Matucana aurantiaca subsp. aurantiaca

Matucana aurantiaca subsp. aurantiaca
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana aurantiaca
Alfaj	Matucana aurantiaca subsp. aurantiaca

Tudományos név

Matucana aurantiaca subsp. aurantiaca (Vaupel) Buxbaum 1973 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét. E város környéke a nemzetség típusfajának, a Matucana haynei-nek az élőhelye.
A fajnév a latin „aurantiacus” = narancs vagy narancssárga szóból származik, a virág színét jellemzi.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, Cajamarca megye, San Pablo környéke.
Első leírása: Botanische Jahrbücher für Systematik, Pflanzengeschichte und Pflanzengeographie. Leipzig 50(2-3, Beibl. 111): 23. 1913.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum 1973

A(z) Matucana aurantiaca subsp. aurantiaca szinonimái

= Matucana pallarensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású vagy csoportosan növő faj. Hajtásainak alakja lapított gömbszerű, gömb vagy kissé hengeres is lehet, 15 cm hosszúságot és hasonló szélességet érhetnek el. A hajtás sötétzöld, fényes.

Szemölcsök

Bordáinak száma 16 db körüli, ezek gyakran enyhén spirális lefutásúak, szemölcsökre tagoltak.

Areolák

Az areolák hosszúkásak, 8–10 mm hosszúak, a felettük lévő szemölcs alapjánál húzódó bemélyedésnél végződnek.

Tövisek

Középtövis: 3–7 db, legfeljebb 5 cm hosszú, kissé felfelé vagy vízszintesen álló
Peremtövis: 16–18 db, 0,5–2,5 cm hosszú, hajlott, fésűszerű

A tövisek színe a tövük közelében vörösesbarna, a végüknél sárgásbarnába mennek át.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virág keskeny tölcséres, 6–9 cm hosszú és 5–7 cm átmérőjű, narancsvörös színű, kétoldalian részarányos (zigomorf). A virágcső enyhén hajlott a leplek alatt, 12–17 mm átmérőjű, pikkelyek borítják. A virágcső areolái enyhén hajasak vagy majdnem csupaszak.
Ivarlevelek: porzói sárgák, a bibe sárgás vagy zöldes

Termés

Termése (1–)2 cm átmérőjű, gömbölyded, zöld, majd éretten sárgásvörös színű, barna pikkelyekkel, ekkor hosszirányban felreped.

Magja: 1,2–2,2 × 1,5 × 0,8 mm-es, sajátos sapka alakú, lapított, sárgásbarna

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, Piura, Cajamarca, La Libertad és Ancash megyék
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: az aurantiaca fajcsoport a Matucana nemzetség élőhelyének északi részén él. Típus élőhelye Peruban, Cajamarca megyében található, San Pablo város környékén. 2000–3700 méteres tengerszint feletti magasságban, füves lejtőkön, ásványi anyagokban gazdag talajon fordul elő. A száraz tél május–október hónapokra esik. Az élőhely az egyenlítőtől való távolság alapján trópusinak lenne nevezhető, de a közelben húzódó hideg Humboldt-áramlat és a nem jelentéktelen magasságok miatt a klíma hűvösebb, mint azt földrajzi pozíció indokolná. Cajamarca megyében található élőhelye szomszédos a Matucana aureiflora élőhelyével.

Kultúrában tartás

Nagyon szép, fénylő zöld, színes tövisű növény, virágok nélkül is mutatós. A Matucana aureiflora fajnál leírtak ennél a fajnál is alkalmazhatók. Magashegyi faj lévén inkább a túlzott melegtől, mint a hidegtől kell védeni. Élőhelyén a vegetációs időszakban bőven kap csapadékot. Nyáron ezért akár szabadban is tartható, csak a tartós esőzések esetén kell védeni valamelyest. A friss levegőn és napfényen nagyon szép töviseket fejleszt. Talajban nem válogatós, de tapasztalatom szerint jobban fejlődik a magas ásványianyag-tartalmú keverékben. Ezért javasolható a talajba 50% andezit, andezit- vagy riolittufa valamint gránit keverése. Télen teljesen szárazon tartható, nyugalomban néhány fokos, rövid idejű tartó fagyot elvisel. Virágzására májusban számíthatunk.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Léteznek a fenti leírástól jelentősen eltérő formák. A Matucana pallarensis néven leírt taxon bordaszáma 20 feletti is lehet, tövisei általában sűrűbbek. A var. densispina-nak nevezett, érvényesen soha le nem írt változat piros virágú, a calvescens néven leírt forma szintén piros virágú, virágcsöve szélesebb, mint a típusé.

Taxonómia és filogenetika

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Rácz Ibolya
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 572. kártya