Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium horstii

Innen: MKOE wiki
(Gymnocalycium horstii subsp. horstii szócikkből átirányítva)
Gymnocalycium horstii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium horstii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Gymnocalycium horstii Buining in Kakteen And. Sukk. 21: 162. 1970 sec. Charles 2009
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög szóösszetétel; a gymnos jelentése „meztelen, csupasz”, a calycium pedig a calyx („kehely”) szóból származik, így jelentése: csupasz kehelycső.
  • A fajnév Leopold Horst (1918–1987) brazil kaktuszkutató és gyűjtő nevét őrzi.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Brazília, Rio Grande do Sul állam; L. Horst és W. Uebelmann gyűjtése (HV 79), Utrecht Egyetem Herbáriuma.
  • Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 21(9): 162–165 (1970).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining (1970).

A(z) Gymnocalycium horstii szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.
Fotó: Papp László
Fotó: Papp László

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kezdetben magános, később sarjképző, így különböző méretű telepeket alkothat. Hajtása sokáig gömb alakú, később megnyúlhat. Magassága és átmérője elérheti a 20 cm-t. Epidermisze fényes zöld.

Szemölcsök

Nem különülnek el, a bordák szélesen lekerekítettek, tagolatlanok.

Areolák

A bordák középvonalán helyezkednek el, egymástól kb. 3 cm-re. Oválisak, kb. 5 × 4 mm-esek, felületük filces. Bordánként 3–4 areola található.

Tövisek

  • Középtövis: nincs.
  • Peremtövis: általában 5 db, 3 cm hosszúak, merevek, egyenesek vagy kissé hajlottak. Egy lefelé irányul, a többi oldalra áll. Színük sárgásfehér.

Generatív test

Virág

Nagyméretű, akár 11 cm hosszú és átmérőjű. Teljes napfényben nyílik ki.

  • Lepellevelek: csésze és külső lepellevelek rózsaszínes pikkelyekkel; párta sziromlevelek krémfehértől lilás rózsaszínig, gyakran rózsaszín középcsíkkal, lándzsásak, hegyes végűek.
  • Ivarlevelek: porzószálak világossárgák, portokok szintén világossárgák, bibeszál kb. 30 mm hosszú, bibe világossárga, 9 karéjra tagolt.

Termés

Ovális, kékeszöld bogyó, fehér, lédús pulpával, éretten hosszirányban felreped.

  • Magja: közel gömb alakú, sapkaszerű, 1,2–1,5 mm-es, matt fekete vagy sötétbarna, finoman pontozott felszínnel.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Brazília, Rio Grande do Sul állam, Cacapava körzete.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: elszigetelt élőhelyeken, füvek és cserjék között, gyakran azok árnyékában nő.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható, hálás növény. Félárnyékos, szórt fényű helyen is jól fejlődik, napi 6–8 óra fény elegendő. Igényli a friss levegőt, de a tűző napsütést kerülni kell. Talaja jó vízáteresztő, enyhén savanyú kémhatású, ásványi anyagokban és humuszban gazdag legyen. Tavasszal a növekedés megindulásakor kezdjük az öntözést, nyáron bőségesebb vízellátást igényel. Ősszel fokozatosan csökkentsük az öntözést, majd télre teljesen szárazon, 6–8 °C-on teleltessük. Sarjakról és magról egyaránt könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj nagy, feltűnő virágairól és viszonylag kevés, de erős töviseiről könnyen felismerhető. Közel áll a Gymnocalycium buenekeri-hez, de attól nagyobb termete, világosabb virága és eltérő töviszete különíti el.

Taxonómia és filogenetika

A Cactoideae alcsalád Trichocereeae nemzetségcsoportjába tartozik. H. Till (2001) rendszere szerint a Microsemineum alnemzetség, Microsemineum szekció, Macrosemineum alszekció, Multiflora fajsor tagja. Korábban leírt változatai ma nem elfogadottak, a fajnak jelenleg nincs elismert infraspecifikus taxonja.

Egyéb

A faj természetes körülmények között viszonylag kevés magot érlel, ezért természetes szaporodása korlátozott. Élőhelyén akár több napig nyitva maradó virágai különösen látványosak.

Szerzők

  • Szöveg: Ficzere Miklós
  • Kép: Papp László
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 66. kártya