Kategória:Matucana

• Matucana (Britton & Rose) Frederich Ritter, 1922
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetség nevét a típusfaj lelőhelye, a perui Lima városától 80 km-re, keletre fekvő Matucana falu után kapta.

• Matucana haynei (Otto ex Salm-Dyck) Britton & Rose
• Első leírása: Echinocactus haynei néven Otto és Salm-Dyck írta le 1850-ben.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1922

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Submatucana Backeberg
• Eomatucana Ritter
• Loxanthocereus subg. Anhaloniopsis Buxb.
• Anhaloniopsis (Buxb.) Mottram

• A növények teste változatos megjelenésű, többnyire kisméretűek, alakjuk a gömbölydedtől a megnyúlt hengeresig terjed.
• Vannak magányos növésűek és csoportképzők is.
• Felszínük lehet glaucus vagy élénkzöld.
• Egyes fajok tejnedvű-ek, mások víznedvű-ek.

A bordák általában alacsonyak, szélesek, és többnyire szemölcsei-re tagoltak, spirális lefutásúak.

Az areolák gyapjasak, de idővel lekopaszodhatnak.

• Középtövis: Számuk 1-től többig terjedhet, erősebbek, gyakran horgas végűek, színük a fehértől a barnáig vagy feketéig változhat.
• Peremtövis: Sugárirányban helyezkednek el, számuk és hosszuk fajonként eltérő, néha teljesen hiányozhatnak.

• A virágok a tenyészcsúcs közelében, az areolákból fejlődnek, nappal nyílnak.
• Többnyire zigomorfak (részaránytalanok), de ritkábban aktinomorfak is lehetnek.
• Színük skarlátvörös, narancssárga, rózsaszín vagy sárga.
• A virágcső hosszú, keskeny, külső oldalán pikkelyekkel és némi szőrrel fedett.

A termés gömbölyded vagy tojásdad bogyó, amely éretten hosszában felreped vagy kiszárad. Színe zöldes vagy vöröses.

• Magja: A magok feketék vagy sötétbarnák, felületük finoman szemcsézett vagy sima, alakjuk sapka formájú.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai kizárólag Peru területén, az Andok hegység vonulatai mentén fordulnak elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegyi növények, amelyek 1500 és 4000 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek a meredek, sziklás völgyekben és hegyoldalakon.

A tenyésztés során világos, napos helyet és jó vízáteresztő talajt igényelnek.

Öntözésük a növekedési időszakban rendszeres legyen, de két öntözés között hagyni kell a földet kiszáradni.

A teleltetés hűvös (5-10 °C), száraz helyen történjen.

Érzékenyek a túlöntözésre, ami a gyökérzet rothadásához vezethet.

Hasonlítanak a Borzicactus nemzetséghez a zigomorf virágszerkezetük miatt, de a Matucana termései másképpen repednek fel és a magok morfológiája is eltérő.

A Loxanthocereus fajoktól zömökebb testalkatuk és magashegyi elterjedésük különbözteti meg őket.

A nemzetség rendszertana többször változott, korábban a Submatucana és Eomatucana neveket külön nemzetségként kezelték a magok és virágok eltérései alapján, de a modern osztályozások ezeket beolvasztották a Matucana nemzetségbe.

Veszélyeztetett fajokat is tartalmaz, melyek védelme az élőhelyek pusztulása miatt fontos.

• https://thelastcactusclassification.top/category/matucana/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Matucana
• https://kissarmin.hu/lexikon/item/221-matucana.html