Ugrás a tartalomhoz

„Mammillaria backebergiana” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(6 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==
''Mammillaria backebergiana'' F.G. BUCHENAU, 1966
''Mammillaria backebergiana'' F. G. Buchenau, 1966


'''A tudományos név státusza:''' érvényes
'''A tudományos név státusza:''' érvényes


'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae
'''Rendszertani besorolás:''' Cactaceae


=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===
A fajnév BACKEBERG tiszteletére lett adva, a 20. század neves kaktuszkutatója és taxonómusa iránti elismerésként.
A nemzetségnév latin szóból - ''mamilla'' - képzett, és kis emlőt, emlőbimbót, átvitt értelemben dudort, szemölcsöt jelent, jellemezve a hajtásuk szemölcsös felépítését. A fajt '''Curt Backebergről''' (1894-1966), német külkereskedelmi szakemberről nevezték el, aki az eddig ismert talán legjelentősebb autodidakta botanikus, szukkulentológus, ezen belül főleg kaktusz-specialista, kertész, botanikuskerti kurátor, kaktusz szakíró és fotós, valamint termékeny könyvíró, a második és eddig a legnagyobb oldalszámú kaktuszmonográfia és lexikon alkotója. A növényföldrajzi alapú kaktuszrendszer (ebben nagy hatással volt rá '''Edgar Irmscher''' botanikus professzor!) elkészítője, és sok új faj felfedezése, leírása is fűződik a nevéhez. Ennek érdekében többször járt az amerikai kontinensen (Mexikóban, Peruban, Bolíviában, Chilében és Ecuadorban), kaktuszgyűjtő és -kutató céllal, amelyben fő ösztönzője '''Alwin Berger''' neves szukkulentológus volt. Több általa létrehozott nemzetség a mai napig is helyes taxonnak bizonyult. Sok pozsgás fajt neveztek el róla, a ''Backebergia'' nemzetség nevet '''Hellia Bravo-Hollis''' adta tiszteletére, amit manapság a ''Pachicereus''-ok közé soroltak.


=== Típuspéldány ===
'''Első leírása:''' National Cactus and Succulent Journal 21: 47-90, 1966.
Gyűjtő: F.G. BUCHENAU 
Hely: Mexikó (pontos helyet nem árult el) 
Időpont: 1966 előtt 
Típuspéldány gyűjteményi helye: KEW (Royal Botanic Gardens, Kew)
 
'''Első leírása:''' ''National Cactus and Succulent Journal'' 1966 21: 47–90
 
Az aktuális nemzetségbe helyezte: eredeti leírás szerint


=== Szinonimák ===
=== Szinonimák ===
* ''Mammillaria backebergiana'' sp. nova BUCHENAU, ''Nat. Cact. Succ. Ju. Mex.'' 1966. No.3: 63–64 
* Szinonimája: nincs
[https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAMEE}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]
* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAMEE}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
=== Vegetatív test ===
=== Vegetatív test ===
[[Fájl:Mammillaria backebergiana.jpg|bélyegkép]]
 
==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár ====
Magányos, hengeres hajtású faj, idősebb korban csoportos is lehet. 30 cm magas, de kultúrában akár 50 cm-t is elérhet, 5–6 (7) cm széles. A test tejszerű nedvet tartalmaz. A csúcsa tövisektől takart, enyhén nyomott.
Gyökere nem módosult főgyökérzet, fonalszerű végekkel, amely szélesen kiterjedt. Hajtása egyes, de idősebb növények csoportot képezhetnek, hengeres, 30 cm magas, (nálam kultúrában 50 cm is meghaladta), és 5-6 (7) cm széles, tejszerű nedvvel, a csúcsa tövisektől takart, gyengén benyomott.


