Gymnocalycium alboareolatum

Gymnocalycium alboareolatum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium alboareolatum

Tudományos név

Gymnocalycium alboareolatum Rausch in Succulenta (Netherlands) 64: 213. 1985. Sec. Demaio & al. (2011)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Gymnocalycium nemzetségnév két ógörög eredetű szó összevonásából keletkezett. Az első tag (gymnos) jelentése csupasz, meztelen, a második tag (calyx) jelentése csésze, csupor, kehely. A nemzetségnév a receptaculum és a pericarpium által alkotott, több üregű virágrészre, a virág külső, lepleken kívüli szakaszára utal, amelynek felszíne csupasz, vagyis nincs rajta sem szőrzet, sem tövis. Szó szerint a nemzetségnév csupaszkelyhű (virágúakat) jelent.
A fajnév latin szóösszetétel, amely a fehér színezetű areolákat (tövisrügypárnákat) jellemzi.

Típuspéldány

Első leírása: Gymnocalycium alboareolatum Rausch, Succulenta (Netherlands) 64(10): 213 (1985).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rausch, 1985

A(z) Gymnocalycium alboareolatum szinonimái

= Gymnocalycium alboareolatum var. ramosum

Szinonimák

Valós szinonimái nincsenek. Megjegyzendő, hogy a fajnév képzésével és a magcsoport besorolásával kapcsolatban korábban figyelmetlenségből eredő rendszerezési elírás történt, amelyet később korrigáltak. A Gymnocalycium alboareolatum érvénytelen szinonimaként felfogható.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Pozsgás hajtása magános, lapított gömb alakú, halványkékesen szürkés világos zöld színű. Átmérője legfeljebb 60 mm. Módosult, ún. karógyökerű növény.

Bordák

A bordák száma 9–11, egyenes lefutásúak. A keresztbarázdák körülbelül 10 mm hosszúak, áll alakú dudorokra bomlanak, melyek csúcsa gyakran a napfénytől sárgás.

Areolák

Az areolák alakja kerekdedtől oválisig változó, körülbelül 5 mm hosszúak. Az új hajtásokon sok fehér gyapjú borítja őket.

Tövisek

Peremtövis: 6–7 db, árszerűek, a szárra elfekvők, barnák és erősen hamvasak, legfeljebb 10 mm hosszúak.

A középtövis hiányzik.

Generatív test

Virág

A virág a csúcshoz közeli areolából fejlődik ki, 65 mm hosszú és 45 mm széles. - Lepellevelek: külső lepellevelek világos rózsaszínűek zöld középcsíkkal; belső lepellevelek ezüstfehérek, gyakran rózsás árnyalattal, középcsíkjuk zöldtől rózsaszínűig terjed, a virágtorok rózsaszínű. - Ivarlevelek: porzószálak nagyon halvány színűek, a ki nem nyílt portokok sötétebb, borvörösbe hajló rózsaszínűek. A bibeszál rövid és vastag, fején 11 fehér színű bibeág található.

Termés

A termés alakja oválistól bunkószerűig változó, alul igen elvékonyodó. Mérete 25–30 mm hosszú, kékes-hamvas színű, széles rózsaszínű pikkelyekkel. A termés a növényen függőleges állású. - Magja: gömb alakú, sapka formájú, 1 mm átmérőjű, fekete színű, széles, alapon fekvő köldökkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, La Rioja tartomány, Villa Sanagasta (korábban Villa Bustos) és El Huaco környéke, körülbelül 1000 m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: A Sierra Velasco többé-kevésbé fennsíki területein él, alacsony dombokkal tagolt vidéken. Aprózódott, vulkanikus eredetű, szinte talajtalan kőzettörmeléken (andezit, trachit, dácit, riolit) fordul elő, gyakran a hajtás felszínéig a talajba húzódva. Megjelenése és módosult gyökérzete miatt mimikri, geofiton fajnak tekinthető. Élőhelyén kevés lágyszárú, valamint lombhullató cserjék találhatók, melyek között vagy tisztásaikon, némi árnyékolás mellett fordul elő.

Kultúrában tartás

Téli pihenőidőszakban 8–12 °C közötti hőmérsékletet, száraz légteret és száraz földkeveréket igényel. Meghálálja a világos és levegős elhelyezést. A magoncoknál kis mennyiségű nedvesség szükséges a rostos gyökerek megőrzéséhez. A tenyészidőszakban rendszeres vízellátást igényel, jó vízáteresztő, mérsékelten humuszos, enyhén savanyú talajban. Szabadban is tartható, de az erős napsugárzástól védeni kell. Magjai általában 5–180 nap alatt csíráznak, optimális körülmények között jó csírázási aránnyal.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj lapított gömb alakja, fehér areolái, középtövisének hiánya, valamint rózsaszín árnyalatú, ezüstfehér belső lepellevelű virágai alapján különíthető el. A Gymnocalycium kieslingii f. albiareolatum növénytől eltérően idős korban sem nyúlik meg jelentősen.

Taxonómia és filogenetika

Buxbaum rendszerében a Baldiana-fajsor tagja. Hans Till később a Microsemineum csoport Mostiana fajsorába sorolta, megkülönböztetve az Ovatisemineum csoport fajaitól.

Egyéb

Hans Till a fajt ideiglenesen a Rhodantherum aggregátumba helyezte, de ennek helyességében nem volt teljesen meggyőződve. A faj élőhelyén gyakran teljesen a talajba húzódik, virágzáskor válik könnyebben észlelhetővé.

Gymnocalycium albiareolatum var. ramosum: Az alsó régióból történő fokozott sarjadzásra utaló változat. Kisebb termetű, 50 mm átmérőjű hajtással, 8–10 bordával, 5 peremtövissel, és csoportképző növekedéssel.

Szerzők

Szöveg: Kiss Csaba
Kép: Papp László
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 849–850. kártya