Kategória:Trichocereus

• A nemzetségnév az ógörög thrix (θρίξ, genitivus: trichos = szőr, hajtincs) és a latin cereus (viaszgyertya, kaktuszfajoknál oszlopkaktusz) szavak összetételéből származik. A névválasztás a virágcső és a termés areoláiból fejlődő jellegzetes, sűrű szőrzetre utal. A taxont eredetileg Alwin Berger írta le az oszlopkaktuszok egy alnemzetségeként, majd Vincenzo Riccobono emelte önálló nemzetségi rangra.

• Trichocereus macrogonus (Salm-Dyck) Riccob.
• Első leírása: Riccobono in Bollettino de Reale Orto Botanico di Palermo 8: 236. (1909)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vincenzo Riccobono (1909)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Echinopsis (pro parte)

A nemzetség fajai robusztus, többnyire nagy termetű, oszlopos növekedésű vagy ritkábban elágazó cserjés kaktuszok. A magányos vagy tőből gazdagon elágazó szár erőteljes, hengeres, felálló vagy fekvő, zöld vagy szürkészöld tónusú. A kifejlett hajtás felületén jól fejlett, markáns, hosszirányban lefutó, egyenes vagy kissé hullámos bordák húzódnak. A bordák élein egymástól meghatározott távolságra ülnek a nagyméretű, kerekded vagy ovális, gyapjas areolák, míg a szemölcsök és az axillák kevésbé kifejezettek vagy hiányoznak. Az areolákból merev, tű- vagy árszerű, erős tövisek fejlődnek; a középső részen elhelyezkedő vaskosabb középtövis (vagy tövisek) és a körkörösen álló peremtövis csoport tagjai jól elkülöníthetők egymástól. Igazi zöld levél vagy levelek nem képződnek. A hatalmas föld feletti test rögzítését és vízellátását mélyre hatoló, erősen elágazó, vaskos főgyökerekből álló gyökérzet biztosítja. Egyes szerzők (például Curt Backeberg 1955-ben) megjegyezték, hogy bizonyos oszlopos növekedésű fajok fiatalkori alakja alacsony, zömökebb testet mutathat.

A nagyméretű, tölcséres, látványos virág a hajtások felső részén lévő areolákból fejlődik magányosan. A növények nem nevelnek valódi virágzat formációt, a virág képletek mindig egyesével állnak, és többségében éjszaka nyílnak ki.

• Takarólevelek: A csésze csöve megnyúlt, hengeres, felületét pikkelyek és az areolákból eredő igen jellegzetes, sűrű, hosszú, selymes szőrszálak borítják. A párta széles, tágra nyíló, a sziromlevél és a lepellevél tiszta fehér vagy ritkábban sárgás, esetenként vöröses színű, a belső lepellevél selymes fényű és finoman hegyezett, a külső lepellevél keskenyebb és sötétebb árnyalatú.
• Ivarlevelek: A porzószálak rendkívül számosak, két elkülönülő csoportban helyezkednek el a virágtorokban, a portokok élénksárgák vagy krémszínűek, a termő alsó állású, a hosszú, vaskos bibeszál messze kiemelkedik a porzók közül, a végén lévő bibe ágai sugarasan szétterülnek.

Húsos, gömbölyded vagy tojásdad bogyó, amelynek felületén pikkelyek és a nemzetségre jellemző szőrök találhatók, éretten gyakran felhasad.

• Magja: Számos, viszonylag kicsi, fekete, felülete finoman gödrös vagy rücskös.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség elterjedési területe elsősorban Dél-Amerika nyugati és déli részeire összpontosul, különösen Argentína, Bolívia, Chile és Peru hegyvidéki és szemiarid régióira.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban az Andok száraz völgyeiben, sziklás hegyoldalain és magas fennsíkjain él. Jellemzően mint szárazságkedvelő litofiton szukkulens alkot domináns állományokat a helyi bozótos növénytársulásokban.

Kultúrában a robusztusabb fajok kifejezetten könnyen nevelhető, edzett kaktuszok, amelyeket erőteljes növekedésük és toleráns gyökérzetük miatt gyakran használnak kényesebb fajok alanyaként (oltás). Jó vízáteresztő, tápanyagban gazdagabb ásványi talajt és tavasztól őszig bőséges fényellátást igényelnek. Teleltetésük szigorúan szárazon, hűvös, de fagymentes helyen történjen.

A virágcső és a termés sűrű, szőrös areolái alapján jól elkülöníthető a kopasz virágú nemzetségektől. Külsőleg nagyon hasonlít a rokon Echinopsis sensu stricto fajokhoz, azonban azok alapvetően kistermetű, gömbölyded habitusúak, míg a Trichocereus tagjai jellemzően monumentális, oszlopos felépítésű növények.

