Gymnocalycium tillianum
| Gymnocalycium oenanthemum | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium oenanthemum |
| Gymnocalycium tillianum | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Gymnocalycium oenanthemum | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Gymnocalycium tillianum |
Tudományos név
- Gymnocalycium oenanthemum Backeb. in Blätt. Kakteenf. 1934(9): [2] genus 74, sp. 4. 1934 sec. Zuloaga & al. 2019
elfogadott, érvényes név - Gymnocalycium tillianum Rausch in Kakteen And. Sukk. 21: 66. 1970
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
- Az elfogadott faj neve az ógörög „oinos” = szőlő, piros szőlő és „anthemon” = virág szavak összetétele, a virág színére utal.
- Az itt tárgyalt forma Hans Till osztrák kertészről és kaktuszgyűjtőről kapta nevét.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: KuaS 21: 66, 1970.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg 1934





A(z) Gymnocalycium oenanthemum szinonimái
- (A(z) Gymnocalycium tillianum a(z) Gymnocalycium oenanthemum szinonimája)*
- = Gymnocalycium tillianum, ≡ Gymnocalycium oenanthemum var. tillianum
- = Gymnocalycium carminanthum, ≡ Gymnocalycium oenanthemum subsp. carminanthum
- = Gymnocalycium carminanthum var. montanum, ≡ Gymnocalycium tillianum subsp. montanum, ≡ Gymnocalycium oenanthemum var. montanum
- = Gymnocalycium ambatoense subsp. plesnikii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Egyhajtású, félgömb alakú növény, sekély gyökérzettel. Egy idős, kifejlett növény 100 mm magas és 150 mm átmérőjű lehet, a hajtás színe kékes- vagy szürkészöld.
Szemölcsök
Legfeljebb 15 db bordája egyenes lefutású, 15–20 mm széles. A bordákat 15–20 mm hosszú keresztrovátkák áll alakú dudorokra tagolják.
Areolák
Az areolák a dudorok felső részén találhatók, körülbelül 8 mm hosszúak és 5 mm szélesek, filcesek.
Tövisek
- Középtövis: általában hiányzik, néha 1 db, elálló és kissé felfelé ívelődő
- Peremtövis: leggyakrabban 7 db, három-három párt alkotva oldalirányba, a hetedik lefelé áll
A tövisek a hajtás irányába íveltek, hosszuk elérheti a 30 mm-t, de általában 15–20 mm-esek. Tövük megvastagodott, színük fiatalon rózsaszínes barnás (olykor sötétebb), később kiszürkülnek.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: lekerekítettek, sötétvörösek vagy mély rózsaszínűek. Az ovárium rövid, a magház zöld, rózsaszínű pikkelyekkel.
- Ivarlevelek: porzószálak kárminvörösek vagy sötét rózsaszínűek, bibeszál narancsos, bibe 8–9 ágú
A virágok 30 mm hosszúak és 25–30 mm átmérőjűek.
Termés
Termése széles kerekded, zöldesbarna színű, világos pikkelyekkel.
- Magja: alig 1 mm hosszú, kalapszerű, finom dudorokkal; maghéja barnás, nagy, dudorszerű, fehéres köldökperemmel
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína, Catamarca tartomány, Catamarca város közelében, az Ambato-hegységben
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2600–3500 m magasságban, vulkanikus kőzeten, aprózódott kőzettörmeléken, sziklák között, pázsitfűfélékkel, ritkás sziklagyepekben él
Kultúrában tartás
Megegyezik a Sierra Ambato régiójában élő fajok (Gymnocalycium carminanthum és Gymnocalycium ambatoense) kultúrájával. Pihenőidőszakban 5–10 °C-on, száraz és lehetőleg világos helyen tartandó. Nyáron enyhén árnyékolt helyen, lehetőleg szabadban tartsuk. Mérsékelt, de rendszeres vízellátást igényel. Ültetőközege enyhén savanyú, jó vízáteresztő és ásványi anyagokban gazdag legyen. Magról könnyen szaporítható, a magról kelt növények 5–6 év alatt érik el a virágzóképes kort.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj meglehetősen hasonlít a Gymnocalycium oenanthemum fajra, azonban hosszabb, gyakran széjjelálló tövisezettsége, a középtövis gyakori megjelenése, valamint rövidebb és sötétebb virágai különböztetik meg. A mag morfológiai felépítése is eltérő.
Taxonómia és filogenetika
A jelenleg mértékadó rendszertan nem ismeri el önálló fajként, hanem a Gymnocalycium oenanthemum szinonimájának tekinti, bár jelentős alaktani különbségeket ismer el.
Egyéb
Élőhelyén az Ambato-hegységben az itt tárgyalt ökotípus él a legmagasabban, mégis ez virágzik leghamarabb, ami feltehetően genetikailag rögzített tulajdonság. Fenofázikus eltérést mutat a másik két típustól.
Hosszú, gyakran széjjelálló tövisezettsége miatt hasonlít a Gymnocalycium mazanense fajhoz is, de az eltérő magtípus kizárja a közeli rokonságot.
Szerzők
- Szöveg: Mánfai Gyula
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 466. kártya