==== Szemölcsök ====
==== Szemölcsök ====
A csúcs közelében zártabbak, később szabálytalan spirálban (főként 8:13, 9:15, 10:16 arányban) rendeződnek. Sárgászöldek, finoman fehéren pontozottak (nagyítóval látható), piramisszerűek, nem élesen sarkosak, 5 mm hosszúak, tövük romboid, 11–12 mm széles. Nedvük vízszerű.
Szemölcsei a csúcsnál zártabbak, később nyitottabbak, szabálytalan spirális elrendezésben, de legtöbbször 8:13, 9:15, 10:16 spirálarány szerint állnak, feszesek, sárgászöldek, finoman fehéren pontozottak. (ez többnyire csak nagyító alatt látható), piramisszerűek, nem élesen sarkosak, rövidek, kb. 5 mm-sek, a tövük romboid alakú, 11-12 mm széles, a nedvük vízszerű.


==== Axillák ====
==== Axillák ====
Általában kopaszok, ritkán fehér gyapjúval borítottak. Esetenként 1–3 db 4–8 mm hosszú, fehéresen áttetsző, rugalmas sörte is előfordul. Ovális areolák 1–2 mm-esek, fiatalon göndör fehér gyapjú fedi, ami idővel ritkul, szürkül, eltűnik.
Az axillája általában kopasz, ritkán fehérgyapjas, esetenként 1-3 fehér sörtével, amelyek 4-8 mm hosszúak, fehéren áttetszők, rugalmasak.
 
==== Areolák ====
Az areolája ovális, 1 mm átmérőjű, az idősebb növényeknél 2 mm-es, megmaradó göndör fehér gyapjúval, ez később ritkul, szürkül, majd eltűnik.


==== Tövisek ====
==== Tövisek ====
* '''Peremtövisek:''' 8–12 db, többnyire 10. 8–10 mm hosszúak, köralakban állnak, elállók, vékony, tűszerű, sárga színűek, csúcs közelében sötétebbek, később szürkéssárgák.
* '''Peremtövis:''' A peremtövisek száma 8-12, többnyire csak 10, 8-10 mm hosszúak, köralakban kissé felfelé állnak, sárgák, a csúcs közelében sötétebb sárgák-sárgásbarnák, később szürkéssárgák, vékony tűszerűek.
* '''Középtövis:''' 2–3 db, 7–8 mm hosszúak, elállók, sötétebb sárga, később barnás, tűszerű, tövük megvastagodott és sötétebb sárgásbarna. Egyenesek, simák, merevek, kissé érdesek.
* '''Középtövis:''' 2-3 középtövise 7-8 mm hosszú, elálló, tűszerű, sötétebb sárga, később lehet barnás, egyenes, sima vagy érdes és merev, a töve megvastagodott, sötétebb sárgásbarna.
 
<gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Mammillaria backebergiana">
Fájl:Mammillaria backebergiana 01.jpg|1.
Fájl:Mammillaria backebergiana 02.jpg|2.
Fájl:Mammillaria backebergiana 03.jpg|3.
Fájl:Mammillaria backebergiana 04.jpg|4.
Fájl:Mammillaria backebergiana 05.jpg|5.
Fájl:Mammillaria backebergiana 06.jpg|6.
</gallery>


=== Generatív test ===
=== Generatív test ===
==== Virág ====
==== Virág ====
A virágzás április végétől május végéig tart. A virágok koszorúban helyezkednek el a csúcstól 2–3 cm-re. A bimbó vöröseslila, harangszerű, 18–20 mm hosszú, 10–18 mm széles. Ovárium zöldesfehér.
A virága - bíborvörös színű bimbó kialakulásával - nálunk április végétől május végéig jelenik meg, koszorúban és 2-3 cm-re állnak a csúcstól, alakja harangszerű. 18-20 mm hosszú és 10-18 mm széles. Az ováriuma zöldesfehér.


* '''Külső lepellevelek:''' Lándzsás, 2 mm széles, szélük szabdalt; kívül barnásvörös, belül pirosas-lila.
* '''Külső lepellevelek:''' Lándzsaszerű, 2 mm széles, szabdalt a szegélye, barnásvörös a külső oldala, pirosas-bíbor a belső oldala.
* '''Belső lepellevelek:''' 8–9 mm hosszú, 2 mm széles, csapott hegyű, szélesen peremes, alul pirosas, felül kékesvörös, lila.
* '''Belső lepellevelek:''' Lándzsaszerű, 8-9 mm hosszú, 2 mm széles, szélesen peremes, a hegye csapott, alul pirosas felül bíborvörös.
* '''Porzószálak:''' lilás
* '''Porzószálak:''' Bíborvörös.
* '''Portokok:''' halványsárga
* '''Portokok:''' Halványsárga.
* '''Bibeszál:''' rózsaszín
* '''Bibeszál:''' Rózsaszín.
* '''Bibe:''' zöld, 4–6 ágú
* '''Bibe:''' 4-6 ágú és zöld.