A nemzetség a Cactoideae alcsaládba tartozik, és számos jól ismert oszlopos taxont foglal magában.

A molekuláris filogenetikai vizsgálatok (például Boris O. Schlumpberger és Susanne S. Renner 2012-es kutatásai) kimutatták, hogy a korábbi, tágabb értelemben vett Echinopsis rokonsági kör (a kaktuszvilág egyik legvitatottabb, legkomplexebb és rendszertanilag leggyakrabban átírt csoportja) morfológiai alapú rendszertani koncepciói nem tükrözik a természetes evolúciós kapcsolatokat, mivel a nemzetség hagyományos keretei között nem monofiletikus egységek alakultak ki. A természetes, monofiletikus osztályozás elérése érdekében a modern rendszertanok indokoltnak tartják több korábbi génusz önálló reaktiválását és leválasztását.

Ennek megfelelően a modern rendszerekben az Echinopsis nemzetségből szegregált, önállóan elfogadott nemzetségként szerepel az Acanthocalycium, Chamaecereus, Leucostele, Lobivia, Reicheocactus, Setiechinopsis, Soehrensia és a Trichocereus is. Ezt az új, finomított nemzetségi koncepciót David Richard Hunt már hivatalosan is alkalmazta a CITES Cactaceae Checklist harmadik kiadásában (2016).

A 2025-ös filogenetikai tanulmány (de Vos, Eggli, Nyffeler et al.) a Trichocereus-ra vonatkozóan a következő pontos és a korábbi feltételezést teljes mértékben felülíró álláspontot képviseli:

A korábbi elméleti következtetésemmel szemben ez a tanulmány NEM választja szét a Trichocereus-t az Echinopsis-tól. A munka nómenklatúrája alapján a Trichocereus s.s. beolvad a tágabb értelemben vett Echinopsis s.l. nemzetségbe, azaz annak szinonimájaként/alcsoportjaként van kezelve.

• Család: Cactaceae
• Alcsalád: Cactoideae
• Nemzetségcsoport (Tribe): Cereeae
• Al-nemzetségcsoport (Subtribe): Trichocereinae
• Klád: Az úgynevezett „Clade 1” (Echinopsis-klád).

A tanulmányban ez a klád az alábbi nemzetségeket foglalja magában:

• Echinopsis s.l. – amelybe a szerzők kifejezetten beleértik és összevonják a következő korábbi vagy alternatív nemzetségeket: Trichocereus s.s., Lobivia, Soehrensia, Chamaecereus, Acantholobivia, Pseudolobivia és Helianthocereus.
• Acanthocalycium
• Denmoza
• Setiechinopsis

• Morfológiai konvergencia: A cikk megjegyzi, hogy a Trichocereus és a Soehrensia korábbi elkülönítései többnyire a növekedési habitus és a virágtulajdonságok (antézis ideje, virágstruktúra, virágszín és megporzási szindrómák) egyszerű kombinációin alapultak, amelyek nem tükröznek valódi, különálló evolúciós ágakat.
• Földrajzi eloszlás: Megemlítik, hogy néhány Soehrensia-ként és Trichocereus-ként leírt faj kivételével ez a teljes klád alapvetően egy Kelet-Andoki fejlődési vonal.
• Még tágabb összevonás lehetősége: A szerzők odáig mennek, hogy kijelentik: elméletileg még az Acanthocalycium, Denmoza és Setiechinopsis nemzetségek beolvasztása is teljesen védhető lenne egy még tágabban értelmezett Echinopsis nemzetségbe.
• A kutatás korlátai: Kritikusan hozzáteszik, hogy a saját mintavételi stratégiájuk miatt a kapott törzsfa némileg leegyszerűsített képet mutathat. Utalnak Schlumpberger és Renner (2012-es) korábbi munkájára, amelynek komplex eredményei egyértelműen jelzik, hogy a tudomány még mindig nem érti teljesen, pontosan hogyan és milyen belső hálózatos folyamatok révén diverzifikálódott ez az Echinopsis/Trichocereus csoport (Clade 1).

Összegezve: a hagyományosabb, nagy monolitikus Echinopsis koncepciót támogatja a sejtmagi génadatok alapján, és a Trichocereus-t nem tekinti filogenetikailag indokoltnak nemzetségi szinten különválasztani.

Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:

• „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
• „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
• A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
  • nem fogadják el érvényes névként,
  • nem lehet egyértelműen besorolni,
  • bizonytalan eredetű,
  • vagy nem tartozik a családba.

Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.

• International Plant Names Index (IPNI)
• Schlumpberger, B. O. & Renner, S. S. (2012): Molecular phylogenetics of Echinopsis (Cactaceae): Polyphyly at all levels and convergent evolution of pollination modes and growth forms. American Journal of Botany, 99(8): 1335-1349.
• https://link.springer.com/article/10.1007/s00606-025-01948-z