Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis
| Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Eriosyce |
| Faj | Eriosyce taltalensis |
| Alfaj | Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis |
Tudományos név
- Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév (Eriosyce) az ógörög „erion” (= gyapjú) és „syké” (= füge, fügefa) szavak összetétele. A nemzetségbe tartozó fajok azon tulajdonságára utal, hogy termésük felületén kisebb-nagyobb mértékben gyapjúszerű szőr fejlődik.
- A fajnév taltalensis Chile Taltal városára utal, amelynek közelében a faj élőhelyei találhatók. A város neve a mapuche nyelvből („Thalthal”) származik, jelentése: éji madár.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Chile, Taltal környéke
- Első leírása: Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 27: 181. (1955)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kattermann (1994)




A(z) Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Magános növény. Hajtása gömbszerű, de enyhén lapított vagy megnyúlt is lehet. Átmérője 3–14 cm. Színe sötétzöld.
Gyökere rövid, kúpos karógyökér.
Szemölcsök
A bordák (8–13 db) kb. 1 cm magasak, szemölcsökre tagoltak. Minden szemölcsön, az areola alatt egy kb. 1 cm magas állszerű dudor található.
Axillák
A virágcső és a magház pikkelyeinek hónaljában fehér, piheszerű gyapjú, valamint fehér vagy barna sörteszőrök fejlődnek.
Areolák
Az areolák besüllyedtek, méretük változó.
Tövisek
- Középtövis: 1–4 db, 20–40 mm hosszú
- Peremtövis: (6)–12–(24) db, 3–20 mm hosszú
A tövisek szabálytalanul állnak, lehetnek egyenesek vagy erősen hajlottak. Színük sötétbarnától feketéig változik.
Generatív test
Virág
A virágok a fiatal areolákon fejlődnek, keskeny vagy széles tölcséres alakúak, 3–4 cm hosszúak és 2–3 (4) cm szélesek.
- Lepellevelek: lándzsásak, színük élénk bíborvöröstől („fuxiavörös”) a rózsaszínen át halványsárgáig változhat
- Ivarlevelek: a bibeszál 15–20 mm hosszú, színe krémsárgától mély bíborvörösig terjed; a bibeágak 3–5 mm hosszúak, gyakran összezárva maradnak
Termés
Vöröses, 15–24 mm hosszú és 10–14 mm széles, az alapján nyíló termés.
- Magja: 1–1,4 × 0,5–0,7 mm-es, mattfekete vagy feketésbarna
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Chile, Antofagasta régió, Taltal környéke (Sierra Esmeralda)
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: partközeli hegyeken él, néhány tíz métertől néhány száz méteres magasságig. Élőhelye az Atacama-sivatag része, rendkívül száraz, a csapadék szinte kizárólag páralecsapódásból származik. Időszakosan, rendkívüli csapadékos években rövid életű lágyszárú növények (pl. Convolvulaceae) is megjelennek.
Kultúrában tartás
A természetes élőhelyen eső formájában alig kap csapadékot, a nedvességet főként tengeri páralecsapódás biztosítja.
Kultúrában mészmentes, nagyon porózus talajt igényel. Fényigényes faj, jól szellőző környezetben fejlődik a legjobban.
Tavasztól őszig szabadban ajánlott tartani, csapadék elleni védelemmel és enyhe árnyékolással. Virágzása május–júniusban, esetenként júliusban várható.
Télen teljesen szárazon tartandó, az öntözés óvatos újrakezdése március elején javasolt.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az élénk, gyakran „fuxiavörös” virágok, valamint a változatos tövisalak jól elkülönítik a rokon fajoktól.
Élőhelye és megjelenése hasonlóságot mutat az Eriosyce paucicostata taxonnal.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Cactaceae családba és az Eriosyce nemzetségbe tartozik.
Kattermann rendszere szerint a Neoporteria fajcsoport Horridocactus alcsoportjába tartozik. A modern (ICSG) rendszertan a Horridocactus csoportba sorolja, az Eriosyce paucicostata fajjal együtt.
Egyéb
Kattermann a faj alá több alfajt és változatot sorolt (pl. subsp. paucicostata, subsp. echinus, var. floccosa, subsp. pilispina), azonban a modern rendszertan ezek egy részét önálló fajként vagy más fajok alfajaként kezeli.
A különböző rendszertani felfogások miatt a kereskedelemben jelentős névhasználati eltérések tapasztalhatók.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 563–564. kártya