Kategória:Reicheocactus

• Reicheocactus (Curt Backeberg) Curt Backeberg, 1942
• A tudományos név státusza: érvényes (Forrás: caryophyllales.org)

A nemzetségnevet Karl Friedrich Reiche (1860–1929) német botanikus tiszteletére alkották meg, aki Chilében és Mexikóban tevékenykedett egyetemi professzorként.

• Reicheocactus famatinensis (Spegazzini) Boris Schlumpberger (korábban: Reicheocactus pseudoreicheanus Curt Backeberg)
• Gyűjtő: Alberto Vojtěch Frič (mint Echinocactus reichei), hely: Argentína, Mendoza és San Juan tartományok határvidéke, típuspéldány: nincs rögzített konkrét herbáriumi példány az eredeti leírásnál, de neotípusként hivatkozott gyűjtemények léteznek.
• Első leírása: Curt Backeberg írta le először 1942-ben a Cactaceae (Berlin) folyóiratban (1941(2): 76).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boris Schlumpberger, 2012.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Echinopsis subg. Reicheocactus (Curt Backeberg) Molinari & Mayta
• Lobivia (részben)
• Rebutia (részben)

A növény általában magányos, de idővel lassan sarjadhat és kis párnákat alkothat. A szár alakja a gömbtől a rövid hengeresig terjed. A hajtás csúcsa erősen besüllyedt (umbilicate). Az epidermisz színe szürkészöld, tompa zöld, olajzöld vagy barnásszürke, erős fényben gyakran lilás árnyalatú. A hajtás magassága 3–7 cm (ritkán 15 cm-ig), átmérője 2,5–6 cm.

A növénynek 24–40 alacsony, függőleges bordája van, amelyek keresztirányú barázdákkal tagoltak, így apró, 0,5–1,5 mm magas és 3–4 mm átmérőjű félgömb alakú szemölcsei alakulnak ki.

(A megadott forrásokban erről a nemzetségről konkrét leírás nem szerepel.)

Az areolák megnyúltak, elliptikusak (oblong), barna nemezzel borítottak.

• Középtövis: Középtövisek nem fejlődnek.
• Peremtövis: A 7–9 (néha 12) peremtövis fésűs elrendezésű (pectinate), a szár felszínére simul, gyenge, hajlott. Színük fehéres, sárgás, borostyánszínű vagy barnás, az alapjuknál sötétebbek. Hosszuk 1,5–3 mm (ritkán 5 mm-ig).

A virágrügyek a növény oldalán, a csúcs közelében fejlődnek, szürkésbarna gyapjú borítja őket. A virágok rövid tölcsér vagy harang alakúak, 3–3,5 cm hosszúak és 3–5 cm átmérőjűek. Színük a gyöngysárgától a narancssárgán át a tompa vörösig terjedhet (néha rózsaszín vagy fehér változatok is előfordulnak). A virágcső rövid és sűrűn borított gyapjas szőrökkel. A belső lepellevelek sárgák vagy narancssárgák, a külsők gyakran lilás árnyalatúak.

A termés kicsi, húsos, éréskor kiszáradhat.

• Magja: A magok tojásdadok (ovoidal), feketék, átmérőjük körülbelül 1,5 mm.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség őshonos Argentína északnyugati részén (La Rioja, San Juan, Mendoza és Catamarca tartományokban).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegyi füves pusztákon és sziklás talajon él, 1000 és 3000 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Jól alkalmazkodott a fagyhoz és az erős szélhez. Karógyökere (taproot) révén rögzül a talajban.

Nagyon lassú növekedésű növény. Vastag karógyökere miatt rendkívül érzékeny a túlöntözésre, ezért gyakran oltva nevelik a gyökérrothadás elkerülése érdekében. Napos, világos helyet kedvel, de a könnyű árnyékot is elviseli. Teleltetése szárazon, minimum 5°C-on javasolt.

Hasonlít a Lobivia és Echinopsis nemzetségek egyes fajaihoz, de megkülönbözteti tőlük rendkívül sűrűn bordázott, fésűs tövisezettségű szára és a virágrügyek sűrű gyapjassága. Gyakran keverik össze a Lobivia famatimensis-szel, amely taxonómiailag azonos vele.

A Reicheocactus nemzetség rendszertani helyzete a kaktuszfélék családján belül az egyik legtöbbet vitatott terület volt, de a legújabb filogenetikai kutatások (Schlumpberger & Renner 2012; Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos 2021) tisztázták izolált helyzetét.

A molekuláris genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a Reicheocactus nemzetség a Trichocereinae alnemzetségcsoport (subtribus) összes többi nemzetségének testvércsoportja. Ez azt jelenti, hogy egy rendkívül ősi, elkülönült fejlődési vonalat képvisel az argentin Andok keleti lejtőin.

Az izolált evolúciós pozíció hangsúlyozására Eggli, Nyffeler és J.M. de Vos felállított egy új, monogenerikus (egynemzetségű) alnemzetségcsoportot:

• Reicheocactinae Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos, subtrib. nov. (2021)
• Típus: Reicheocactus Backeb.

Az új besorolás alapja a következő morfológiai és genetikai diagnózis:

• Testfelépítés: Törpe növésű, gömbölyded vagy rövid hengeres test, amely nem szegmentált. Általában magányos életmódot folytat.
• Gyökérzet: Erőteljes, répaszerű karógyökér (tuberous main root).
• Bordázat: Számos, sűrűn elhelyezkedő alacsony borda, amelyek félgömb alakú szemölcsökre tagolódnak.
• Tövisezettség: Fésűs (pectinate), gyenge és alig szúrós tövisek jellemzik.
• Virágzat: Nappali virágzású; a pericarpel (magház) pikkelyeinek hónaljában bőséges gyapjú és szőr található.

A nemzetség típusfaja, a R. famatimensis hosszú ideig nómenklatúrai zavarok forrása volt a gyűjteményekben és a szakirodalomban. Gyakran tévesen az alábbi fajokkal azonosították:

• Echinopsis densispina (Wessner 1940)
• Eriosyce odieri (Krainz 1957)

A 2012-es molekuláris adatok, majd a 2021-es formális taxonómiai rangemelés végérvényesen megerősítette, hogy a Reicheocactus nem része sem a Lobivia, sem az Echinopsis nemzetségeknek a szó szoros értelmében, hanem egy önálló, magasabb rendszertani egységet képviselő taxon.

A nemzetség ma monotipikusnak tekinthető, egyetlen elfogadott fajjal:

1. Reicheocactus famatinensis (Speg.) Schlumpb.

Bár korábban több nevet is leírtak a nemzetségen belül (pl. R. bonnieae), ezeket mára vagy szinonimaként kezelik, vagy más nemzetségekbe (pl. Puna vagy Maihueniopsis) sorolták át a konvergens evolúció megtévesztéses "bizonyítéka" (törpe növés, sötét tónus, szemölcsös test, hatalmas karógyökér) alapján.

Különleges alkalmazkodása a szárát borító viaszréteg, amely megvédi a párolgástól a magashegyi környezetben. Gyűjtők körében népszerű, de a természetben a túlgyűjtés és a bányászat veszélyezteti, ezért az IUCN vörös listáján sebezhető státuszú.

• https://thelastcactusclassification.top/reicheocactus/reicheocactus/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Reicheocactus
• https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/8c8dfb49-cae4-40e2-998b-5494c396fbc1
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/3316/Reicheocactus_pseudoreicheanus
• https://www.cactus-art.biz/schede/LOBIVIA/Lobivia_famatimensis/Lobivia_famatimensis_FR459/Lobivia_famatimensis_FR459.htm