Ugrás a tartalomhoz

Matucana formosa

Innen: MKOE wiki
Matucana formosa

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Trichocereinae
Nemzetség Matucana
Faj Matucana formosa
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Matucana formosa F.Ritter in Taxon 12: 125. 1963. Sec. Hunt (2016)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Matucana a perui Lima közelében fekvő Matucana város nevére utal.
  • A specifikus jelző, a formosa a latin formosus melléknévből származik, melynek jelentése „formás”, „szép”, „gyönyörű”. Friedrich Ritter a névválasztással a növény esztétikus megjelenésére és különlegesen szép virágaira utalt.

Típus

Matucana formosa képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Matucana formosa szinonimái

  • Submatucana formosa, ≡ Borzicactus formosus, ≡ Loxanthocereus formosus
  • = Matucana formosa var. minor, ≡ Submatucana formosa var. minor


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A szár általában magányos, de idősebb korában az alapjától sarjadhat, gömbölyded vagy kissé nyomott gömb alakú, átmérője elérheti a 10–15 cm-t, színe szürkészöld vagy kékeszöld. A bordák száma 20–30, alacsonyak, élesen elválasztott, kerekded szemölcsökre tagolódnak. Az areolák kicsik, kezdetben fehér nemezzel borítottak, később kopaszodók. A tövisek merevek, egyenesek vagy enyhén hajlottak, sötétbarnák vagy vörösesbarnák, csúcsuk gyakran sötétebb; a peremtövis 6–11 darab, 10–30 mm hosszú, a középtövis 1–4 darab, erősebb, hossza elérheti a 20–50 mm-t. A gyökérzet répaszerűen megvastagodott főgyökér.

Generatív test

Virág

A virág hosszú tölcsér alakú, 8–10 cm hosszú és 7–9 cm átmérőjű, feltűnően nagy, színe ragyogó kárminvörös vagy bíborvörös, a toroknál gyakran világosabb.

  • Takarólevelek: A lepellevél széles, lekerekített vagy hegyes csúcsú, a belső lepellevél selymes fényű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak lilásvörösek, a portokok sárgák. A bibeszál hosszú, fehér vagy rózsaszínes, a bibe zöldes.

Termés

Gömbölyded vagy tojásdad, kb. 1,5 cm átmérőjű, éretten sárgászöld vagy vörösesbarna, pikkelyes bogyó.

  • Magja: Sapkás alakú, matt fekete, finoman szemcsézett.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Peru északi részén, Amazonas és Cajamarca megyék határán, a Rio Marañón völgyében, Balsas környékén honos.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
    • Meredek sziklafalakon és kanyonok oldalaiban él 800–1100 m tengerszint feletti magasságban.
    • Litofiton életmódot folytat, közvetlenül a sziklák repedéseibe kapaszkodik.
    • A terület forró, arid, trópusi szavanna éghajlatú.

Kultúrában tartás

A Matucana formosa gyűjteményekben kedvelt, de lassú növekedésű faj. Erőteljes répagyökere miatt rendkívül érzékeny a pangó vízre, ezért durva szemcséjű, ásványi alapú ültetőközegbe kell ültetni. Sok fényt igényel, de a fiatal példányokat óvni kell a perzselő naptól. Teleltetése szárazon, minimum 10–12 °C-on biztonságos, mivel a fagyot egyáltalán nem tűri.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Matucana formosa könnyen felismerhető számos, alacsony bordájáról és a rajtuk lévő éles szemölcsökről. Virága nagyobb és nyitottabb, mint a Matucana paucicostata virága. A Matucana ritteri fajtól a szár színe (szürkészöld vs. fényes zöld) és a tövisezettség jellege választja el.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették a Matucana formosa helyét a nemzetségen belül, mint az északi perui klád egyik karakteres faját. Morfológiai jegyei (zigomorf virág, magtípus) alapján egyértelműen a szűkebb értelemben vett Matucana (korábban Submatucana) csoportba tartozik.

Forrás