Tephrocactus bonnieae

Tudományos név

Tephrocactus bonnieae (D.J.Ferguson & R.Kiesling) Stuppy in Kew Bull. 56(4): 1005. 2001. Sec. Las Peñas & al. (2019)

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A fajnév (bonnieae) az amerikai botanikus, Dr. David J. Ferguson felesége, Bonnie Ferguson tiszteletére lett adva, aki számos terepi gyűjtésben is részt vett.

Típuspéldány

• Gyűjtő: D.J. Ferguson & R. Kiesling
• Hely: Argentína, San Juan tartomány, Valle Fértil közelében
• Időpont: 1989
• Típuspéldány gyűjteményi helye: Instituto de Botánica Darwinion (SI), Buenos Aires, Argentína

Első leírása: Bradleya 13: 50–54, 1995

Az aktuális nemzetségbe helyezte: az eredeti leírás is a Tephrocactus nemzetségbe sorolta

Szinonimák

A fajnak jelenleg nincsenek elismert szinonimái. Érvényes név és szinonimák a Tephrocactus bonnieae taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény kisméretű, alacsony termetű, általában 5–10 cm magas. Hajtásai gömbölyded vagy rövid hengeres szegmensekből állnak, amelyek könnyen leválnak. A szegmensek 2–4 cm hosszúak, 1,5–3 cm átmérőjűek, sötétszürke vagy szürkésbarna színűek, gyakran lilás árnyalattal.

Szemölcsök

A szárfelszín erősen dudoros, a szemölcsök hosszan kiemelkedők, spirálisan rendeződnek.

Axillák

Az axillák gyapjasak, gyakran serteszerű szőröket is tartalmaznak, idősebb szegmenseken kopaszodhatnak.

Tövisek

A tövisek merevek, egyenesek vagy kissé hajlítottak, szürkésfehérek, idővel sötétedhetnek.

Peremtövisek: általában 4–6, 5–10 mm hosszúak

Középtövis: 1–2, valamivel hosszabbak (10–15 mm), gyakran lefelé vagy oldalra irányulnak

Generatív test

Virág

A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, nappali nyílásúak, rózsaszín vagy halványlila színűek, 3–4 cm átmérőjűek.

• Külső lepellevelek: keskenyek, zöldes-rózsaszín árnyalatúak
• Belső lepellevelek: szélesebbek, élénk rózsaszínűek, csúcsi részük gyakran lekerekített
• Porzószálak: fehéres színűek
• Portokok: sárgák
• Bibeszál: világos színű, többágú
• Bibe: 5–7 ágú, fehéres

Termés

Száraz bogyószerű, hengeres termések, 1,5–2 cm hosszúak, tövises felületűek.

• Magja ovális, kemény héjú, sötétbarna, durva felszínű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, San Juan tartomány, Valle Fértil régió, a Sierras de Valle Fértil és a Sierras de Pie de Palo területén

Élőhely: félsivatagos hegyvidéki területek, 1000–1400 m tengerszint feletti magasságban

Éghajlati tényezők: félszáraz klíma, forró nyarak és hűvös, időnként fagyos telek; évi csapadék 100–300 mm között, főként nyáron

Növénytársulás, életmód: xerofil, sziklás lejtőkön, ritkás cserjésekben és törpecserjés növényzetben fordul elő, gyakran védett helyeken nő, társulhat más Opuntioideae-fajokkal

Kultúrában tartás

A Tephrocactus bonnieae érzékeny gyökérrothadásra, ezért jó vízelvezetésű, ásványi közeg ajánlott. Nyáron teljes napfényt és meleg környezetet igényel, télen hűvös (5–10 °C), száraz pihenőt kíván. Lassú növekedésű, de vegetatívan könnyen szaporítható a leváló szegmensekből. Magról is szaporítható, de a csírázás nehézkes lehet. Érzékeny a túlöntözésre, különösen nyugalmi időszakban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Leginkább a Tephrocactus geometricus-hoz hasonlít, azonban attól eltér sötétebb színezetével, kisebb és oválisabb szegmenseivel, valamint hosszabb, sűrűbb töviseivel. A T. articulatus alfajaitól megkülönbözteti szabálytalanabb szegmentációja és lilás színezetű epidermisze. A virág színe is fontos elkülönítő bélyeg.

Egyéb

Természetvédelmi jelentősége nagy: szűk elterjedésű, ritka faj, amely helyenként veszélyeztetett az élőhelypusztulás miatt. Az IUCN Vörös Listán szerepel, mint „Veszélyeztetett” (EN). Szaporító anyagának gyűjtése a természetes élőhelyről tilos, védett státusza miatt. A gyűjtők körében ritka, de keresett faj.

Szerzők és forrás

Kép és szöveg: Jokhel Csaba

Lektorálta és kiegészítette:

Forrás: