül változatosak, ami a nemzetség belső osztályozásának alapját képezi. A magok terjedését (diszperzióját) felépítésüktől függően hangyák (myrmecochory) vagy esővíz (hydrochory) biztosítja.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség széles földrajzi elterjedéssel rendelkezik, megtalálható Argentína (Buenos Aires, Catamarca, Chubut, Cordoba, Corrientes, Entre Rios, Jujuy, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Misiones, Neuquen, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis, Santa Fe, Santiago del Estero, Tucuman), Bolívia (Chuquisaca, Cochabamba, Potosi, Santa Cruz, Tarija), Brazília (Mato Grosso do Sul, Rio Grande do Sul), Paraguay (Alto Paraguay, Boqueron, Concepcion, Cordillera, Paraguari, Presidente Hayes) és Uruguay (Durazno, Rio Negro) területén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Az élőhelyek rendkívül változatosak. Nőnek hegyvidékeken, sziklás domboldalakon, leginkább fűfélék árnyékában vagy cserjék alatt. Gyakran a talajszinten élnek, rejtőzködő (cryptic) életmódot folytatva. Megtalálhatók szemcsés, sziklás, agyagos vagy homokos talajokon, gránitsziklák között, eróziós területeken, sziklák repedéseiben, mohák és zuzmók közötti sziklás kibúvásokon, valamint kvarckaviccsal kevert humuszos zsebekben. Ritkábban a tűző napon, füves pusztákon, sós tavak közelében vagy fosszilis dűnéken is előfordulnak. Egyes fajok kifejezetten sós talajon vagy mocsaras területen élnek. Előfordulási magasságuk 50 métertől (pl. G. schroederianum) egészen 3000 méteres magasságig terjed (pl. G. spegazzinii).

A Gymnocalycium a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjába, azon belül pedig a Cereeae nemzetségcsoportba és annak Gymnocalyciinae alnemzetségcsoportjába tartozik. A molekuláris adatok megerősítették, hogy a nemzetség monofiletikus egységet alkot, ami azt jelenti, hogy minden ide sorolt faj egyetlen közös őstől származik.

A de Vos-féle (2025) osztályozás rávilágított arra, hogy a Gymnocalycium viszonylag korán vált külön a többi dél-amerikai kaktuszcsoporttól.

Hagyományosan a nemzetséget a magok morfológiája alapján osztották alnemzetségekre (subgenera). Ez a módszer a modern genetikai vizsgálatok tükrében is meglepően helytállónak bizonyult, mivel a magtípusok jól korrelálnak a fejlődéstani vonalakkal.

• Gymnocalycium (korábban Ovatisemineum [latin ovatus - tojásdad és semen - mag]): Jellemzően a nemzetség típusfaját (G. denudatum) és rokonait foglalja magában.
• Macrosemineum: Nagyobb méretű magvakkal rendelkező fajok, főként Uruguay és Dél-Brazília területéről.
• Microsemineum: Kisméretű magvakkal rendelkező, rendkívül változatos csoport.
• Musiosemineum latin mus (egér) és semen (mag): Speciális magfelszínnel rendelkező fajok (pl. G. mihanovichii).
• Pirisemineum latin pirum (körte) és semen (mag): Körte alakú magvakkal rendelkező taxonok.

A Gymnocalycium taxonómiája híresen bonyolult a következő okok miatt:

1. Nagyfokú variabilitás: Egyetlen fajon belül is óriási különbségek lehetnek a tövisek hossza, színe vagy a test alakja tekintetében az élőhelytől függően.
2. Szinonimák sokasága: A múltban sok gyűjtő és leíró minden apró eltérést új fajként publikált, ami mára hatalmas mennyiségű szinonim nevet eredményezett.
3. Hibridizáció: A természetben az egymáshoz közel élő fajok között előfordulhat átfedés, ami nehezíti a határozást.

A legújabb filogenomikai adatok (de Vos et al. 2025) szerint a nemzetség fejlődése szorosan összefügg az Andok emelkedésével és a dél-amerikai száraz területek kialakulásával. A kutatás rávilágított, hogy:

• A korábban morfológiai alapon elkülönített szekciók többsége genetikailag is alátámasztott.
• Bizonyos fajok esetében a genetikai távolság indokolttá teszi a fajcsoportok újraértékelését (pl. a G. spegazzinii komplexum belső tagolódása).
• A nemzetség diverzifikációja (fajképződése) a miocén és a pliocén korszakok határán gyorsult fel.

• https://thelastcactusclassification.top/category/gymnocalycium/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/
• J. M. de Vos et al. (2025): Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes.