Mammillaria baumii

Tudományos név

• Mammillaria baumii Boedeker, 1926
  A tudományos név státusza: érvényes
• Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin eredetű „mamilla” szóból származik, melynek jelentése mellbimbó, kis emlő, átvitt értelemben szemölcs, dudor. A nemzetséghez tartozó fajok szemölcsös felépítésére utal. A faj a német kertész és botanikus, Hugo BAUM (1867–1950) nevét viseli, aki 1899–1900-ban angolai, 1925-ben pedig mexikói gyűjtőúton vett részt.

Típuspéldány

• Gyűjtő: Hugo BAUM; hely: Mexikó, Tamaulipas, San Vicente környéke
• Első leírása: Zeitschrift für Sukkulentenkunde 2:238, 1926
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boedeker

Szinonimák

• Mammillaria radiaissima Craig, 1945
• Dolichothele baumii (Boedeker) Backeberg, 1951
• Ebnerella baumii (Boedeker) Buxbaum, 1951
• Mammillaria baumii var. radiaissima (Craig) Neutel., 1985 (nom. inval.)
• Érvényes név és szinonimák a Mammillaria baumii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gazdagon sarjadó növény. Hajtásai gömbölyűek vagy oválisak, átmérőjük elérheti a 6 cm-t, hosszuk 8 cm lehet. A hajtáscsúcs besüllyedt. Erős főgyökérrel rendelkezik.

Szemölcsök

Víznedvű, 8:13 spirálarány szerint rendezettek, hengeresek vagy rövid kúposak, 8–10 mm hosszúak, tövüknél 5 mm szélesek. Színük középzöld, az axillákban világosabb árnyalatúak.

Axillák

Areolái kerekek, 1 mm átmérőjűek, kezdetben fehérgyapjasak, később csupaszok. A fiatal axillákban kevés fehér gyapjú figyelhető meg.

Tövisek

• Középtövis: 5–6 db, egyenesek, finom, tűszerűek, felületük sima. Színük halványsárga, tövük barnás. Vízszintesek vagy kissé elállók.
• Peremtövisek: Hajszálvékonyak, kuszák, számuk 30–35 db, hosszuk 6–15 mm. Színük áttetsző fehér.

• Mammillaria baumii
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Generatív test

Virág

Széles, tölcsér alakú virágai a hajtáscsúcs körül nyílnak. Méretük: 25 mm hosszú, 30 mm széles.

• Külső lepellevelek: 20 mm hosszúak, 2–3 mm szélesek, zöldessárgák, a külső oldalukon rózsaszín középcsík fut végig.
• Belső lepellevelek: Fényesek, kénsárgák, lándzsa alakúak, hegyesek. Szegélyük ép vagy enyhén szabdalt, hosszuk 20 mm, szélességük 3 mm.
• Porzószálak: Alul fehéresek, felül sárgásak.
• Portokok: Fényes narancssárgák.
• Bibeszál: Zöldes.
• Bibe: Fényes zöld, 4–5 ágú.

Termés

Szürkészöld, ovális alakú, 10 mm széles, 15 mm hosszú.

• Magja: Sötétbarna, 1 mm-es.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas állam

Élőhely: San Vicente környékén, ritkás cserjék alatt, áprilisi virágzás idején.

• Éghajlati tényezők: Éves középhőmérséklet: 22 °C, téli (december–január) közép: 15 °C, nyári (május–szeptember) közép: 25 °C, éves csapadék: kb. 510 mm, főleg áprilistól októberig

• Növénytársulás, életmód: Hegyi száraz területeken, lombhullató cserjék alatt, árnyas sziklarepedésekben. Előfordul lombhullató, sűrű erdővel borított dombokon is, de inkább szórt fényt kedvel, nem mély árnyékot.

Kultúrában tartás

A Dolichothele alnemzetség tagjai, így ez a faj sem kedveli a folyamatos tűző napfényt. Bár elviseli, jobban fejlődik, ha a déli napsütés idejére kissé árnyékoljuk. A hirtelen tavaszi napsütés károsíthatja. Erős karógyökere miatt érzékeny az öntözésre: a gyökérnyak könnyen fertőződik, ezért ajánlott kavicsok közé ágyazni. Pangó vízre érzékeny, ezért talaja legyen nagyon jó vízáteresztő. Télen a 5–10 °C közötti, száraz tartást jól viseli. Megfelelő tartás mellett szépen virágzó telep nevelhető belőle.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A hajtások formája, a tövisek sűrűsége és a virágok színe jól elkülöníti más Mammillaria fajoktól, különösen a hasonló Dolichothele csoport tagjaitól.

Egyéb

Baum a Viereck-kel közös gyűjtésből származó példányokat a Klissing kertészetbe küldte. Itt talált rá Friedrich Boedeker, az ismert Mammillaria-szakértő, aki először M. cephalophora-nak (ma M. aureilanata) vélte, majd felismerte új fajként, és M. baumii néven írta le.

Szerzők és forrás

• Kép és szöveg: Füleki József
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 587. kártya