Matucana tuberculata

Matucana tuberculata
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana tuberculata

Tudományos név

Matucana tuberculata (Donald) Bregman, Meerst., Melis & A.B.Pullen in Succulenta (Netherlands) 66(9): 175. 1987 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városára utal. E város környéke a Matucana nemzetség típusfajának, a Matucana haynei élőhelye.
A fajnév latin eredetű, jelentése: göcsös, gümős, szemölcsös, dudoros, púpos, amely a taxon szemölcsökre tagolt bordáira utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, La Libertad megye, Rio Marañon szurdok nyugati oldala, Aricapampa településtől 18 km-re délre, 2100 m tengerszint feletti magasságban
Első leírása: Cactus and Succulent Journal (USA) 51: 55. 1979.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bregman 1987

A(z) Matucana tuberculata szinonimái

≡ Borzicactus tuberculatus
= Matucana tuberculosa

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásainak alakja gömbszerűtől a rövid hengeresig változik, gazdagon sarjad és sokfejű csoportokat képez már fiatal korában is. Az egyes hajtások szívesen fejlesztenek járulékos gyökereket és az anyatőről könnyen leválva önálló növényként élnek tovább. Az egyes hajtások 70 mm szélességet és 90 mm magasságot érhetnek el, de ennél általában kisebbek. Gyökérzete a talajszint alatt sekélyen, oldalirányba elágazó főgyökér.

Szemölcsök

Mintegy 14 bordája feltűnő, kúpos szemölcsökre tagolt, melyek 10 mm magasak és hatszögű alapjuknál 10–12 mm szélesek.

Areolák

Areolái viszonylag kicsik, a szemölcsök csúcsán ülnek és kör alakúak, legfeljebb 2,5 mm-esek és fehér filcesek.

Tövisek

Középtövis: általában 1 db, gyakran 15 mm-nél is hosszabb
Peremtövis: 8 db, szabályos sugaras elrendezésű, 5–10 mm hosszú

A tövisek ár alakúak és elállók. Színük eleinte barna, később kifehérednek. A szomszédos areolák tövisei között nincs átfedés.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: virágai zigomorfak (kétoldali szimmetriájúak), mindig a csúcsi areolákon fejlődnek, egyenesen felfelé állnak vagy enyhén elhajlanak a fény felé, a lepellevelek ferdék. A virág 55 mm hosszú és 35–40 mm széles. A magház 4 mm átmérőjű, pikkelyes, az axillákban hosszú sárgásbarna hajjal. A virágcső nagyobb pikkelyekkel fedett és a pikkelyek axilláiban szürkés vagy barna selymes haj található. A külső lepellevelek keskeny lándzsásak, halványvörösek lilás alappal és sötétebb középcsíkkal. A belső lepellevelek narancsvörösek, sötétebb középcsíkkal és mályvaszín csúccsal, valamint halványabb szegéllyel. Spatula alakúak, végük kihegyesedő vagy rövid hegyben végződő. Hosszuk 12–15 mm, szélességük 3–4 mm. A lepellevelek töve és a virág torka lilásrózsaszínű.

Ivarlevelek: a porzószálak lila és fehér színűek, a porzók lilásak, a pollen sárga. A bibeszál szintén lila, a bibe zöldes.

Termés

Termése 5–6 mm átmérőjű, zöldes-vöröses, négybordás bogyó.

Magja: sötétbarna, dudoros felületű, 1,1–1,3 mm hosszú, 1–1,4 mm széles és 0,7–1,2 mm vastag, némileg lapított, kerekded sisak alakú, széles köldökkel

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, La Libertad megye, Rio Marañon szurdok térsége, Aricapampa és El Chaugal környéke
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1800–2400 m tengerszint feletti magasságban él. Aprózódott vulkanikus kőzetfelszíneken, gyakran szinte talaj nélkül, gyér pázsitfüvű sziklagyepekben fordul elő. Ugyanezeken a területeken, de kisebb magasságban a Matucana formosa él.

Kultúrában tartás

Bár erősen sarjadó fajként írták le, virágzásra már az egészen fiatal, még magányos példányok is hajlandók. Ez legkorábban a nyár elején várható, de kedvező körülmények között több virágzási hullámra is számíthatunk, az utolsóra akár szeptemberben.

Humuszban szegény, ásványi anyagokban gazdag, nagyon porózus ültetőközeget igényel, például savanyú, aprított vulkanikus és magmatikus kőzetet (andezit, perlit vagy gránit), illetve ezek savanyú homokkal kevert változatát. Április elejétől október közepéig szabadban tartható, csapadék elleni védelemmel és minimális árnyékolással. Az általában mérsékelt öntözés évente néhány alkalommal alapos felszívatással egészül ki. Télen szárazon, fagymentes üvegházban pihentetendő.

Egyéb

A faj sajátos tulajdonsága, hogy az egyes hajtások könnyen leválnak az anyatőről és önálló növényként tovább élnek. A szomszédos areolák tövisei között nincs átfedés, ami jól megkülönbözteti több rokon fajtól.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 683. kártya