Kategória:Eriosyce
| Eriosyce | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Eriosyce |
Tudományos név
- Eriosyce (Philippi) Philippi, 1872
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A név a görög erion (gyapjú) és sykon (füge) szavakból származik, ami a „gyapjas fügére” utal. Ez a nemzetség legtöbb fajára jellemző, sűrű gyapjúval borított termésre utal.
Típusfaj
- Eriosyce sandillon (GAY) PHILIPPI; Chile, Coquimbo, Santiago környéke.
- Első leírása: Echinocactus sandillon néven Claudio Gay írta le 1848-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rudolf Amandus Philippi, 1872.
Eriosyce sandillon képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Ceratistes
- Rodentiophila
- Sandillon
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Általában nagy termetű, magányos, gömbölyded növények. A hajtáscsúcs (apex) többé-kevésbé gyapjúval borított. Gyökérzetük rostos, az E. rodentiophila esetében enyhén répa alakú (turbiniform).
Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek
A bordák száma meglehetősen magas (18–42 vagy több), és rendszerint szemölcsök tagolják őket.
A tövisek erősen tűszerűek (aciculatus), robusztusak és határozottan felfelé hajlanak.
Generatív test
Virág
Nappal nyíló, önmeddő virágok, amelyek a csúcs körül benyomottnak tűnnek. Alakjuk serlegszerű (cupulatus), a perianthium levelei (lepel) felállóak, színük a rózsaszínestől a vörösesig terjed, de sárgás is lehet. Megporzásukat rovarok (főleg magányos méhek) végzik.
Termés
A termés gyakran sörtés és sűrűn gyapjas, a virágmaradványok tartósan megmaradnak rajta. A terméseket rágcsálók, például csincsillák (Chinchilla brevicaudata, C. chinchilla, Lagidium sp.) és guanakók (Llama guanicoe) fogyasztják.
- Magja: Változó méretűek (1,8–3 mm), tojásdad alakúak, feketék, felületük enyhén gödrös. Terjesztésükben a rágcsálók és a guanakók játszanak szerepet.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Chile (Antofagasta, Atacama, Coquimbo régiók). A nemzetség a Csendes-óceán partja mentén, az Atacama-sivatagban és az Andok hegyláncai között fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Szélsőségesen száraz (arid) területeken, kizárólag ásványi talajokon élnek. Gyakran kőomlások között, sziklahasadékokban vagy kövek között találhatók meg, ahol a környező vegetáció csekély vagy teljesen hiányzik. Elterjedési magasságuk a tengerszinttől (E. rodentiophila) körülbelül 2000 méteres magasságig (E. aurata) terjed.
Taxonómia és filogenetika
A J. M. de Vos és munkatársai: Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) alapján a nemzetség a kaktuszfélék családján belül a filogenetikai vizsgálatok során jól elkülöníthető kládot alkot, amely szoros kapcsolatban áll a dél-amerikai vonalakkal.
Egyéb
A terméseket vadon élő állatok fogyasztják, ami kulcsfontosságú a magok terjedéséhez. Jelenleg 3 elismert faj tartozik ide szigorú értelemben véve (Eriosyce s.s.): Eriosyce aurata, Eriosyce rodentiophila és Eriosyce spinibarbis.
Forrás
A(z) „Eriosyce” kategóriába tartozó lapok
A következő 4 lap található a kategóriában, összesen 4 lapból.