Mammillaria boelderliana

Tudományos név

Mammillaria boelderliana Wohlschlager, 1988

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin mamilla szóból képzett, amely csecset, kis emlőt, csecsbimbót, átvitt értelemben szemölcsöt, dudort jelent, ami a genus hajtásfelépítésére jellemző (szemölcsös kaktusz). A faj neve szó szerinti fordításban Boelder-féle, melyet tiszteletből Rudolf Boelder-ről, a Münchenben élő kitűnő Mammillaria-szakértőről és lelkes gyűjtőről neveztek el.

Szinonimák

• nincs
• Érvényes név a Mammillaria boelderliana taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gyökere nagy, répaszerű, módosult, ún. karógyökér, 70-100 mm esetleg hosszabb, néhány fonalszerű elágazással. Kis termetű, a hajtása gömb vagy lapított gömb, magános, a virágzóképes (ivarérett) növény 10-30 mm magas és 25-30 mm széles. Magyarországon, illetve hasonló klímájú országokban, üvegházi kultúrában sajnos nem igazán lehet ilyen méretben tartani, idősebb korában megnyúlik, eléri a 8 cm magasságot és a 6 cm szélességet, a csúcsa lapos, alig bemélyedt, elég nyitott.

Szemölcsök

A szemölcsei 5:8 szerinti elrendezésben (spirálarányban) rendeződnek, feszesek, hasas kúposak, alul kissé sarkosak, 6-7 mm hosszúak és ugyanilyen szélesek, a hegyük lekerekített, tejnedvűek, kékeszöldek.

Axillák

Axillája kopasz. Az areolája a szemölcs csúcsára merőleges, nem bemélyedt, kerek, 1,5 mm széles, barnás-szürke gyapjúval, ami később eltűnik.

Tövisek

A töviseinek száma 4-5, de rendszerint csak 4, 4‑7 mm hosszúak, tűszerűek, erősek, az alsók rendszerint hosszabbak, egyenesek vagy gyengén íveltek, simák, szürkésbarna, megvastagodott sárgás tővel, a hegyük sötétebb.

• Mammillaria boelderliana
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.

Generatív test

Virág

Virágai február végén vagy március elején nyílnak (a szerzőnél március vége, április eleje) a csúcs közelében, nem mind virít egyszerre, szélesen tölcséres, 18-20 mm hosszú és 20-40 mm széles, piszkos- vagy törtfehér.

• Külső lepellevelek: Lándzsaszerű, szabálytalanul fogazott, barnás tövisszerű heggyel és barnás olívaszerű széllel.
• Belső lepellevelek: Ásószerűtől a kanálszerűig, kissé megnyúló heggyel, 10-12 mm hosszú, (néha kissé hosszabb), 2-3 mm széles, sima szélű, fehér, fonom barnás vagy rózsaszínes közép csíkkal.
• Porzószálak: Sok porzószála a nektárkamra fölé emelkedik, a virágcső falából növekedik ki, összehajlanak, fehér színűek.
• Portokok: Sárga.
• Bibeszál: 14-15 mm hosszú, határozottan a portok fölé nyúlik.
• Bibe: 4-5 ágú, 2 mm hosszú, világossárga.

• Mammillaria boelderliana
• 
  5.
• 
  6.
• 
  7.

Termés

A virágzás után 2‑4 hónappal jelenik meg, majd pirosra érik, fordított körte alakú, a hegyén kicsi virág maradvánnyal, 7-11 mm hosszú és 4-8 mm széles, világos barnára öregszik, ill. szárad meg, nagyon vékony falú, könnyen töredezik.

• Magja: Barnától feketéig, csepp vagy körte alakú, 0,8-1 × 0,5-0,75 mm fényes hálószerűen szövött, ráncolt testa-val, a hilum kicsi ferde.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Zacatecas, Pozo del Gamboa és környéke.

Élőhely: 2300 méter magasságban, ennek az államnak az északkeleti részén, az eredeti élőhelyén még jobban a talajba, ill. néha aprózódott alapkőzetbe süllyed. Főleg a csapadék-mentes időszakban szinte eltűnik a hajtása az itt nem ritkán viszonylag humuszdúsabb, mész alapkőzeten kialakult talajban, amelyet ritkás pázsitfűfélékkel, törpecserjékkel, egyéb, gyakran pozsgáséletmódú növényfajjal tarkított sziklagyep növénytársulás fed.

Kultúrában tartás

Virág nélkül egy „semmit mondó” növénynek néz ki. Kicsi termetű, kevéstövisű növény, ami sok embert nem fog meg a megjelenésével. Viszont mikor virágzik, csodálatossá válik. Az 1990-es évek elején a Köhres cég magjegyzékében nyugat Fresnillo néven árulta ennek a növénynek a magját. Nagyon lassan növő faj, testének látható része, amit hajtásnak nevezünk, alig növekszik, de a talajban fejleszti a hatalmas karógyökerét. Ezért a kicsi termete ellenére csak 5-7 évesen hozza az első virágait. Nem a legkönnyebben tartható a módosult raktározó gyökere miatt. Ha a víz adagolásával vigyázunk, akkor a tartása nem okozhat túl nagy problémát. A hazánkban megszokott gondozási mód megfelel számára. Télen 5-10 °C-t, nyáron teljes napsütést igényel, ha ezt tudjuk biztosítani, akkor meglep minket a szép, termetéhez képest nagy virágjaival. Élőhelyén 20000-30000 lux fényerősséget is kap. Éves középhőmérséklete 14 °C, december januári középhőmérséklete 10 °C, májusi középhőmérséklete 17 °C. Júniustól szeptemberig hull le a csapadék, ami igen kevés, nagyjából összesen csak 290 mm.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Füleki József
• Kép: Füleki József
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 823. kártya