Gymnocalycium horizonthalonium
| Gymnocalycium spegazzinii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium spegazzinii |
 
| |
| Gymnocalycium horizonthalonium | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Gymnocalycium spegazzinii | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Gymnocalycium horizonthalonium |
Tudományos név
- Gymnocalycium spegazzinii Britton & Rose, Cactaceae 3: 155. 1922. Sec. Demaio & al. (2011)
elfogadott, érvényes név - Gymnocalycium horizonthalonium Frič ex Kreuz. in Möller's Deutsche Gärtn.-Zeitung 44: 254. 1929 syn. sec. Kew WCVP (2019)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (csupasz) és kalyx (virágkehely) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes virágcsőre utal.
- A faji jelző, a horizonthalonium egy összetett etimológiai szerkezet: a görög orizon (horizont, vízszintes) szóból és az Echinocactus horizonthalonius fajjal való morfológiai hasonlóságból ered. A névválasztást a szerző, Friedrich Ritter a nómenklatúrai protológusban azzal indokolta, hogy a növény lapított, a talaj felszínével párhuzamosan elterülő növekedési formája és erőteljes, rásimuló tövisrendszere rendkívüli módon emlékeztet az észak-amerikai rokon kaktuszfaj megjelenésére.
Típus
- Típustaxon: Gymnocalycium horizonthalonium; gyűjtőszáma FR 1184. Gyűjtője Friedrich Ritter, a gyűjtés helye Bolívia, Chuquisaca megye, a Río Pilcomayo völgye, 1962.
- Első leírása: Megjelent Friedrich Ritter „Kakteen in Südamerika” című szakkönyvének első kötetében (1979).
Gymnocalycium horizonthalonium képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium spegazzinii szinonimái
- (A(z) Gymnocalycium horizonthalonium a(z) Gymnocalycium spegazzinii szinonimája)*
- = Echinocactus loricatus
- = Gymnocalycium horizonthalonium
- = Gymnocalycium spegazzinii var. punillense
- = Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum
- = Gymnocalycium spegazzinii subsp. sarkae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény magányos fejlődésű, teste erősen lapított gömb alakú, amely idős korban is alig válik megnyúlttá, így a szár szélessége többnyire meghaladja a magasságát. A hajtás bőrszövete jellegzetes matt szürkészöld, kékes vagy hamvas viaszréteggel bevont, ami védi a tűző naptól. A valódi szukkulens életmódnak megfelelően a levél vagy a levelek teljesen hiányoznak, fotoszintetizáló szerepüket a szár veszi át. A gyökérzet vastag, mélyre hatoló, húsos répa-karógyökér, amely raktározó funkciót is ellát. A bordák száma többnyire 7 és 10 között változik, szélesek, alacsonyak, felületüket tompa, lekerekített szemölcsök tagolják, melyeket keresztirányú barázdák választanak el egymástól. Az axillák gyéren gyapjasak. Az areolák nagyok, oválisak, fiatalon sűrű szürkésfehér nemez borítja őket. A tövisek rendkívül erősek, merevek, vastagok és kecsesen visszahajolva szorosan rásimulnak a bordák felszínére. A középtövis hiányzik. A peremtövis száma areolánként 5, ritkán 7, színük kezdetben vörösesbarna vagy feketésszürke, később érett palaszürkévé vagy csontfehérré válik, alapjuknál jellegzetesen megvastagodottak.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a magányos virág a növény tenyészőcsúcsához közeli, legfiatalabb areolákból fejlődik ki. A virág széles tölcsér alakú, teljesen kinyílva elérheti a 4–6 cm-es átmérőt. A virágcső külső felülete kopasz, tövistelen, kizárólag kerekded, húsos pikkelyekkel borított.
- Takarólevelek: A lepellevél tiszta fehér, krémfehér vagy nagyon halvány rózsaszínű, a belső lepellevél alapja és középső erezete sötétebb bíborvörös árnyalatú, míg a külső lepellevél külső oldala zöldesbarna tónusú.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, fehéresek, a sűrűn elhelyezkedő portokok halványsárgák, a termő zömök, alsó állású, a bibeszál és a többfelé ágazó bibe sárgásfehér.
Termés
Hosszúkás, hordó vagy tojás alakú, húsos bogyótermés, amely éretten sötétzöldes, olykor kékesviaszos színű, és az érést követően oldalán hosszában reped fel.
- Magja: Kisméretű, fényes vagy matt feketésbarna, sapka alakú, finom szemcsés tesztával.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a rendkívül specializált taxon endemikus fajnak tekinthető Bolívia déli részén, ahol kizárólag Chuquisaca és Potosí megyék határvidékén, a Río Pilcomayo folyórendszerének mély, elszigetelt kanyonjaiban és völgyeiben fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kifejezett geofiton és litofiton életmódot folytat, amely szinte kizárólag függőleges vagy meredek dőlésszögű, mállott gránit- és agyagpalás sziklafalak repedéseiben, kavicsos hordaléklejtők kopár felszínein él. Az élőhely éghajlata szubtrópusi arid, rendkívül forró, száraz nyarakkal és hűvös, csapadékmentes telekkel, ahol a növénytársulást csupán gyér, xerofita bozótosok és pozsgás növények alkotják.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben a lassú növekedése és a gyökérzetének érzékenysége miatt kényes növényként ismert. Kizárólag teljesen ásványi alapú (zúzott gránit, agyag, perlit, sóder), durva szemcsés, humuszmentes talajkeverékben tartható sikeresen. A növekedési időszakban nagyon óvatos, ritka öntözést igényel, a pangó vizet egyáltalán nem viseli el, mert a gyökérzet könnyen rothadásnak indul. Maximális fényigényű, az üvegház legnaposabb, jól szellőző polcán kell elhelyezni, különben a tövisek nem fejlődnek ki kellő vastagságúra. Teleltetése teljesen száraz körülmények között, hűvös, fagymentes (8–10 °C-os) helyiségben történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium horizonthalonium legfőbb megkülönböztető bélyege az egyedülállóan lapított, kékes-szürkészöld szár és az arra pókszerűen rásimuló, rendkívül vastag, merev peremtövis-rendszer. Leginkább a Gymnocalycium spegazzinii fajhoz hasonlít, de utóbbinak a tövisei lényegesen hosszabbak, felfelé és oldalra görbülők, míg a Gymnocalycium horizonthalonium esetében a tövisek rövidebbek, vastagabbak és szorosabban simulnak a növény testére. Hasonlíthat még a Gymnocalycium cardenasianum fajra is, de annak töviszete sokkal kuszább, hosszabb és elállóbb.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások és a molekuláris DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a faj a Gymnocalycium nemzetségen belül a Microsemineum alnemzetségbe (subgenus) tartozik. Bár egyes taxonómusok és adatbázisok a széles morfológiai variancia miatt korábban önálló varietásként vagy alfajként próbálták összevonni a Gymnocalycium spegazzinii körével, a modern rendszertani konszenzus (POWO, Caryophyllales.org) önálló és stabil faji státuszát támasztja alá az izolált földrajzi elterjedés és a markáns alaktani bélyegek alapján.