Gymnocalycium schickendantzii

Gymnocalycium schickendantzii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium schickendantzii

Tudományos név

• Gymnocalycium schickendantzii (F.A.C.Weber) Britton & Rose, Cactaceae 3: 164–165. 1922 sec. Demaio & al. 2011
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház és az az alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
• A fajnév Friedrich Schickendantz (1837–1896) német vegyész nevét viseli, aki 1861-ben Argentínába emigrált. Ott egy bányavállalatnál, majd egy cukorgyárban dolgozott és ő alapította meg a Lillo Herbáriumot Tucumán tartomány fővárosában.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Echinocactus schickendantzii Weber in Dict. Hort. Bois, 470., 1896.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton et Rose 1922

Fotó: Bodor János

Fotó: Bodor János

Fotó: Holló László

A(z) Gymnocalycium schickendantzii szinonimái

• ≡ Echinocactus schickendantzii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Széles golyó alakú növény, sötétzöld színű, 10–20 cm széles, bemélyedt csúccsal, felül összefonódó tövisekkel fedett.

Szemölcsök

Bordáinak száma 7–14, vagy több, ötoldalú, széles, tompa dudorokra osztva.

Areolák

Areolái hosszúkásak, rövid filcesek.

Tövisek

• Középtövis: nincs külön említve
• Peremtövis: 6–7 db, lapított keresztmetszetűek, olykor rovátkásak, különböző hosszúságúak, 3 cm hosszúak, olykor még ennél is hosszabbak, visszafelé ívelten elállók

Színük vörösesszürke vagy szaruszínű.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a magház rövid henger alakú, zöld, enyhén hegyes, világoszöld peremű pikkelyekkel. A külső lepellevelek széles lapát alakúak, lenyesettek, zöldek vagy vöröses árnyalatúak. A belső lepellevelek hosszúkásak, tompák, fehérek vagy kissé vörösesek.

• Ivarlevelek: a porzószálak két sorban helyezkednek el, az alapnál és a toroknál illeszkednek. A bibeszál fehér, a bibeágak száma 12 db, sárgás színűek.

Virága oldalt jelenik meg, legfeljebb 5 cm hosszú. Virágbimbói kissé hegyesek, zöldek.

Termés

Termése széles tojásdad, zöld vagy szürkéskék.

• Magja: 1 mm-nél kisebb átmérőjű, kerek, matt, apró dudoros felszínű, barnás

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Északnyugat-Argentína, Dél-Córdobától Catamarcáig és Tucumánig, Salta tartományban is előfordul
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz dombokon, alacsony domboktól egészen az 1500 m magasságig, viszonylag kopár hegyoldalakon, gyakran szórványos cserjék, sziklák között

Kultúrában tartás

5,5–6,5 pH-értékű, alacsony mésztartalmú vagy mészmentes közegbe ültessük, amely bőségesen tartalmaz ásványi anyagokat. Tavasztól őszig rendszeres, az átlagosnál kissé több (egy-két hetente) öntözést igényel. Félárnyékban, kissé párás környezetben érzi magát legjobban. Teleltetése teljesen szárazon, 6–8 °C-on történjen. A kisebb magvúak csoportjába tartozik, ezért a magoncok kissé lassabban fejlődnek.

Egyéb

Változatos megjelenésű növények, így ebből a fajból is egy kisebb gyűjteményt lehet összeállítani. Különösen szép növény a Lau 473 gyűjtőszám alatt forgalomban lévő egyedek, de a P 17 gyűjtőszámú növények is látványosak. A G. delaetii néven ismert fajt a ma elfogadott rendszer a G. schickendantzii alfajának tekinti G. schickendantzii subsp. delaetii (K. Sch.) Charles néven.

Szerzők

• Szöveg: Mánfai Gyula
• Kép: Bodor János (1. és 2.), Holló László (3.)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 277. kártya