Reicheocactus famatinensis

Reicheocactus famatinensis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Reicheocactinae
Nemzetség	Reicheocactus
Faj	Reicheocactus famatinensis

Tudományos név

• Reicheocactus famatinensis (Speg.) Schlumpb. in Cactaceae Syst. Init. 28: 30. 2012. Sec. Schlumpberger (2021)
  • A tudományos név státusza: érvényes

• Echinopsis famatinensis (Spegazzini) Werdermann 1931
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

Az érvényes nemzetségnevet Karl Friedrich Reiche (1860–1929) német botanikus tiszteletére alkották meg, aki Chilében és Mexikóban tevékenykedett egyetemi professzorként. Az Echinopsis szinonima nemzetségnév ógörög eredetű, „sünszerűt”, „sünhöz hasonlót” jelent, utalva a növények erősen tövises mivoltára. A fajnév, a famatinensis, az argentínai Famatina település nevéből ered, amelynek környékén a típus élőhely található. Megjegyzendő, hogy Spegazzini eredetileg tévesen famatimensis-ként írta le, de mivel a település neve Famatina, a név korrekcióra került.

Típuspéldány

• Spegazzini, Famatina környéke (La Rioja, Argentína), 2000-3000 m.
• Első leírása: Echinocactus famatinensis Spegazzini, An. Soc. Cient. Argentina, 92:44, 1921.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Erich Werdermann, 1931.

Szinonimák

• Echinocactus reichei Hesse 1903
• Reicheocactus pseudoreicheanus Backeberg 1942
• Lobivia albolanata A. F. H. Buining 1941
• Echinocactus famatinensis Speg. 1921
• Érvényes név és szinonimák a Reicheocactus famatinensis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Jokhel Csaba

Vegetatív test

A növény gyökérzete kicsi és körte alakú.

Hajtás, szár

A test hengeres alakú, 3-3,5 cm magas és 2,5-2,8 cm átmérőjű, a csúcsa kissé bemélyedt. A hajtás színe a sötétzöldtől a szürkésig változhat. Bordáinak száma 24, melyek egyenes lefutásúak vagy kissé csavarodottak.

Szemölcsök

A bordák kis, puha szemölcsökre (tuberkulum-okra) tagolódnak. Ezek száma egy sorban 12-18 darab, félgömb alakúak, 3-4 mm átmérőjűek és 1,5 mm magasak.

Areolák

Az areolák fehér filcesek.

Tövisek

A tövisek 1,5-2 mm hosszúak, vékonyak, fehérek vagy üvegesek, és egyenes lefutásúak.

Fotó: Jokhel Csaba

• Középtövis: Rendszerint hiányoznak, vagy idővel lehullnak.

Generatív test

Virág

A virág harang alakú, 3 cm átmérőjű és aranysárga színű. A virágcső kis pikkelyekkel és 5-10 mm hosszú gyapjúval (szőrözöttséggel) fedett.

• Takarólevelek: A lepellevelek egyenesek, sárgák, a felső részükön narancsvörös árnyalattal.
• Ivarlevelek: A porzószálak több sorban helyezkednek el és sárgák. A bibeszál sárgásfehér, a bibe 8-10 ágú és krémszínű.

Termés

A termés gömb alakú, bogyószerű és kisméretű.

• Magja: A magok ovális alakúak és sárgásszürkék.

Elterjedés és élőhely

• Fölrajzi elterjedés: Típus élőhelye Argentínában, La Rioja tartományban, Famatina környékén található. Elterjedt továbbá Argentína San Juan tartományában is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2000-3000 méteres tengerszint feletti magasságban él. Élőhelyén ritkás cserjék, páfrányok és más lágyszárúak között fordul elő, vulkanikus kőzetalapú, földpát tartalmú talajon.

