Gymnocalycium eurypleurum
| Gymnocalycium eurypleurum | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium eurypleurum |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium eurypleurum Plesnik ex F.Ritter, Kakteen Südamerika 1: 268. 1979 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
- A fajnév az ógörög „eurys” = széles, nagy kiterjedésű, terjedelmes és „pleuron” = borda, oldal szavakból származik, a faj egyik alaktani sajátosságát jellemzi.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Friedrich Ritter 1963, FR 1179
- Első leírása: Friedrich Ritter: Kakteen in Südamerika 1: 268 1979.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter 1979
A(z) Gymnocalycium eurypleurum szinonimái
- − Gymnocalycium eurypleurum
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Élőhelyén nem sarjadó, 80–120 mm átmérőjű növény, magassága mindig kisebb, mint a szélessége. Csúcsa kissé besüllyedt és tövisekkel borított. A hajtás színe fénylő zöld.
Szemölcsök
7–12 db bordája 7–15 mm magas és nagyon széles, enyhén dudoros. A bordákat az areolák fölött egy-egy keresztbarázda is tagolja.
Areolák
Az areolák 10–20 mm távolságban állnak egymástól, 4–9 mm hosszúak, 2–4 mm szélesek, fiatalon piszkosfehér filccel fedettek.
Tövisek
- Középtövis: 0–1, ritkán 2 db
- Peremtövis: 4–7 db, ezek közül egy lefelé irányul, a többi két oldalra párosával, a hajtás felé görbül
Az összes tövis árszerű, egyenes vagy kissé ívelt, részben lapított szélű, 10–30 mm hosszú. Színük eleinte sárga vagy barnás, később szaruszínű, a hegyük és a tövük világosbarna.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: a lepellevelek lándzsa alakúak, 8–15 mm hosszúak és 3–4,5 mm szélesek. A belső körben található rövidebb lepellevelek fehérek, a középsők egészen halvány rózsaszínűek, a külsők belső oldala fehér, külső oldala inkább rózsaszínű, világos peremmel és sötétebb heggyel. A virágszín összhatásában a fehértől az egészen mély rózsaszínig változhat.
A virágok a csúcsközeli areolákból fejlődnek, harang formájúak, kb. 30 mm hosszúak és ugyanilyen szélesek. A halványzöld magház 7 mm hosszú és hasonló széles, világos peremű pikkelyek borítják, amelyeknek a hegye vörös. A nektárkamra fordított kúp alakú, 3 mm hosszú, igen szűk, az elsődleges porzószálak által körbezárva. A virágcső csésze formájú, 8 mm hosszú és legfeljebb 11 mm széles. Hasonló, de erősebb pikkelyek borítják, mint a magházat, ezek a pikkelyek mennek át fokozatosan lepellevelekbe.
- Ivarlevelek: porzószálai két sorban helyezkednek el, az elsődleges porzószálak a bibeszálra fekszenek, a másodlagosak a receptaculum belső falából erednek. A porzószálak fehérek, a portokok barnák, a pollen sárga. A bibeszál fehér, kb. 15 mm hosszú, a bibeágak száma 12, a porzószálakon túlnyúlik.
Termés
Termése eleinte fehéres, majd világos bíborszínű, hordó formájú, 15–20 mm hosszú és 10–15 mm vastag, széles, vöröses hegyű pikkelyekkel. A terméshús vörös.
- Magja: majdnem golyó alakú, kb. 0,7–1 mm nagy, világos sárgásbarna, hólyagszerű kidudorodással, vékonyfalú maghéjjal
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Észak-Paraguay, Cerro Leon térsége, valamint Capitea Pablo Lageranza, Fortin José M. Lopez és Tapacare környéke egészen a bolíviai határig
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: lombhullató cserjék, bokrok védelme alatt, de nem mély árnyékban, néha a Chaco vegetáció ritkás, alacsony erdejének kiritkult, cserjékkel határolt részein, broméliafélék (Dyckia) társaságában, avar takarta felszíneken nő, kemény, agyagos talajban
Kultúrában tartás
Nyáron félárnyékban kell tartani. Erős napsugárzásban vörösre színeződik, a sugárzás intenzitásának arányában. Növekedési- és virágzási időben igényli a szabad levegőt. Mint minden Gymnocalycium faj, ez a faj is szereti a légtér párásítását. Télen enyhébben, 10–15 °C körüli hőmérsékleten kell tartani. Talajának a szokásos kaktuszföld megfelelő, egy kis agyaggal keverve. A talaj kémhatása enyhén savanyú legyen, kb. pH 6, ellenkező esetben klorózis – a növény zöld részének kóros megsárgulása, általában a bázikus kémhatásból eredő relatív vashiány miatt (a lektor) – léphet fel. Magról könnyen szaporítható, bár a magoncok lassan növekednek, ezért érdemes egy évig fedhető edényben nevelni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium damsii közeli rokonának vélte Friedrich Ritter. A G. damsii populációi Kelet-Bolíviából és Északkelet-Paraguayból ismertek, és jól izoláltak a Gymnocalycium eurypleurum populációitól.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Muscosemineum alnemzetségbe tartozik.
Egyéb
Friedrich Ritter fedezte fel a növényt 1963-ban és az FR 1179-es gyűjtőszámot adta. Ritter más populációból nem gyűjtött növényt.
Szerzők
- Szöveg: Mánfai Gyula
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 489. kártya