==== Termés ====
==== Termés ====
Kb. 7 hónappal a virágzás után érik. Ragadós, virágmaradványos, bunkószerű, 10–20 mm hosszú, 3–6 mm vastag, zöldesvörös színű.
A termése nagyjából hét hónappal később érik be a virágzás után, ragadós belső szövetű, virágmaradványt hordozó, 10-20 mm hosszú és 3-6 mm vastag, zöldesvörös színű, bunkószerű.


* '''Magja''' körte alakú, 1×0,8 mm nagyságú, fahéjszínű, pontozott. Hiluma kiálló, fehéres.
* '''Magja:''' Körte alakú, 1x0,8 mm nagyságú, fahéj színű, pontozott, a kiálló hilum fehéres.


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' Mexikó, Guerrero állam, Barranca San Antonio térsége
'''Földrajzi elterjedés:''' A faj leírója a típus élőhelyét eredetileg nem árulta el, de a növény anyagot Kew Botanical Gardens-ben letétbe helyezte. Mai tudásunk szerint Mexikó Morales, Guerrero (Piedras Negras, Mogote, El Mirador) és Mexikó (Ixtapan-tól délre Tonatico-nál) államaiban, Barranca (Völgy) San Antonio 1500 (1400-1600) méter magasság körül.


'''Élőhely:''' Sziklás hegyvidék felső része, 1500 m tengerszint feletti magasságban. A növény fák és cserjék védelmében él, 5–6 pH-jú homoktalajon. Napi 5–6 órányi közvetlen napsütést kap.
'''Élőhely:''' Sziklás hegyek felső részén, illetve a nyugati völgyek felöli oldalán található. Viszonylag sűrűn, pázsitfűfélékkel, ''Agave brevifolia''-val, ''Selaginella lepidophylla''-val, ''Opuntia''-kkal, más pozsgásokkal, és néhol ritkás lombhullató cserjékkel, némileg fákkal fedett sziklák között, sziklafelszíneken, sziklarepedésekben, ahol az előbbi egyéb növényzet ritkább él. Az alapkőzet 5-ös pH-jú konglomerátum, amelyen ennek homokszerűen aprózódott formája alkot közepes humusztartalommal talajt.
 
* '''Éghajlati tényezők:''' Éves középhőmérséklet 21 °C; december–januárban 19,5 °C, májusban 23,5 °C. Évi csapadékmennyiség ~1200 mm. A csapadékos időszak júniustól októberig tart, intenzív esőzésekkel.


== Kultúrában tartás ==
== Kultúrában tartás ==
Élőhelyén fák, cserjék némi védelmében 5-6 pH-jú talajon él. Termesztésben a kissé meszes talajban is jól fejlődik, a növény pH tűrése is ideális. Ha betartjuk a kaktuszoknál megszokott általános szabályokat könnyen nevelhetjük ezt a fajt, és minden évben gyönyörködhetünk a több sorban elhelyezkedő virágaiban. Magvetéssel is viszonylag könnyen szaporítható, és a felnevelése sem nehéz. Élőhelyén általában napi 5-6 órás napsütést kap, az éves középhőmérséklet 21 °C, a december-januári 19,5 °C, májusi átlag 23,5 °C. 1200 mm körüli az éves csapadék mennyisége. Júniustól októberig tart a csapadékos időszak rövid, de intenzív esőkkel, amelyek nagy része elfolyik az agyagmentes talajon, aprózódott kőzeten és a sziklák között. A télen 5-10 °C-on teleltessük, teljesen szárazon.
 
