Matucana haynei subsp. haynei

Matucana haynei subsp. haynei
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana haynei
Alfaj	Matucana haynei subsp. haynei

Tudományos név

Matucana haynei subsp. haynei sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét, mely Peru tartományban van. E város környéke a típus élőhelye.
A fajnév Friedrich Gottlob Hayne (1763–1832) berlini német botanikus és gyógyszerész nevét őrzi.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, Matucana város környéke
Első leírása: Otto in: Salm-Dyck, Cact. Hort. Dyck.: 165. (1850), mint Echinocactus haynii
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922

A(z) Matucana haynei subsp. haynei szinonimái

= Matucana cereoides
= Matucana comacephala
= Matucana elongata, ≡ Matucana haynei var. elongata
= Matucana supertexta

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A haynei hajtása zöld, gömbölyű vagy tömzsi henger alakú, kifejlett korában akár 20 cm széles és 60 cm hosszú is lehet. Magányos vagy csoportképző. Karógyökere nincs.

Szemölcsök

14–30 db bordája 5–10 mm magas, szemölcsös.

Areolák

Kerek vagy ellipszis alakú areolái 3–7 mm hosszúak és 2–5 mm szélesek, eleinte fehér vagy barnás gyapjúval, később csupaszok, 6–12 mm-re állnak egymástól.

Tövisek

Középtövis: száma 1–20 db között változhat, hosszuk 10–70 mm
Peremtövis: 14–45 db, hosszuk 8–40 mm

Tövisezete nagyon változó alakban, méretben és színben, de az idősebb tövisek általában szürkék. A peremtövisek színe a fehértől a halványbarnáig változik.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virágok 4–9 cm hosszúak, teljesen kinyílva 4 cm szélesek, többnyire zigomorfak. A lepellevelek többnyire kárminvörösek, néha lazac- vagy vörösesbíbor színűek. A virágcső 5–10 mm széles, csupasz, általában többé-kevésbé hajlott, vöröses színű. A nektárkamra 1–5 mm hosszú, zárt.

Ivarlevelek: a porzószálak színe a sárgától a bíborbarnáig változik. Az elsődleges porzók az alapjuknál kissé összeforrtak és mintegy védő gallért képeznek a bibe körül. A bibeszál színe lehet vörös vagy halvány ibolyaszín. A 4–6 db bibeág 1–3 mm hosszú, színe a sárgástól a halványibolyáig változik.

A virág és az ivarszervek színe az egyes formáknál az ismertetettől eltérhet.

Termés

Termése kb. 1,5 cm-es, sárgászöld vagy vöröseszöld.

Magja: sötét fekete, 1,0–1,7 mm hosszú, 1,2–1,9 mm széles és 0,7–1,1 mm vastag

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, La Libertad tartománytól Arequipa-ig
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: észak–déli irányban mintegy 800 km hosszan megtalálható faj és ezzel a legdélebbi élőhelyű Matucana. Magashegyi növény, 2400–4150 méter tengerszint feletti magasságon él. Típus élőhelye Matucana város környékén található. Sziklás völgyekben és hegyoldalakon, hegytetőkön, kőzethasadékokban, szárazságtűrő, ritkás, főleg pázsitfüveket tartalmazó vegetációban.

Kultúrában tartás

Tartása nem nehéz feladat. Oltani nem érdemes, saját gyökéren jól fejlődik. Nagyon szép töviszetű és virágszínű faj. Virágait 2–3 napig tartja nyitva, éjszakára sem csukódnak össze. Nagyon meleg üvegházban a virágzás rövidebb ideig tart.

Mivel magashegyi fajról van szó, inkább a melegre, mint a hidegre érzékeny. Télen akár nulla fokon is tartható, rövid ideig a néhány fok mínuszt is kibírja. Nyáron kerülendő a 30 °C-nál melegebb hőmérséklet, de törekedni kell rá. Tavasztól őszig kapjon a növény annyi napfényt, amennyit csak lehet. Ettől gyönyörű tövisruhát fejleszt. Fejlődési időszakban rendszeres öntözést igényel, tartósan ne hagyjuk kiszáradni a talaját.

A szakirodalom szerint tavasztól őszig jó eredménnyel tartható szabadban is, takarást csak tartós esőzés esetén igényel. Talaja legyen enyhén savanyú (pH 6,5), mind szerves, mind ásványi alapú, alacsony kalciumtartalmú talajon jól nevelhető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül változékony töviszetű és virágszínű. Számos, korábban önálló fajként leírt forma ma már a Matucana haynei változatossági körébe tartozik.

Taxonómia és filogenetika

A korábban önálló fajként leírt taxonok – például Matucana winteri, Matucana variabilis vagy Matucana hystrix – önálló faji vagy faj alatti státuszát a mai rendszerezők nem ismerik el.

Egyéb

Az első leíráskor a fajnevet helytelenül haynii alakban írták, későbbi rendszerezők ezt korrigálták. A Matucana nemzetségbe 1922-ben helyezték. Az évekig monotipikus nemzetséget Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose kifejezetten a haynei számára hozta létre.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Papp László (1.) és Varga Zoltán (Tata) (2–4.)
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 211. kártya