Gymnocalycium alenae
| Gymnocalycium alenae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium alenae |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium alenae Kulhánek, 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Gymnocalycium a görög gumnosz (csupasz) és kalüx (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal.
- A faji jelzőt, az alenae nevet a leíró szerző, Tomáš Kulhánek cseh kaktuszkutató választotta felesége, Alena Kulhánková tiszteletére. A botanikai nomenklatúra szabályai szerint a női keresztnév genitivus (birtokos) alakja az -ae végződést kapta, megörökítve a támogató házastárs nevét a tudomány számára.
Típus
- Holotípus: Tomáš Kulhánek gyűjtése (TK 256/394), Argentína, Córdoba tartomány, San Alberto megye, 1030 m tengerszint feletti magasságban. Deponálva a prágai Károly Egyetem herbáriumában (PRC).
- Első leírása: Tomáš Kulhánek által a Schütziana folyóiratban (8. évfolyam, 2. szám, 24–38. oldal) megjelent protológusban, 2017-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Tomáš Kulhánek (2017)
Gymnocalycium alenae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Gymnocalycium alenae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium robustum szinonimái
- (A(z) Gymnocalycium alenae a(z) Gymnocalycium robustum szinonimája)*
- = Gymnocalycium kuehhasii
- = Gymnocalycium affine
- = Gymnocalycium campestre
- = Gymnocalycium alenae
- = Gymnocalycium kuehhasii subsp. corneuspinum
- = Gymnocalycium kuehhasii subsp. incurvatispinum, ≡ Gymnocalycium ×incurvatispinum
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos, erősen lapított-gömbölyded, az idős példányoknál is ritkán sarjadó növénytest. A szár bőrszövete jellegzetesen matt, sötét olajzöld vagy szürkészöld, napsütötte helyen enyhén bronzos vagy lilásbarna elszíneződéssel. A szár felülete 9–12 széles, alacsony, tompa bordákra osztott. A bordák finom, de határozott harántbarázdákkal jól elkülönülő, kerekded, kissé állkapocsszerű szemölcsökre tagolódnak. Az areolák oválisak vagy kerekdedek, a szemölcsök felső, védett részén ülnek, fiatalon sűrű sárgásfehér vagy piszkosfehér gyapjúbevonat borítja őket, amely később szinte teljesen lekopik. A tövisek viszonylag erősek, merevek, tőszerűek, de a növénytestre simulók. A peremtövisek száma areolánként 5–7, sugarasan elállók, kissé visszahajolva követik a növénytest ívét, színük kezdetben szürkésbarna vagy sárgásszürke, sötétebb (gyakran feketés) bázissal és heggyel, idős korban teljesen elszürkülnek. A középtövis többnyire teljesen hiányzik, vagy ritkán egyetlen, felfelé mutató, rövid, csökevényes tövis formájában jelenik meg. Valódi levél vagy levelek nincsenek. A gyökérzet vaskos, húsos, kissé répaszerűen megvastagodott főgyökérből áll, amely oldalirányú finom gyökerekben végződik.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virágok magányosan, a növény csúcsi részén található legfiatalabb, tenyészőponthoz közeli areolákból fejlődnek. A virág széles tölcsér alakú, teljesen kinyílva 4–5,5 cm hosszú és körülbelül ugyanilyen átmérőjű, elegáns megjelenésű.
- Takarólevelek: A külső lepellevélek sávosan zöldesbarna vagy sötétzöld hátoldalúak, a belső lepellevélek és a sziromlevélek tiszta fehérek vagy krémszínűek, a párta mélyén a torokrész enyhén zöldes árnyalatú, a csészeszerű alsó rész csupasz és húsos pikkelyekkel borított.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, sárgásfehérek, a portokok élénksárgák, a termő vaskos, a bibeszál sárgásfehér, a bibe 8–10 sugárirányú, krémszínű lebenyre oszlik.
Termés
A termés húsos, tojásdad vagy megnyúlt orsó alakú, éretten tompa sötétzöld vagy vörösesbarna árnyalatú, felülete a nemzetségre jellemzően csupasz, szélesebb pikkelyekkel tagolt.
- Magja: A magok igen aprók, a subgenus tagjaira jellemzően matt sötétbarna vagy fekete színűek, finoman bibircses vagy szemcsézett maghéjjal.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj kizárólag Dél-Amerikában, Argentína területén, ezen belül Córdoba tartomány nyugati részein (Sierra de Córdoba, San Alberto megye) endemikus.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus hegyvidéki litofiton és pampai növény, amely 1000 méter feletti tengerszint feletti magasságban, mállott gránit- és gneiszsziklák repedéseiben, kavicsos és köves talajban él. Gyakran alacsony fűfélék és ritkás cserjék tövében telepszik meg, amelyek részleges árnyékot biztosítanak számára. Az éghajlat kontinentális-szemiarid, forró, csapadékosabb nyarakkal és kifejezetten száraz, aszályos, fagyos telekkel. A növény a téli nyugalmi időszakban a talaj szintjébe húzódva éli túl a zord körülményeket.
Kultúrában tartás
Kultúrában tartása megegyezik a Közép-Argentínából származó többi apróbb termetű Gymnocalycium faj igényeivel. Kifejezetten jó vízáteresztő, durva homokot, kavicsot, zúzott gránitot és minimális humuszt tartalmazó ásványi talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban a rendszeres, de két öntözés között teljesen kiszáradó földet kedveli. Meghálálja a friss levegőt és a világos, de a tűző déli naptól enyhén védett elhelyezést. Teleltetése szigorúan szárazon, hűvös és jól szellőző, fachymentes helyiségben (5–10 °C között) történjen, ahol a Gymnocalycium alenae a vízelvonás miatt erősen összezsugorodik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium alenae a modern rendszertani revíziók (sec. Metzing 2021) szerint a Gymnocalycium robustum szinonimája, így morfológiájában szinte teljesen átfed azzal. Megkülönböztetése a típusos Gymnocalycium robustum formáktól csupán finom populációs jellegekben merül ki: a Gymnocalycium alenae bőrszövete valamivel mattabb, sötétebb olajzöld, tövisei pedig némileg rövidebbek és szorosabban a növénytestre simulnak.
Amennyiben önálló fajként kezeljük, úgy a Gymnocalycium monvillei komplexum tagjaihoz, valamint a Gymnocalycium capillense és a Gymnocalycium sutterianum taxonokhoz áll a legközelebb. Azoktól lapítottabb növekedési habitusa, az areolánkénti kevesebb (mindössze 5–7), de vaskosabb, fésűsen rásimuló peremtövise, valamint a virág torokrészének és a magok mikro-morfológiájának eltérései különítik el.
Taxonómia és filogenetika
A Gymnocalycium alenae (Kulhánek, 2017) rendszertani státusza és érvényessége megosztja a szakértőket:
- Elfogadott, önálló fajként kezeli a Gymnocalycium nemzetségen belül a POWO és az IPNI, követve a szerző (Tomáš Kulhánek, 2017) eredeti, a Schütziana szakfolyóiratban megjelent leírását (protológus).
- Szinonimaként hivatkozik rá a Caryophyllales Network konszenzusos kaktusz-adatbázisa (Nadja Korotkova et al. 2021). A nemzetség revízióját végző Detlev Metzing (2021) álláspontja szerint a taxon nemzetségen belüli önálló faji rangja nem indokolt, így az a korábban leírt Gymnocalycium robustum szinonimája.