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
Karcsú, hengeres habitusával és színes virágaival eltér a többi Mammillaria fajtól. A sárgás tövisek és a vöröses-lila virágok jól felismerhetővé teszik. Önsteril jellege ritkaságnak számít a nemzetségen belül.


== Egyéb ==
== Egyéb ==
A faj önsteril, így maghozás csak másik példány pollenje révén lehetséges. A típuslelőhely sokáig nem volt ismert, a leíró szándékosan titokban tartotta, de a típusanyag KEW gyűjteményében megtalálható.
Kultúrában halványzöldes vajsárgás virágú példányai is előfordulnak, ami valószínűsíti, hogy az eredeti élőhelyén is létrejöhet az ilyen virágszínű mutánsa. (A lektor.)


== Szerzők és forrás ==
== Szerzők és forrás ==
* '''Kép és szöveg:''' FÜLEKI József
* '''Szöveg:''' Füleki József
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' PAPP László
* '''Kép:''' Füleki József
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 304. kártya
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László
* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 854. kártya
 
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Mammillaria]]
[[Kategória:Pozsgások kártyák]]

A lap jelenlegi, 2025. augusztus 11., 17:00-kori változata

Tudományos név

Mammillaria backebergiana F. G. Buchenau, 1966

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Cactaceae

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév latin szóból - mamilla - képzett, és kis emlőt, emlőbimbót, átvitt értelemben dudort, szemölcsöt jelent, jellemezve a hajtásuk szemölcsös felépítését. A fajt Curt Backebergről (1894-1966), német külkereskedelmi szakemberről nevezték el, aki az eddig ismert talán legjelentősebb autodidakta botanikus, szukkulentológus, ezen belül főleg kaktusz-specialista, kertész, botanikuskerti kurátor, kaktusz szakíró és fotós, valamint termékeny könyvíró, a második és eddig a legnagyobb oldalszámú kaktuszmonográfia és lexikon alkotója. A növényföldrajzi alapú kaktuszrendszer (ebben nagy hatással volt rá Edgar Irmscher botanikus professzor!) elkészítője, és sok új faj felfedezése, leírása is fűződik a nevéhez. Ennek érdekében többször járt az amerikai kontinensen (Mexikóban, Peruban, Bolíviában, Chilében és Ecuadorban), kaktuszgyűjtő és -kutató céllal, amelyben fő ösztönzője Alwin Berger neves szukkulentológus volt. Több általa létrehozott nemzetség a mai napig is helyes taxonnak bizonyult. Sok pozsgás fajt neveztek el róla, a Backebergia nemzetség nevet Hellia Bravo-Hollis adta tiszteletére, amit manapság a Pachicereus-ok közé soroltak.

Első leírása: National Cactus and Succulent Journal 21: 47-90, 1966.

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gyökere nem módosult főgyökérzet, fonalszerű végekkel, amely szélesen kiterjedt. Hajtása egyes, de idősebb növények csoportot képezhetnek, hengeres, 30 cm magas, (nálam kultúrában 50 cm is meghaladta), és 5-6 (7) cm széles, tejszerű nedvvel, a csúcsa tövisektől takart, gyengén benyomott.

Szemölcsök

Szemölcsei a csúcsnál zártabbak, később nyitottabbak, szabálytalan spirális elrendezésben, de legtöbbször 8:13, 9:15, 10:16 spirálarány szerint állnak, feszesek, sárgászöldek, finoman fehéren pontozottak. (ez többnyire csak nagyító alatt látható), piramisszerűek, nem élesen sarkosak, rövidek, kb. 5 mm-sek, a tövük romboid alakú, 11-12 mm széles, a nedvük vízszerű.

Axillák

Az axillája általában kopasz, ritkán fehérgyapjas, esetenként 1-3 fehér sörtével, amelyek 4-8 mm hosszúak, fehéren áttetszők, rugalmasak.

Areolák

Az areolája ovális, 1 mm átmérőjű, az idősebb növényeknél 2 mm-es, megmaradó göndör fehér gyapjúval, ez később ritkul, szürkül, majd eltűnik.

