Kategória:Yavia

• Yavia (Roberto Kiesling & Jörg Piltz) Roberto Kiesling & Jörg Piltz, 2001
• A tudományos név státusza: Érvényes (Forrás: caryophyllales.org)

A nemzetség neve az argentínai Jujuy tartományban található Yavi megyére utal, ahol a növényt felfedezték. A fajnév (cryptocarpa) a görög kryptos (rejtett) és karpos (termés) szavakból származik, ami arra utal, hogy a termések a növény testébe süllyedve fejlődnek ki, és csak a száraz időszakban, a növény összehúzódásakor válnak láthatóvá.

• Yavia cryptocarpa Roberto Kiesling & Jörg Piltz. Gyűjtő: Roberto Kiesling; hely: Argentína, Jujuy, Yavi megye, La Quiaca közelében; időpont: 1986. február (első észlelés), 2000 (újragyűjtés). Típuspéldány gyűjteményi helye: LP (La Plata, Argentína).
• Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 52(3): 57-63 (2001).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Roberto Kiesling és Jörg Piltz, 2001.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Nincsenek ismert nemzetségszintű szinonimák (monotipikus nemzetség).

A növény kisméretű, magányos, többnyire a talajfelszínbe süllyedve él, megjelenése az Epithelantha micromeris-re emlékeztet. Rendkívül lassan növő faj.

A szár félgömb alakú, hengeres vagy fordított kúp formájú, a csúcsánál benyomott. A növény felső része szélesebb, mint az alapja. Magassága 0,5–1,5 cm, átmérője 1,3–2,5 (ritkán 3) cm. Színe zöld, felszíne gyakran ráncos. A tenyészőcsúcs gyapjas.

A száron alacsony, alig észrevehető szemölcsök (tuberkulusok) találhatók, amelyek spirálvonalban rendeződnek.

Az axillák nem feltűnőek, a szemölcsök tövében helyezkednek el.

Az areolák a szemölcsök csúcsán találhatók, kicsik, fehéren gyapjasak, ovális alakúak.

• Középtövis: Hiányzik.
• Peremtövis: 8–15 darab, fésűszerűen (pectinatus) elrendezkedő, 1–5 mm hosszú, üvegesen fehér vagy vörösesbarna színű tövis.

A virágok a növény csúcsán, a gyapjas mélyedésből fejlődnek. Színük rózsaszín, halványrózsaszín vagy fehér, átmérőjük kb. 2 cm. A virágtölcsér rövid és vastag.

A termés cryptocarpus jellegű, azaz a növény testébe süllyedve marad. Csak akkor válik láthatóvá, amikor a növény a szárazság hatására összehúzódik. A termés fala vékony, barnás, pergamenszerű.

• Magja: Kevés (1–7, néha 25 darabig), sötétbarna, többé-kevésbé ovális alakú.

• Földrajzi elterjedés: Argentína északi részén, Jujuy tartományban, a bolíviai határ közelében, La Quiaca és Quebrada de Toqueros környékén endemikus.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegyi sivatagokban és félsivatagokban él, kb. 3700 méteres tengerszint feletti magasságban. Sziklás, köves lejtőkön, repedésekben fordul elő, gyakran teljesen a talajba húzódva vagy kavicsokkal borítva. Szélsőségesen száraz és hideg körülményekhez alkalmazkodott (akár -10°C-ot is kibír).

Nagyon lassú növekedése miatt gyakran oltják (például Opuntia compressa-ra), de ilyenkor elveszíti természetes, lapított alakját és megnyúlik. Saját gyökerén jó vízáteresztő, ásványi talajt és sok fényt igényel. Öntözése csak a növekedési időszakban, ritkán javasolt.

Hasonlít az Epithelantha micromeris-re a mérete és fésűs tövisei miatt, de virágszerkezete és különleges, rejtett termésérlelése megkülönbözteti tőle. Rokonságba hozzák a Cintia, Blossfeldia és Weingartia nemzetségekkel is.

A legújabb filogenomikai vizsgálatok (J. M. de Vos et al., 2025) alapján, amelyek több száz sejtmagi gén szekvenálásán alapulnak, a Yavia nemzetség a Notocacteae Buxb. (1958) tribusz tagja. Ez felülírja a korábbi, kevesebb génen alapuló vizsgálatokat, amelyek a Trichocereeae közé sorolták.

A 2025-ös eredmények szerint a Notocacteae egy jól körülhatárolható klád, amely négy fő nemzetséget foglal magában:

• Eriosyce (s.l.)
• Neowerdermannia
• Parodia (s.l.)
• Yavia

• Andoki klád: A Yavia és a Neowerdermannia (2 faj: Argentína, Bolívia, Peru, Észak-Chile) különálló, magas-andoki elterjedésű csoportot alkot.
• A Rimacactus-rejtély: Guerrero et al. (2019) szerint az észak-chilei Eriosyce laui (vagy Rimacactus) a Yavia és a Neowerdermannia testvércsoportja lehet. Ez egy szűkebb, magashegyi alkládot alkot a tribuszon belül.
• Biogeográfia: A Yavia (Argentína, Jujuy) elszigetelt helyzete és filogenetikai pozíciója azt sugallja, hogy a nemzetség egy ősi, reliktum (maradvány) taxon, amely az Andok felemelkedése során és az azt követő klímaváltozások idején izolálódott a többi Notocacteae tagtól.

Bár a genetikai adatok most már stabilan a Notocacteae tribuszba helyezik, morfológiai megjelenése továbbra is egyedülálló. A 2025-ös tanulmány megerősíti, hogy a tribusz tagjai szárazföldi, gömb alakú törpe- vagy közepes méretű növények, amelyek kizárólag Dél-Amerikában fordulnak elő, és virágszerkezetükben nagy változatosságot mutatnak.

Természetvédelmi státusza az IUCN Vörös Listáján a “Veszélyeztetett” (Endangered) kategóriába tartozik a gyűjtők általi veszélyeztetettség és a korlátozott elterjedési terület miatt. CITES Appendix II. listás növény.

• https://thelastcactusclassification.top/category/yavia/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Yavia
• https://caryophyllales.org/Checklist
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:1019237-1
• https://www.cactus-art.biz/schede/YAVIA/Yavia_cryptocarpa/Yavia_cryptocarpa/Yavia_criyptocarpa.htm
• https://llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/5716/Yavia_cryptocarpa
• J. M. de Vos et al. (2025): Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes.
• Guerrero, P. C. et al. (2019): Phylogenetic relationships and evolutionary history of Eriosyce s.l.