Gymnocalycium reductum subsp. reductum
| Gymnocalycium reductum subsp. reductum | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium reductum |
| Alfaj | Gymnocalycium reductum subsp. reductum |
Tudományos név
- Gymnocalycium reductum subsp. reductum (Link) Pfeiffer ex Steudel, 1840 sec. Korotkova et al. 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Gymnocalycium a görög gumnosz (csupasz) és kalüx (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal.
- A faji és alfaji jelző, a reductum a latin reducere (visszavezet, csökkent, redukál) igéből származó participium pasztum alak (kicsinyített, csökkentett, elcsökevényesedett). A nómenklatúrai protológus alapján a névválasztás transzparens módon a rokon fajokhoz képest némileg visszafogottabb, elnyomottabb vagy kevesebb peremtövissel rendelkező areolaszerkezetre, illetve a lapítottabb növekedési habitusra utal. A taxont jelenlegi formájában Ludwig Karl Georg Pfeiffer és Ernst Gottlieb von Steudel revíziója határozta meg.
Típus
- Típustaxon: Heinrich Friedrich Link gyűjtése alapján leírt növény, Argentína, Buenos Aires tartomány, a Ventana-hegység (Sierra de la Ventana) sziklás pampáiról. Az eredeti herbarizált típusanyag megsemmisült, a neotípus kijelölése a modern taxonómiai konszenzus szerint történt.
- Első leírása: Mint Echinocactus reductus Link az Enumeratio Plantarum Horti Regii Berolinensis Altera folyóiratban (2. kötet, 21. oldal), 1822-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ernst Gottlieb von Steudel a Nomenclator Botanicus (2. kiadás, 1. kötet, 712. oldal) művében, 1840-ben, Ludwig Karl Georg Pfeiffer korábbi kéziratos jegyzékeit követve.
Gymnocalycium reductum subsp. reductum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium reductum subsp. reductum szinonimái
- = Cactus nobilis, ≡ Echinocactus gibbosus var. nobilis, ≡ Echinocactus gibbosus f. nobilis, ≡ Echinocactus gibbosus var. nobilis
- = Echinocactus mackieanus, ≡ Gymnocalycium mackieanum
- = Echinocactus leucodictyus, ≡ Echinocactus gibbosus var. leucodictyus, ≡ Echinocactus gibbosus var. leucodictyus, ≡ Echinocactus gibbosus f. leucodictyus
- = Echinocactus gibbosus var. leucacanthus, ≡ Echinocactus gibbosus f. leucacanthus
- = Echinocactus platensis, ≡ Echinocactus gibbosus var. platensis, ≡ Gymnocalycium platense, ≡ Echinocactus gibbosus var. platensis, ≡ Gymnocalycium reductum var. platense
- = Echinocactus gibbosus var. ventanicola, ≡ Gymnocalycium platense var. ventanicola
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás kezdetben magányos, idős korban a bázisánál enyhén sarjadó, zömök, lapított-gömbölyded vagy hengeres növénytest. A szár erőteljes felépítésű, átmérője 7–11 cm, magassága elérheti a 10–15 cm-t, bőrszövete matt sötétzöld, kékeszöld vagy szürkészöld, az idősebb részeken gyakran ólomszürke tónusú. A szár felülete általában 11–16 határozott, markáns bordákra tagolódik. A bordák mély keresztirányú bevágásokkal jól elkülönülő, vaskos, szubszekcionálisan kiemelkedő, tompa, állkapocsszerű szemölcsökre osztottak. Az areolák nagyok, kerekded-oválisak, a szemölcsök felső hajlataiban, az axillák felett helyezkednek el, fiatalon sűrű, sárgásfehér vagy szürkésbarna gyapjúbevonat borítja őket, amely később az idős részeken lekopik. A tövisek erősek, merevek, tűszerűek vagy enyhén lapítottak, kissé elállók vagy a növénytest felé hajlók. A peremtövisek száma areolánként többnyire 5–7 (ritkán 9), hosszuk 15–25 mm, színük fiatalon sárgásbarna vagy szalmasárga, a bázisuknál sötétebb (vörösesbarna) udvarral, később egységesen matt szürkévé válnak. A középtövis általában hiányzik, vagy ritkán 1 darab, a peremtövisekhez hasonló, de azoknál valamivel vaskosabb és merevebb középtövis fejlődik ki az areola közepén. Valódi levél vagy levelek nincsenek. A gyökérzet vaskos, húsos, mélyre hatoló főgyökérből áll, amely hatékonyan rögzíti a növényt a köves aljzatban.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virágok magányosan, a növény csúcsi részén, a tenyészőpont melletti legfiatalabb areolákból törnek elő. A virág széles tölcsér alakú, kinyílva 4,5–6 cm hosszú és körülbelül 4–5 cm széles.