Tövisek

  • Peremtövis: A peremtövisek száma 8-12, többnyire csak 10, 8-10 mm hosszúak, köralakban kissé felfelé állnak, sárgák, a csúcs közelében sötétebb sárgák-sárgásbarnák, később szürkéssárgák, vékony tűszerűek.
  • Középtövis: 2-3 középtövise 7-8 mm hosszú, elálló, tűszerű, sötétebb sárga, később lehet barnás, egyenes, sima vagy érdes és merev, a töve megvastagodott, sötétebb sárgásbarna.

Generatív test

Virág

A virága - bíborvörös színű bimbó kialakulásával - nálunk április végétől május végéig jelenik meg, koszorúban és 2-3 cm-re állnak a csúcstól, alakja harangszerű. 18-20 mm hosszú és 10-18 mm széles. Az ováriuma zöldesfehér.

  • Külső lepellevelek: Lándzsaszerű, 2 mm széles, szabdalt a szegélye, barnásvörös a külső oldala, pirosas-bíbor a belső oldala.
  • Belső lepellevelek: Lándzsaszerű, 8-9 mm hosszú, 2 mm széles, szélesen peremes, a hegye csapott, alul pirosas felül bíborvörös.
  • Porzószálak: Bíborvörös.
  • Portokok: Halványsárga.
  • Bibeszál: Rózsaszín.
  • Bibe: 4-6 ágú és zöld.

Termés

A termése nagyjából hét hónappal később érik be a virágzás után, ragadós belső szövetű, virágmaradványt hordozó, 10-20 mm hosszú és 3-6 mm vastag, zöldesvörös színű, bunkószerű.

  • Magja: Körte alakú, 1x0,8 mm nagyságú, fahéj színű, pontozott, a kiálló hilum fehéres.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj leírója a típus élőhelyét eredetileg nem árulta el, de a növény anyagot Kew Botanical Gardens-ben letétbe helyezte. Mai tudásunk szerint Mexikó Morales, Guerrero (Piedras Negras, Mogote, El Mirador) és Mexikó (Ixtapan-tól délre Tonatico-nál) államaiban, Barranca (Völgy) San Antonio 1500 (1400-1600) méter magasság körül.

Élőhely: Sziklás hegyek felső részén, illetve a nyugati völgyek felöli oldalán található. Viszonylag sűrűn, pázsitfűfélékkel, Agave brevifolia-val, Selaginella lepidophylla-val, Opuntia-kkal, más pozsgásokkal, és néhol ritkás lombhullató cserjékkel, némileg fákkal fedett sziklák között, sziklafelszíneken, sziklarepedésekben, ahol az előbbi egyéb növényzet ritkább él. Az alapkőzet 5-ös pH-jú konglomerátum, amelyen ennek homokszerűen aprózódott formája alkot közepes humusztartalommal talajt.

Kultúrában tartás

Élőhelyén fák, cserjék némi védelmében 5-6 pH-jú talajon él. Termesztésben a kissé meszes talajban is jól fejlődik, a növény pH tűrése is ideális. Ha betartjuk a kaktuszoknál megszokott általános szabályokat könnyen nevelhetjük ezt a fajt, és minden évben gyönyörködhetünk a több sorban elhelyezkedő virágaiban. Magvetéssel is viszonylag könnyen szaporítható, és a felnevelése sem nehéz. Élőhelyén általában napi 5-6 órás napsütést kap, az éves középhőmérséklet 21 °C, a december-januári 19,5 °C, májusi átlag 23,5 °C. 1200 mm körüli az éves csapadék mennyisége. Júniustól októberig tart a csapadékos időszak rövid, de intenzív esőkkel, amelyek nagy része elfolyik az agyagmentes talajon, aprózódott kőzeten és a sziklák között. A télen 5-10 °C-on teleltessük, teljesen szárazon.

Egyéb

Kultúrában halványzöldes vajsárgás virágú példányai is előfordulnak, ami valószínűsíti, hogy az eredeti élőhelyén is létrejöhet az ilyen virágszínű mutánsa. (A lektor.)

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Füleki József
  • Kép: Füleki József
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 854. kártya