„Trichocereus pachanoi” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| (4 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{ | {{Taxonbox | accepted = Trichocereus macrogonus var. pachanoi (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012 sec. Schlumpberger 2021| synonym = Trichocereus pachanoi Britton & Rose, Cactaceae 2: 134. 1920 }} | ||
== A név eredete, etimológia == | == A név eredete, etimológia == | ||
* A '''nemzetségnév''' ógörög-latin szóöszszetétel, első tagja az ógörög "''tricha''" szó hajat, szőrt, hajszált, hajzatot, szakállt, lófarkat, szőrzetet, sörényt stb. jelent. A második tagját a latin , cereus", kandelláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó jelentésű szó adja. A szár távolról szőrszerűen tövises voltát jellemzi, amely tövisrendszer legtöbbször meglehetősen erőteljes a nemzetségen belül. | |||
''' | * A '''fajt''' '''Britton''' és '''Rose''' egy Ecuador-i botanikusról, '''Prof. Abelardo Pachano'''-ról nevezte el, aki '''Rose''' kísérője volt 1918-as dél-amerikai kutatóútján, és jelen volt a típuspéldány begyűjtésénél. | ||
<span id="típuspéldány"></span> | <span id="típuspéldány"></span> | ||
| 21. sor: | 10. sor: | ||
* '''Első közlés:''' The Cactaceae 2: 134 (1920) | * '''Első közlés:''' The Cactaceae 2: 134 (1920) | ||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' ''Echinopsis pachanoi'' (Britton & Rose) H.Friedrich & G.D.Rowley, 1974 | * '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' ''Echinopsis pachanoi'' (Britton & Rose) H.Friedrich & G.D.Rowley, 1974 | ||
{{Galéria | | |||
| Trichocereus pachanoi 01-1.jpg| Fotó: Lukoczki Balázs | |||
| Trichocereus pachanoi 01-2.jpg| Fotó: Lukoczki Balázs | |||
| Trichocereus pachanoi 02-1.jpg| Fotó: Lukoczki Balázs | |||
| Trichocereus pachanoi 02-0.jpg| Fotó: Lukoczki Balázs | |||
| Echinopsis pachanoi.LZ 02.jpg| Fotó:Lukoczki Balázs | |||
| Echinopsis pachanoi.LZ 03.jpg| Fotó: Lukoczki Balázs | |||
| Echinopsis pachanoi f. cristata gyz 1.jpg| Echinopsis pachanoi f. cristata | |||
| Echinopsis pachanoi f. cristata gyz 2.jpg| Echinopsis pachanoi f. cristata | |||
}} | |||
<span id="szinonimák"></span> | <span id="szinonimák"></span> | ||
{{Kaktusz szinonimák}} | {{Kaktusz szinonimák}} | ||
<span id="leírás"></span> | <span id="leírás"></span> | ||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
== | |||
Erőteljes növekedésű, oszlopos kaktusz, amely természetes élőhelyén 3–6 méter, kivételesen akár 10–12 méter magasra is megnőhet. Idősebb korban gyakran elágazik, az oldalhajtások többnyire a törzs közelében, felfelé törően fejlődnek. A fiatal hajtások enyhén kékeszöldek, az idősebbek sötétzöld színűek. | Erőteljes növekedésű, oszlopos kaktusz, amely természetes élőhelyén 3–6 méter, kivételesen akár 10–12 méter magasra is megnőhet. Idősebb korban gyakran elágazik, az oldalhajtások többnyire a törzs közelében, felfelé törően fejlődnek. A fiatal hajtások enyhén kékeszöldek, az idősebbek sötétzöld színűek. | ||
A bordák száma általában 6–8, széles alapúak, lekerekített élűek. Az areolák felett keresztirányú bemetszések figyelhetők meg. Tövisezete változó: előfordulhat teljesen tövistelen forma, de egy areolán 1–5 (ritkán akár 10) sárgás vagy barnás tövis is megjelenhet, 1–2(–5) cm hosszúságban. | A bordák száma általában 6–8, széles alapúak, lekerekített élűek. Az areolák felett keresztirányú bemetszések figyelhetők meg. Tövisezete változó: előfordulhat teljesen tövistelen forma, de egy areolán 1–5 (ritkán akár 10) sárgás vagy barnás tövis is megjelenhet, 1–2(–5) cm hosszúságban. | ||
Virágai nagyok, 19–23 cm hosszúak, éjszaka nyílnak és illatosak. A külső lepellevelek barnásvörösek, a belsők fehérek. A porzók zöldesek, sárga portokokkal. A magház és a virágcső fekete, göndör szőrökkel borított. | Virágai nagyok, 19–23 cm hosszúak, éjszaka nyílnak és illatosak. A külső lepellevelek barnásvörösek, a belsők fehérek. A porzók zöldesek, sárga portokokkal. A magház és a virágcső fekete, göndör szőrökkel borított. | ||
| 39. sor: | 37. sor: | ||
<span id="elterjedés"></span> | <span id="elterjedés"></span> | ||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
A faj őshonos '''Ecuador''' déli részén, különösen Azuay tartományban, Cuenca környékén, mintegy 2500 m tengerszint feletti magasságban. Elterjedése '''Peru''' északi területeire is átnyúlik. Hegyvidéki, mérsékelt klímájú területeken él, ahol a nappali hőmérséklet egész évben 20 °C körül alakul, az éjszakák viszont hűvösek. | A faj őshonos '''Ecuador''' déli részén, különösen Azuay tartományban, Cuenca környékén, mintegy 2500 m tengerszint feletti magasságban. Elterjedése '''Peru''' északi területeire is átnyúlik. Hegyvidéki, mérsékelt klímájú területeken él, ahol a nappali hőmérséklet egész évben 20 °C körül alakul, az éjszakák viszont hűvösek. | ||
| 45. sor: | 43. sor: | ||
<span id="kultúra"></span> | <span id="kultúra"></span> | ||
