Gymnocalycium striglianum
| Gymnocalycium striglianum | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium striglianum |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium striglianum Jeggle ex H.Till in Kakteen And. Sukk. 38(8): 191. 1987 sec. Charles 2009
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
- A fajnév Franz Strigl (1937–) nevét viseli, aki Kufsteinben élő osztrák kaktuszgyűjtő, az osztrák egyesület Gymnocalycium Munkacsoportjának (Arbeitsgruppe Gymnocalycium) alapító tagja volt.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: JEGGLE ex TILL: KuaS 38(8): 191, 1987 (JEGGLE 1973-as leírása [KuaS 24(12): 267] érvénytelen volt).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: TILL 1987
A(z) Gymnocalycium striglianum szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Magányos növény, hajtása 50–80, ritkán akár 110 mm átmérőt és 30–50 mm-es magasságot ér el. Gyökere erős főgyökér, amely a talajviszonyoktól függően elágazhat. A hajtás színe kékesszürke, barnás- vagy szürkészöld, fénytelen.
Szemölcsök
Bordáinak száma 7–16 között változik, leggyakrabban 8–12. Ezek egyenes lefutásúak, az areolák körüli megvastagodásoktól hullámosak, széles barázdák által lapos dudorokra tagoltak.
Areolák
Areolái kerekek vagy oválisak, szélességük 2–3, hosszuk 2–6 mm lehet. A fiatal areolák kiemelkednek, és fehéres filc fedi őket, az idősebbek besüllyednek a szemölcsbe, a filc megszürkül vagy kihullik.
Tövisek
- Középtövis: nincs
- Peremtövis: általában 3–5 db, de lehet akár 7 is
A tövisek sugaras elrendezésűek, ritkán a hajtásra simulnak, de gyakrabban elállók, íveltek. Színük fényes feketétől sötétbarnáig terjed, később szürkévé válnak.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: virágai 80 mm hosszúak, teljesen kinyílva 65–75 mm szélesek. Színük fehér vagy rózsaszín, barnás csíkkal, a torok rózsaszín. A magház és a virágcső szürkészöld színű, kevés félkör alakú, fehér szegélyű pikkellyel, amelyek felfelé haladva egyre nagyobbak, végül külső lepellevelekbe mennek át. A külső lepellevelek szürkészöldek, peremük rózsaszín. A belső lepellevelek lándzsásak, színük fehér, rózsaszín középcsíkkal és alappal.
- Ivarlevelek: a porzószálak, a portokok és a bibe sárga, a bibeszál alul rózsaszín, felül fehér.
Termés
A termés szürkészöld, orsó formájú, 35–45 mm hosszú.
- Magja: fekete, 1,5 × 1 mm-es
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína, Mendoza tartomány (Cacheuta és Lujan környéke), valamint San Luis tartomány (Sierra de las Quijadas hegység, Zanjitas)
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: ritkábban hegy- és domboldalakon, gyakrabban sík területeken, sűrű vagy ritkás lombhullató cserjék között, azok tisztásain, ritkás lágyszárúak (főleg pázsitfűfélék) társaságában, sekély vulkanikus kőzetes vagy homoktalajokon találhatók populációi.
Kultúrában tartás
Igényei megegyeznek a nemzetség legtöbb tagjának igényeivel. Félárnyékban és akár teljes napfényen is jól fejlődik és virágzik. Egy réteg fólia alatt, teljes napfényen tartva szép sötét színt kap. Talaja legyen enyhén savanyú kémhatású, laza szerkezetű és ásványi összetételű. Nyáron enyhe árnyékolást és sok friss levegőt igényel, ezen kívül rendszeres, de mérsékelt öntözést. Télen a szokott módon, szárazon és 5 °C körüli hőmérsékleten pihen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Korábban a faj egyik élőhelyi formájának tartották a Gymnocalycium borthii néven leírt taxont, de a jelenleg elfogadott rendszertan ezt a Gymnocalycium gibbosum alfajaként ismeri el.
Taxonómia és filogenetika
Detlev Metzing (2012) szerint ez a faj tulajdonképpen a Gymnocalycium gibbosum egyik formája. A genetikai vizsgálatok is igazolták, hogy nagyon közel áll a Gymnocalycium gibbosum-hoz és a Gymnocalycium kieslingii-hez.
Egyéb
A fajt Jeggle már 1973-ban leírta [KuaS 24(12): 267], de a típuspéldánnyal kapcsolatos adatok hiányossága miatt leírása érvénytelen volt.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 660. kártya