Matucana ritteri
| Matucana ritteri | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Trichocereinae |
| Nemzetség | Matucana |
| Faj | Matucana ritteri |
 
| |
Tudományos név
- Matucana ritteri Buining in Succulenta (Netherlands) 1959: 2. 1959 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városára utal. E város környéke a Matucana nemzetség típusfajának, a Matucana haynei élőhelye.
- A fajnév Friedrich Ritter (1898–1989) német geológus és autodidakta botanikus nevét őrzi, aki dél-amerikai kutatóútjai során számos kaktuszfajt fedezett fel és írt le.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, La Libertad megye, Otuzco környéke, 2500 m tengerszint feletti magasságban
- Első leírása: Succulenta 38(1): 2. (Netherlands) 1959.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining 1959
A(z) Matucana ritteri szinonimái
- ≡ Submatucana ritteri, ≡ Borzicactus ritteri
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Általában magános növény, sarjnövények csak elvétve fejlődnek a hajtás tövénél. A hajtás színe fényes sötétzöld, alakja gömb vagy lapított gömb. Magassága 3–5 cm (kultúrában magasabb), átmérője 5–10 cm. Karógyökere nem túlságosan erős.
Szemölcsök
12–22 db, él nélküli bordája mintegy 1 cm széles.
Areolák
Areolái oválisak, 5–10 mm hosszúak és 3–6 mm szélesek, 10–20 mm távolságra állnak egymástól és szürkés filc fedi őket.
Tövisek
- Középtövis: többnyire 1–2 db, ritkán akár 5 db is lehet, 2–4 cm hosszú
- Peremtövis: 7–10 db, ritkán 14 db, 1–3 cm hosszú
A fiatal tövisek barnák, olykor csaknem feketék, az idősebbek kiszürkülnek. Alakjuk egyenes vagy enyhén hajlott.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: a virágok 7–9 cm hosszúak, teljesen kinyílva 4,5–5 cm szélesek, kissé ferdén állnak, kétoldali részarányosak (zigomorfak). A lepellevelek színe kárminvörös, lilás szegéllyel. A virágcső 4 mm széles, fehér gyapjúcsomókkal.
- Ivarlevelek: a porzószálak töve fehér, felfelé lilásba mennek át, a porzók okkersárgák vagy rózsaszínesek. A bibeszál lilás, a bibe zöldes vagy vöröses árnyalatú.
Termés
A 10–15 mm-es termés zöld és vörös színű, a felületén apró pikkelyekkel és gyapjúcsomókkal.
- Magja: 1,2 mm hosszú és széles, 0,7 mm vastag, tompa fekete
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Peru, La Libertad megye, Otuzco–Agallpampa–Usguil térsége
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2500 m tengerszint feletti magasságban él. Élőhelyei gyakran sűrűbb pázsitfüvekkel, más lágyszárúakkal és mohákkal fedett sziklagyepek, aprózódott kőzetfelszíneken, sziklák védelmében.
Kultúrában tartás
Mélyzöld hajtásszíne, sötét, hajlott, gyakran szép hosszú tövisei és szabályos bordái elegáns megjelenést kölcsönöznek a fajnak. Vörös virágait április–májusban bontja ki, nem ritkán többet is egyszerre.
Kultúrában való tartásánál a Matucana aurantiaca fajnál leírtak a mérvadók, vagyis magashegyi faj lévén inkább a túlzott melegtől, mint a hidegtől kell védeni. Élőhelyén a vegetációs időszakban bőven kap csapadékot. Nyáron ezért akár szabadban is tartható, csak a tartós esőzések esetén kell védeni valamelyest. A friss levegőn és napfényen nagyon szép töviseket fejleszt.
Talajban nem válogatós, de jobban fejlődik magas ásványianyag-tartalmú keverékben. Ezért javasolható a talajba 50% andezit, andezit- vagy riolittufa, valamint gránit keverése. Télen teljesen szárazon tartható, nyugalomban néhány °C-os, rövid ideig tartó fagyot elvisel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj sok tekintetben hasonlít a Matucana aurantiaca fajhoz. A két faj típusos példányai jól megkülönböztethetők egymástól, Otuzco környékén azonban élőhelyük találkozik és itt átmeneti (hibrid) alakok is előfordulnak.
Taxonómia és filogenetika
Egyéb
Karel Knize Agallpampa környékén talált egy másik populációt, ahol a növények átmérője a 30–40 cm-t is elérte. Későbbi kutatások a faj élőhelyét az Otuzco–Agallpampa–Usguil háromszögre terjesztették ki, amelynek legtávolabbi pontjai legfeljebb 30 km-re vannak egymástól légvonalban.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán (1–2.) és Kiss László (3.)
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 592. kártya