Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum
| Gymnocalycium spegazzinii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium spegazzinii |
 
| |
| Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum | |
|---|---|
 Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum |
Tudományos név
- Gymnocalycium spegazzinii Britton & Rose, Cactaceae 3: 155. 1922. Sec. Demaio & al. (2011)
elfogadott, érvényes név - Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum Slaba in Kaktusy (Brno) 41: 41. 2005 syn. sec. WFO 2019
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (csupasz) és kalyx (virágkehely) szavak összetételéből származik.
- A faji epitheton a neves kutató, Carlo Luigi Spegazzini emlékét őrzi.
- A formacsoport neve, az unguispinum a latin unguis (köröm, karom) és spina (tövis) szavakból tevődik össze, amely a növénytestre sajátos módon rásimuló, erősen görbült, karmokra emlékeztető töviszetére utal.
Típus
- Típustaxon: Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum; gyűjtőhelye Argentína, Salta tartomány, Cafayate vidéke.
- Első leírása: Rudolf Slaba írta le formaként a Kaktusy folyóiratban (1995).
Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium spegazzinii szinonimái
- (A(z) Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum a(z) Gymnocalycium spegazzinii szinonimája)*
- = Echinocactus loricatus
- = Gymnocalycium horizonthalonium
- = Gymnocalycium spegazzinii var. punillense
- = Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum
- = Gymnocalycium spegazzinii subsp. sarkae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény magányos, erősen lapított gömb alakú szár jellemezhető, melynek növekedése rendkívül lassú. A hajtás bőrszövete jellegzetes matt szürkészöld, néha kékes vagy barnás árnyalatú. A gyökérzet vaskos, mélyre nyúló répa-karógyökér. A bordák alacsonyak és szélesek, számozásuk többnyire 10–13 közötti, felületüket tompa, lapos szemölcsök tagolják. Az axillák gyapjasak, de idővel lekopnak. Az areolák megnyúltak, oválisak, szürkés nemez borítja őket. A tövisek ennél a formánál különösen vastagok, rövidek, és rendkívül jellegzetes módon, karomszerűen visszahajolva szorosan rásimulnak a növénytestre. A középtövis teljesen hiányzik. A peremtövis száma leggyakrindra 5, merevek, sötét szürkésfeketék vagy feketék, később érett szürkék, alapjuknál megvastagodottak.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a magányos virág a csúcsi areolákból tör elő. A virág tölcsér alakú, hossza mintegy 4–5 cm. A virágcső külső felülete kopasz, csupán kerekded pikkelyek borítják.
- Takarólevelek: A lepellevél tiszta fehér vagy finom rózsaszínes árnyalatú, a belső lepellevél alapja és középsávja mélyvörös, a külső lepellevél zöldesbarna szegélyű.
- Ivarlevelek: A porzószálak sűrűn sorakoznak a csőben, a portokok halványsárgák, a termő zömök, a bibeszál és a bibe sárgásfehér.
Termés
Hosszúkás, hordó alakú, húsos bogyó, érett állapotban sötétzöld vagy kékes árnyalatú, amely oldalán hosszában felhasad.
- Magja: Kisméretű, fényes vagy matt fekete, sapka formájú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a speciális morfológiájú taxonómiai forma kizárólag Argentína északnyugati részén, Salta tartomány száraz völgyeiben, különösen Cafayate környékén fordul elő izolált populációkban.
- Élőhely, éghajlat, lifestyle, növénytársulás: Tipikus geofiton és litofiton növény, amely kavicsos, durva kőtörmelékes hordaléklejtőkön és mállott gránitsziklák repedéseiben él. Az élőhelyre jellemző a extrém arid, magashegyi klíma, a rendkívül intenzív napsugárzás és a gyér, szárazságtűrő cserjés vegetáció.
Kultúrában tartás
A kaktuszgyűjtők körében igazi különlegességnek számít a fekete, karomszerű tövisei miatt. Kimondottan jó vízáteresztő, szigorúan ásványi (sóder, zúzott kő, agyag) talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban nagyon mérsékelten szabad öntözni, a pangó vizet egyáltalán nem bírja. Teljes napfényt és sok friss levegőt követel, különben a tövisek elveszítik jellegzetes vastagságukat és sötét színüket. Teleltetése teljesen szárazon, fagymentes, hűvös (6–10 °C-os) helyen történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum legfőbb megkülönböztető bélyege az alapfajhoz képest a lényegesen rövidebb, zömökebb és sokkal erősebben görbült, a szárra szinte teljesen rászoruló fekete peremtövisek jelenléte. Hasonlíthat a Gymnocalycium horizonthalonium változatra, de utóbbi tövisei világosabbak, sárgásbarnák és hosszabbak.
Taxonómia és filogenetika
A modern kaktusz-nómenklatúrában (mint a POWO vagy a Caryophyllales.org) a forma szintű taxonokat gyakran az alapfaj, vagyis a Gymnocalycium spegazzinii szinonimájaként vagy helyi populációs variánsaként kezelik, mivel a molekuláris genetikai eltérés nem indokolja az önálló faji státuszt. A nemzetségen belül a Microsemineum alnemzetségbe (subgenus) sorolható.