Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense

Innen: MKOE wiki
Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium marsoneri
Alfaj Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense

Tudományos név

  • Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense (Buining & Brederoo) P.J.Braun & Esteves in Succulenta (Netherlands) 74(3): 131. 1995. Sec. Kiesling & al. (2014)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
  • Az alfaji jelző, a matoense, a brazíliai Mato Grosso államra utal, ahol a növényt felfedezték. A taxont eredetileg önálló fajként írta le Buining Albert Frederik Hendrik és Brederoo A. J. 1975-ben, majd Bercht Ludwig sorolta át alfaji rangba 1994-ben.

Típus

  • Gymnocalycium matoense; Buining Albert Frederik Hendrik és Brederoo A. J., Brazília, Mato Grosso do Sul, Porto Murtinho közelében, 1974. (Holotípus: U)
  • Első leírása: Succulenta (Netherlands) 54(2): 25-28. (1975).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bercht Ludwig 1994.
Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense szinonimái

  • Gymnocalycium matoense, ≡ Gymnocalycium megatae subsp. matoense
  • = Gymnocalycium onychacanthum
  • = Gymnocalycium hamatum
  • = Gymnocalycium megatae subsp. zecheri
  • = Gymnocalycium megatae var. che-guevarae


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, színe matt szürkészöld vagy sötétzöld, átmérője elérheti a 10–15 cm-t, magassága 5–8 cm. A szár 8–12 széles, alacsony, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeket sekély keresztirányú barázdák osztanak tompa, állszerűen kiugró szemölcsökre. Az areolák oválisak, fiatalon sűrű, fehéres vagy szürkés nemezzel borítottak. A tövisek száma areolánként 7–9, sugárirányban elhelyezkedők, erősek, kissé a test felé hajlanak. Színük kezdetben sárgásbarna vagy szürkésbarna, sötétebb heggyel, idővel egységesen szürkévé válnak. A középtövis általában hiányzik vagy egyetlen rövid példány fejlődik. A peremtövis hossza 20–30 mm. A gyökérzet rostos, erőteljes.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú és 4 cm átmérőjű. Színe fehéres vagy krémszínű, a torka halványzöld vagy néha rózsaszínes árnyalatú.

  • Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél hátoldalán zöldes-barnás sáv látható, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.

Termés

A termés ovális vagy gömbölyded, éretten sötétzöld vagy barnás-lila, pikkelyekkel borított.

  • Magja: A magja apró, barna, felülete finoman szemcsézett (Muscosemineum típus).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Brazília délnyugati részén (Mato Grosso do Sul) és a szomszédos Paraguay határvidékén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz trópusi erdőkben, úgynevezett Chaco-vegetációban él, gyakran fák árnyékában vagy alacsony cserjésekben, köves vagy homokos talajon. Az éghajlatot forró nyár és enyhe, száraz tél jellemzi.

Kultúrában tartás

A Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense viszonylag könnyen tartható kaktusz. Kedveli a jó vízelvezetésű, enyhén savanyú, humuszosabb talajt. A tenyészidőszakban rendszeres öntözést és világos, de a tűző naptól némileg védett helyet igényel. Túl erős napfény hatására a teste bronzos színűre válhat. Télen hűvös (10–12 °C) és száraz környezetben teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A törzsalaktól (subsp. marsoneri) elsősorban földrajzi elterjedése (északabbi populációk) és valamivel robusztusabb termete, valamint sűrűbb töviszete alapján különíthető el. Nagyon hasonlít a Gymnocalycium megatae taxonra, amelyet sok szerző ma már szintén ezen alfaj szinonimájának tekint.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások a taxon helyét a Muscosemineum szekcióban erősítették meg. A molekuláris adatok alapján a Gymnocalycium marsoneri komplexum brazíliai és paraguayi képviselője. Bár korábban önálló fajként kezelték, a morfológiai átmenetek és a genetikai közelség miatt az alfaji rangú besorolás vált elfogadottá a modern rendszertanban.

Forrás