Kultúrában tartás

Nem tartozik a könnyen nevelhető növények közé az apró gyökérrendszere miatt. Ásványi, kissé kavicsos talajt igényel. Gyakran nevelik oltva, például Eriocereus jusbertii alanyon, amin jól fejlődik. Téli pihenője hűvös helyen, félszárazon vagy teljesen szárazon történjen. Magról viszonylag könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Gyűjteményekben gyakran összetévesztik a Lobivia densispina formáival, a szakirodalom is hosszú ideig keverte a két taxont. Walter Rausch több változatát is leírta, amelyek eltérnek az alapfajtól: a var. jachalensis nagy szemölcsökkel és erősen filces areolákkal rendelkezik, míg a var. sanjuanensis virága nagyobb (több mint 8 cm), teste vastagabb és tövisei fehérek, hosszabbak.

Taxonómia és filogenetika

A Reicheocactus nemzetség rendszertani helyzete a kaktuszfélék családján belül az egyik legtöbbet vitatott terület volt, de a legújabb filogenetikai kutatások (Schlumpberger & Renner 2012; Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos 2021) tisztázták izolált helyzetét.

Filogenetikai helyzet és új alnemzetségcsoport

A molekuláris genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a Reicheocactus nemzetség a Trichocereinae alnemzetségcsoport (subtribus) összes többi nemzetségének testvércsoportja. Ez azt jelenti, hogy egy rendkívül ősi, elkülönült fejlődési vonalat képvisel az argentin Andok keleti lejtőin.

Az izolált evolúciós pozíció hangsúlyozására Eggli, Nyffeler és J.M. de Vos felállított egy új, monogenerikus (egynemzetségű) alnemzetségcsoportot:

• Reicheocactinae Eggli, Nyffeler & J.M. de Vos, subtrib. nov. (2021)
• Típus: Reicheocactus Backeb.

Taxonómiai revízió és diagnózis

Az új besorolás alapja a következő morfológiai és genetikai diagnózis:

• Testfelépítés: Törpe növésű, gömbölyded vagy rövid hengeres test, amely nem szegmentált. Általában magányos életmódot folytat.
• Gyökérzet: Erőteljes, répaszerű karógyökér (tuberous main root).
• Bordázat: Számos, sűrűn elhelyezkedő alacsony borda, amelyek félgömb alakú szemölcsökre tagolódnak.
• Tövisezettség: Fésűs (pectinate), gyenge és alig szúrós tövisek jellemzik.
• Virágzat: Nappali virágzású; a pericarpel (magház) pikkelyeinek hónaljában bőséges gyapjú és szőr található.

Történeti félreazonosítások

A nemzetség típusfaja, a R. famatimensis hosszú ideig nómenklatúrai zavarok forrása volt a gyűjteményekben és a szakirodalomban. Gyakran tévesen az alábbi fajokkal azonosították:

• Echinopsis densispina (Wessner 1940)
• Eriosyce odieri (Krainz 1957)

A 2012-es molekuláris adatok, majd a 2021-es formális taxonómiai rangemelés végérvényesen megerősítette, hogy a Reicheocactus nem része sem a Lobivia, sem az Echinopsis nemzetségeknek a szó szoros értelmében, hanem egy önálló, magasabb rendszertani egységet képviselő taxon.

Jelenlegi taxonómiai státusz

A nemzetség ma monotipikusnak tekinthető, egyetlen elfogadott fajjal:

1. Reicheocactus famatinensis (Speg.) Schlumpb.

Bár korábban több nevet is leírtak a nemzetségen belül (pl. R. bonnieae), ezeket mára vagy szinonimaként kezelik, vagy más nemzetségekbe (pl. Puna vagy Maihueniopsis) sorolták át a konvergens evolúció megtévesztéses "bizonyítéka" (törpe növés, sötét tónus, szemölcsös test, hatalmas karógyökér) alapján.

Egyéb

A fajt Spegazzini eredetileg famatimensis néven publikálta, de ez egyértelmű elírás volt a névadó település (Famatina) után.

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) 246. kártya
• https://caryophyllales.org/
• J. M. de Vos et al.: Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025)