Eriosyce napina subsp. napina
| Eriosyce napina subsp. napina | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Eriosyce |
| Faj | Eriosyce napina |
| Alfaj | Eriosyce napina subsp. napina |
Tudományos név
- Eriosyce napina subsp. napina (Phil.) Kattermann 1994. sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Eriosyce az ógörög erion = gyapjú és syke = füge, fügefa szavak összetétele. A név arra utal, hogy a nemzetség fajainak termésein gyakran gyapjúszerű szőrzet fejlődik.
- A fajnév napina a latin napus (= répa) szóból származik, és a növény jellegzetes, répaszerű karógyökerére utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: -
- Első leírás: Gartenflora 21: 129. 1872.
A(z) Eriosyce napina subsp. napina szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hajtása kisméretű, 3–5 cm átmérőjű, gömb vagy lapított gömb alakú. Színe többnyire feketészöld, természetes élőhelyén gyakran barnásszürke árnyalatú. A hajtáscsúcs többnyire csupasz, ritkábban fehér gyapjúval fedett.
Bordák és szemölcsök
A bordák néhány milliméter magas, kb. 5–6 mm átmérőjű szemölcsökre tagoltak. A szemölcsökön az areolák alatt jellegzetes, állszerű kidudorodás figyelhető meg.
Areolák
Az areolák kissé besüllyedtek, fiatalon fehéres gyapjú borítja őket, amely később rendszerint lekopik.
Tövisek
A tövisek száma a különböző populációkban erősen változó. Rövidek, többnyire 2–5 mm hosszúak, színük fekete és szorosan a hajtás felszínéhez simulnak.
- Peremtövis: általában több darab, rövid és a hajtáshoz simuló
- Középtövis: rendszerint hiányzik, ritkán egy darab előfordulhat
Gyökérzet
Gyökérzete erősen fejlett, módosult karógyökér, amely gyakran elvékonyodó nyakkal kapcsolódik a föld alatti hajtáshoz.
Generatív test
Virág
A tölcséres virágok a fiatal areolákból fejlődnek. Színük halványsárga vagy halvány vöröses árnyalatú.
- Magház és virágcső: pikkelyekkel fedett; az axillákban finom világos- vagy sötétbarna gyapjú és barna sörteszőrök találhatók
- Bibeszál: általában rózsaszín, 15–20 mm hosszú
- Bibeágak: 7–10 darab
Termés
A termés hosszúkás alakú, éretten az alapjánál reped fel.
- Mag: 1 mm-nél valamivel kisebb, barna vagy fekete színű, szemölcsös felszínű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Chile Atacama régiójában, Huasco tartományban. A típus élőhelye Huasco város közelében, a homokos tengerparti területeken található.
A jelenleg ismert populációk a Huasco folyó völgyében, Huasco és Freirina városai között fordulnak elő, valamint Freirinától délre mintegy 15 km-es sávban. A terület nyugati határát a Csendes-óceán partvidéke jelenti.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a térség éghajlata rendkívül száraz; előfordulhat, hogy éveken át nem hullik csapadék. A növények a nedvesség jelentős részéhez a tenger felől érkező ködből jutnak.
Élőhelyei sivatagi vagy félsivatagi jellegű területek: kavicsos, homokos vagy erősen aprózódott vulkanikus kőzetfelszínek, sziklarepedések, sekély vagy mélyebb, de humuszban szegény talajok. A növényzet nagyon ritkás, többnyire pázsitfűfélékből és alacsony törpecserjékből áll. A faj alacsony dombokon és síkabb völgyekben egyaránt előfordul.
Kultúrában tartás
Gondozása hasonló a partközeli chilei Eriosyce fajokéhoz. Fényigényes növény. Talaja legyen mészszegény, ásványi anyagokban gazdag, kevés szerves anyagot tartalmazó és különösen porózus szerkezetű.
Fontos, hogy az öntözővíz teljes mértékben elfolyhasson a cserépből, és ne maradjon pangó víz az edény alatt. Erőteljes karógyökere miatt célszerű a szokásosnál mélyebb cserepet használni.
Megfelelő körülmények között tavasztól őszig rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel. A természetes körülményekhez leginkább a reggeli, esővízzel történő permetezés hasonlítana, amely a ködből származó nedvességet utánozza, de ennek rendszeres alkalmazása általában nehezen megoldható.
Télen világos, fagymentes helyen, teljesen szárazon teleltessük.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj a chilei Eriosyce nemzetség azon csoportjába tartozik, amelynek tagjai gyakran részben a talajba húzódva élnek, és erős karógyökeret fejlesztenek. Kis méretű hajtása, rövid, a testhez simuló tövisei és répaszerű gyökere jól megkülönböztetik más közeli fajoktól.
Taxonómia és filogenetika
A fajt eredetileg Philippi írta le Echinocactus napinus néven. A későbbi rendszertani munkák során több különböző nemzetségbe sorolták (például Neoporteria, Neochilenia vagy Thelocephala).
Fred A. Kattermann 1994-ben megjelent monográfiájában ezeket a csoportokat az Eriosyce nemzetségbe vonta össze, és a taxont Eriosyce napina néven kezelte.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán, Bodor János
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 703. kártya