== | == Kultúrában tartás == | ||
Kultúrában rendkívül igénytelen és könnyen tartható faj. Gyakran alkalmazzák oltóalanyként. Tavasztól őszig szabadban nevelhető, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajban. Télen szárazon tartva a 0 °C körüli hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli. | Kultúrában rendkívül igénytelen és könnyen tartható faj. Gyakran alkalmazzák oltóalanyként. Tavasztól őszig szabadban nevelhető, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajban. Télen szárazon tartva a 0 °C körüli hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli. | ||
A lap jelenlegi, 2026. június 22., 05:47-kori változata
| Trichocereus macrogonus var. pachanoi | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Trichocereus macrogonus |
| Változat | Trichocereus macrogonus var. pachanoi |
| Trichocereus pachanoi | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Trichocereus macrogonus var. pachanoi | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Trichocereus pachanoi |
Tudományos név
- Trichocereus macrogonus var. pachanoi (Britton & Rose) Albesiano & R.Kiesling in Haseltonia 17: 32. 2012 sec. Schlumpberger 2021
elfogadott, érvényes név - Trichocereus pachanoi Britton & Rose, Cactaceae 2: 134. 1920
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög-latin szóöszszetétel, első tagja az ógörög "tricha" szó hajat, szőrt, hajszált, hajzatot, szakállt, lófarkat, szőrzetet, sörényt stb. jelent. A második tagját a latin , cereus", kandelláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó jelentésű szó adja. A szár távolról szőrszerűen tövises voltát jellemzi, amely tövisrendszer legtöbbször meglehetősen erőteljes a nemzetségen belül.
- A fajt Britton és Rose egy Ecuador-i botanikusról, Prof. Abelardo Pachano-ról nevezte el, aki Rose kísérője volt 1918-as dél-amerikai kutatóútján, és jelen volt a típuspéldány begyűjtésénél.
Típuspéldány
- Első leírása: Trichocereus pachanoi Britton & Rose, 1920
- Első közlés: The Cactaceae 2: 134 (1920)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Echinopsis pachanoi (Britton & Rose) H.Friedrich & G.D.Rowley, 1974
A(z) Trichocereus macrogonus var. pachanoi szinonimái
- (A(z) Trichocereus pachanoi a(z) Trichocereus macrogonus var. pachanoi szinonimája)*
- ≡ Trichocereus pachanoi, ≡ Cereus pachanoi, ≡ Echinopsis pachanoi
- = Trichocereus santaensis, ≡ Echinopsis santaensis
- = Trichocereus schoenii, ≡ Echinopsis schoenii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Erőteljes növekedésű, oszlopos kaktusz, amely természetes élőhelyén 3–6 méter, kivételesen akár 10–12 méter magasra is megnőhet. Idősebb korban gyakran elágazik, az oldalhajtások többnyire a törzs közelében, felfelé törően fejlődnek. A fiatal hajtások enyhén kékeszöldek, az idősebbek sötétzöld színűek.
A bordák száma általában 6–8, széles alapúak, lekerekített élűek. Az areolák felett keresztirányú bemetszések figyelhetők meg. Tövisezete változó: előfordulhat teljesen tövistelen forma, de egy areolán 1–5 (ritkán akár 10) sárgás vagy barnás tövis is megjelenhet, 1–2(–5) cm hosszúságban.
Virágai nagyok, 19–23 cm hosszúak, éjszaka nyílnak és illatosak. A külső lepellevelek barnásvörösek, a belsők fehérek. A porzók zöldesek, sárga portokokkal. A magház és a virágcső fekete, göndör szőrökkel borított.
Termése megnyúlt vagy röviden gömbölyded, sötétzöld, éréskor sárgás vagy enyhén vöröses árnyalatú, 3–4 cm széles és 5–6 cm hosszú. Magjai feketék vagy sötétbarnák, érdes felszínűek, 1,5–2 mm nagyságúak.
Elterjedés és élőhely
A faj őshonos Ecuador déli részén, különösen Azuay tartományban, Cuenca környékén, mintegy 2500 m tengerszint feletti magasságban. Elterjedése Peru északi területeire is átnyúlik. Hegyvidéki, mérsékelt klímájú területeken él, ahol a nappali hőmérséklet egész évben 20 °C körül alakul, az éjszakák viszont hűvösek.
Élőhelyein vulkanikus vagy aprózódott kőzetfelszíneken, ritkás lombhullató cserjék, fűfélék és más kaktuszfajok társaságában fordul elő.
Kultúrában tartás
Kultúrában rendkívül igénytelen és könnyen tartható faj. Gyakran alkalmazzák oltóalanyként. Tavasztól őszig szabadban nevelhető, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajban. Télen szárazon tartva a 0 °C körüli hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli.
Vegetatív úton, hajtásdugványról könnyen szaporítható. Ivarérett növényről származó dugványok már viszonylag fiatal korban virágzásra képesek.
Egyéb megjegyzések
A faj kultúrája feltehetően több ezer éves múltra tekint vissza. Az andoki térség őslakos népei kerítésnövényként, építőanyagként, valamint rituális és gyógyászati célokra is használták. Innen ered közismert spanyol neve, a „San Pedro kaktusz”. Pszichoaktív alkaloidtartalma miatt napjainkban is nagy érdeklődés övezi.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán, Papp László
- Kép: Lukoczki Balázs
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgasok 600. kartya