- Takarólevelek: A külső lepellevélek hátoldala széles zöldesbarna vagy sötétzöld sávval mintázott, a belső lepellevélek és a sziromlevélek tiszta fehérek, krémszínűek vagy halvány rózsaszínes árnyalatúak, a párta mélyén a torokrész és a csészeszerű alsó rész belseje halványzöldes vagy fehéres, kívülről csupasz, húsos pikkelyekkel borított.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, sárgásfehérek, a portokok halványsárgák, a termő hengeres, a bibeszál karcsú, a bibe 6–9 krémszínű lebennyel záródik.
Termés
A termés húsos, tojásdad vagy gömbölyded, éretten sötétzöld vagy tompa kékeszöld, felülete teljesen kopasz, pikkelylevelekkel borított.
- Magja: A magok aprók, matt feketék vagy sötétbarna színűek, finoman szemcsézett maghéjstruktúrával.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alfaj kizárólag Dél-Amerikában, Argentína területén, ezen belül Buenos Aires tartomány déli részein (a Sierra de la Ventana és a Sierra de Tandil hegyláncain) endemikus.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Valódi hegyvidéki és pampai geofiton és litofiton növény, amely 300 és 900 méter tengerszint feletti magasságban, mállott gránit-, kvarcit- és köves talajban, sziklahasadékokban él. Előszeretettel telepszik meg alacsony fűfélék, zuzmók és törpe xerofita cserjék közvetlen közelében. Az éghajlat mérsékelt-pampai, forró, csapadékosabb nyarakkal és hűvös, kifejezetten száraz, gyakran fagyos telekkel. A nyugalmi időszakban a növény a húsos gyökere segítségével némileg összezsugorodik és visszahúzódik a talajba.
Kultúrában tartás
Kultúrában tartása egyszerű, robusztus felépítése miatt ellenálló taxon. Jó vízáteresztő, durva homokot, kavicsot és zúzott gránitot tartalmazó ásványi vagy enyhén humuszos talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést kedvel, két öntözés között hagyva a földet teljesen kiszáradni. Meghálálja a nagyon világos, napos, jól szellőző elhelyezést. Teleltetése szárazon, hűvös és fagymentes helyiségben (5–8 °C között) történjen, ahol a Gymnocalycium reductum subsp. reductum természetes módon vészeli át a téli időszakot.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium reductum subsp. reductum könnyen felismerhető a markáns, állkapocsszerűen szemölcsözött bordáiról és a viszonylag kevés, de erős, merev peremtöviséről. Leginkább a Gymnocalycium platense és a Gymnocalycium gibbosum taxonokhoz hasonlít. A Gymnocalycium platense fajtól a jóval vaskosabb, markánsabb bordaszerkezete és az erőteljesebb, merevebb tövisei különítik el. A Gymnocalycium gibbosum taxontól a kevesebb peremtövise, a középtövis többnyire teljes hiánya, valamint a szár bőrszövetének mattabb, sötétebb zöld árnyalata választja el.
Taxonómia és filogenetika
A taxont eredetileg mint önálló fajt írták le 1822-ben, majd a modern, 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-vizsgálatok (Nadja Korotkova et al. 2021 / Caryophyllales Network) pontosították a helyét a nemzetségen belül. A nemzetség szinonimikai és filogenetikai revízióját végző Detlev Metzing rendszere szerint a taxon a Gymnocalycium nemzetség Gymnocalycium alnemzetségébe tartozik. A molekuláris adatok megerősítették, hogy a Buenos Aires tartomány izolált déli hegyvidéki populációi egy stabil, jól elkülöníthető fejlődési vonalat képviselnek, amely indokolja a törzsalak alfaji (subsp. reductum) szintű elkülönítését a nemzetségen belül.