Gymnocalycium ragonesei

Gymnocalycium ragonesei
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium ragonesei

Tudományos név

Gymnocalycium ragonesei A.Cast. in Lilloa 23: 5, f. 1. 1950 sec. Zuloaga & al. 2019
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög gymnos (csupasz) és calyx (kehely) szavakból származik, utalva a virág csupasz, szőrtelen csövére.
A fajnév E. Ragonese argentin botanikus nevét őrzi.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Ragonese, Argentína, 1949 (holotípus: LIL, 16.120)
Első leírása: Castellanos: Lilloa Revista de Botanica XXIII (1950) 5–7
Az aktuális nemzetségbe helyezte: A. Castellanos

A(z) Gymnocalycium ragonesei szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kistermetű, lapított gömb alakú növény, 2–4 cm átmérőjű és kb. 1 cm magas, ritkán enyhén félgömb alakú. Csúcsa kissé besüllyedt. Színe olajbarna, erős napsütésben vöröses árnyalatot vehet fel. Gyökérzete rostos.

Szemölcsök

Nem különülnek el, a bordák alacsonyak és gyengén tagoltak.

Areolák

A bordák apró kiemelkedésein helyezkednek el, egymástól kb. 3 mm távolságra. Átmérőjük kb. 1 mm, fiatalon kevéssé gyapjasak, később csupaszok.

Tövisek

Középtövis: nem különül el egyértelműen
Peremtövis: 6 db, serteszerű, fehéres, a testre simuló, legfeljebb 5 mm hosszú

Generatív test

Virág

A virágok a csúcshoz közeli, többnyire előző évi areolákból fejlődnek. A növény méretéhez képest nagyok, akár 70 mm hosszúak.

Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek, a külsők szürkés színűek, a belsők tiszta fehérek, esetenként halvány középcsíkkal
Ivarlevelek:
- porzószálak zöldesek, tövük bíboros árnyalatú
- portokok sárgák
- bibeszál zöldessárga
- bibe krémszínű, kb. 10 bibeággal

Termés

Ovális, 30–40 mm hosszú, kb. 5 mm átmérőjű, világos pikkelyekkel borított, színe a növény testéhez hasonló.

Magja: kb. 1 mm-es, sapka alakú, nagy köldökkel, fényes barna, apró dudorokkal

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Catamarca tartomány (Salinas Grandes, Totoralejos térsége)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, kavicsos területeken, 200–300 m magasságban; a növények nagy része a talajba húzódva él, csak kis része látszik ki

Kultúrában tartás

Nem különösebben igényes, de a jellegzetes barnás színt csak megfelelő (napi 5–8 óra) napfényben éri el. Magról jól szaporítható, de lassú növekedésű. Már kis méretben is virágzóképes. Ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik a legjobban, de általános kaktuszföldben is tartható. Fő virágzási ideje május–június. Télen szárazon tartandó, 8–12 °C közötti hőmérsékleten.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kis méretű, lapos testű faj, rövid, serteszerű tövisekkel és viszonylag nagy, fehér virágokkal. Gyakran összetévesztették a Gymnocalycium pseudoragonesei fajjal, amely nagyobb termetű és eltérő töviszetű.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Gymnocalycium nemzetségen belül korábban a Quehliana fajsorba tartozott. Később a Stellatum csoportba sorolták, önálló fajként megtartva.

Egyéb

A természetben erősen rejtőzködő életmódot folytat, gyakran csak néhány milliméterrel emelkedik ki a talajból. A faj az utóbbi évtizedekben vált ismertebbé a gyűjtők körében.

Szerzők

Szöveg: Mánfai Gyula
Kép: Papp László; Varga Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 30. kártya