Kategória:Schlumbergera

• Schlumbergera (Lemaire) Lemaire, 1858
• A tudományos név státusza: érvényes (Forrás: caryophyllales.org)

A Schlumbergera tudományos (latinosított) nemzetségnevet Charles Lemaire 1853-ban adta Frédéric Schlumberger (1804–1865) francia kertész, kaktuszszakértő és műgyűjtő tiszteletére, aki a kertészeti botanika jelentős anyagi támogatója és patrónusa volt.

• Schlumbergera truncata (Haworth) Moran 1953
• Első leírása: Epiphyllum truncatum Haworth, 1819
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Reid Venable Moran, 1953

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Epiphyllanthus Berger 1905
• Zygocactus Schumann 1890
• Epiphyllum Pfeiffer (nem Haworth)
• Opuntiopsis Knebel (nom. inval.)

Cserjeszerűen (bokrosan) elágazó habitusú növények.

A hajtások szegmensekre osztottak, tagoltak. A kaktuszok legalsó és legidősebb szártagjai 3–6 élűek, szögletesek vagy lekerekítettek. A hajtások két fő csoportra oszthatók:

1. Karácsonyikaktusz csoport: A fiatalabb szártagok laposak, levélszerűek, lágy szövetűek (ízesülések). Hosszuk 4–6 cm, szélességük 2–3 cm, alakjuk hosszúkás tojásdad, az ízesülési részeken egyenesen levágottak.
2. Epiphyllanthus csoport: A fiatalabb szegmensek hengeresek vagy nyomottak, Opuntia-szerűek.

A szártagok oldalsó élein több fogacska vagy csipke (szemölcs) képződik.

Az areolák elhelyezkedése csoportfüggő:

• A lapos szártagúaknál az areolák csak az oldaléleken és a csúcsélen találhatók. A csúcsi areola vonalszerű, kb. 1×15 mm.
• Az Opuntia-szerűeknél az areolák a felszínen elszórtan helyezkednek el. Az areolákban fekete vagy sárgásbarna filces szövet és 1–3 db serteszőr található.

Nagyon vékonyak, törékenyek, sertészerűek, 5 mm-nél rövidebbek vagy egyáltalán nincsenek.

Az új hajtások végén egyesével vagy többesével jelennek meg. Hosszúak, nagyok (kb. 7×7 cm), sugaras szimmetriájúak vagy erősen zygomorf jellegűek. Színük ragyogó piros, bíbor, lilás, rózsaszín vagy fehér (termesztett változatoknál narancsos vagy sárga is). A virág töve vacokszerűen elkülönül. A lepellevelek keskenyek, hosszan kihegyezettek, enyhén visszahajlók. A porzók a virágcsövön rögzítettek, az alsók csőszerűen körülölelik a bibét. A bibe kiálló vagy a porzókkal megegyező hosszúságú.

Bogyószerű, gömbölyded, lekerekített kocka vagy fordított kúp alakú, bordázott. A virágmaradvány leválik az érett termésről.

• Magja: Ovális vagy lapított ovális, 1,3–1,6 × 0,9–1,0 mm, barna, fényes, lapos kidomborodásokkal. A köldök (hilum) környéke enyhén kocsonyás, ragacsos, világosabb színű szálas képlettel csatlakozik a terméshez.

• Földrajzi elterjedés: Délkelet-Brazília (Espírito Santo, Minas Gerais, Rio de Janeiro, Serra do Mar, Serra dos Orgaos) hegyvidékein honos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Növényeken élő, fán lakó (epifiton) vagy köveken megtelepedő, sziklalakó (litofiton) életmódot folytatnak. Élőhelyük Amerika trópusi őserdői, szezonális esőerdői és nedves mérsékelt égövi területei.

A nemzetség fajai több árnyékot igényelnek (rövidnappalosak), meleg, páradús helyen, nedvesen tartandók. Ültetőközegnek tápanyagban gazdag, savanyú vagy semleges talaj (tőzegmohás föld) ajánlott. Virágzás után 1-2 hónap nyugalmi időszakot igényelnek, ekkor szárazon tartandók. Télen a világos, 10 °C körüli hőmérséklet az ideális.

A nemzetség két fő morfológiai csoportra oszlik: a lapos szártagú “karácsonyikaktusz” típusra és a hengeres/nyomott szártagú, Opuntia-szerű típusra (korábban Epiphyllanthus). Az epifita kaktuszok más vonalaitól (pl. Rhipsalis, Hylocereus) szegmentált hajtásaik, léggyökér-képzési képességük és a jelentősen kevesebb víztartó alapszövetük különbözteti meg őket.

Molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Korotkova et al. 2011) megerősítették, hogy a Schlumbergera a Rhipsalideae tribusz tagja, és közeli rokonságban áll a Hatiora nemzetséggel. A nemzetség monofiletikus, ha a korábbi Epiphyllanthus fajokat is tartalmazza.

A Schlumbergera nemzetség (karácsonyikaktuszok) rendszertana és származástana az egyik legjobban dokumentált terület a kaktuszfélék (Cactaceae) családján belül, köszönhetően gazdag kertészeti múltjuknak és a modern molekuláris vizsgálatoknak.

A nemzetség a kaktuszfélék családján belül a Cactoideae alcsaládba és a Rhipsalideae nemzetségcsoportba (tribusz) tartozik. Ebbe a csoportba tartoznak a jellegzetes epifita (fán lakó) kaktuszok, mint a Rhipsalis (vesszőkaktusz), a Hatiora (húsvéti kaktusz) és a Lepismium.

A Schlumbergera fajai két jól elkülöníthető morfológiai vonalra oszthatók, amelyeket korábban külön nemzetségekként kezeltek:

1. Schlumbergera-csoport (korábban Zygocactus): Ezekre jellemzőek a lapos, szárnyalt szártagok, a fogazott élek és az erősen zigomorf (részarányos) virágok. Ide tartozik a típusfaj, a S. truncata.
2. Epiphyllanthus-csoport: Ezeknél a hajtások hengeresek vagy az Opuntia (fügekaktusz) szártagjaihoz hasonlók, az areolák pedig a szártag egész felületén elszórtan találhatók. Ide tartozik például a S. microsphaerica.

A modern taxonómia (főként David Hunt munkássága nyomán) e két csoportot összevonta, mivel a genetikai rokonság erősebbnek bizonyult a külső alaktani különbségeknél.

A molekuláris filogenetikai kutatások (különösen Korotkova et al. 2011-es és későbbi vizsgálatai) rávilágítottak a nemzetség pontos helyére a családfán.

• Géncentrum: A nemzetség monofiletikus, azaz egyetlen közös őstől származik. Evolúciós bölcsője Brazília délkeleti partvidéki hegyvidéke (Mata Atlântica), ahol az elszigetelt “köderdők” és sziklás csúcsok ideális feltételeket biztosítottak a fajképződéshez (speciáció).
• Alkalmazkodás: Az epifita életmód (fán lakó) nem egyetlen esemény eredménye a kaktuszoknál, hanem a Rhipsalideae csoporton belül a Schlumbergera egy önálló, speciális ágat képvisel, amely a magas páratartalomhoz és a korlátozott tápanyagforrásokhoz alkalmazkodott.

A genetikai adatok alapján a Schlumbergera legközelebbi rokonai a Hatiora (azon belül is a korábbi Rhipsalidopsis) nemzetség tagjai. Érdekesség, hogy a virágok formája (sugaras vs. zigomorf) az evolúció során gyorsan változott a beporzókhoz (kolibrik) való alkalmazkodás miatt, ezért a virágszerkezet sokáig félrevezette a korai rendszerezőket.

A jelenleg elfogadott taxonómiai konszenzus (Hunt et al., 2006) szerint a nemzetségbe az alábbi 6 alapfaj tartozik:

A Schlumbergera ma már egy stabil, molekulárisan alátámasztott nemzetség. Bár külsőleg (fenotípusosan) a fajok nagyon eltérőek lehetnek – a lapos levelektől a hengeres kaktusztestig –, a genetikai állományuk igazolja, hogy egyazon evolúciós vonal képviselői Brazília speciális ökoszisztémájában.

A filogenetikai közelség lehetővé tette a fajok közötti kereszteződést, ami a kertészetben rendkívül fontos:

• S. × buckleyi: (S. truncata S. russelliana) – az igazi “régi” karácsonyi kaktusz.
• S. × reginae: (S. truncata S. orssichiana) – modern, nagyméretű hibridek.

• https://thelastcactusclassification.top/category/schlumbergera/
• https://kissarmin.hu/lexikon/item/222-schlumbergera.html
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Schlumbergera
• https://en.wikipedia.org/wiki/Schlumbergera
• https://caryophyllales.org/
• Korotkova, N. et al. (2011): A phylogenetic analysis of Rhipsalideae (Cactaceae). American Journal of Botany.