Pfeiffera monacantha

Tudományos név

Pfeiffera monacantha (Griseb.) P.V.Heath, 1994

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A monacantha ('monacanthus,-a,-um', latinul: "egy tövissel") fajnév arra utal, hogy az areolák gyakran csak egy tövist hordoznak.

Típuspéldány

Hely: Argentína, Salta, San Andrés (San Ramón de la Nueva nyugati része).

Első leírása: Grisebach írta le Rhipsalis monacantha néven.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: P. V. Heath, 1994

Szinonimák

• Acanthorhipsalis monacantha Britton & Rose
• Hariota monacantha (Griseb.) Kuntze
• Lepismium monacanthum (Griseb.) Barthlott
• Rhipsalis monacantha Griseb.
• [1](https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=)Pfeiffera_monacantha Érvényes név és szinonimák a Pfeiffera monacantha taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lassú növekedésű és kompakt, epifita cserje, mely szabadon ágazik. A tövises hajtáskezdemények kezdetben egyenesek és háromszög alakúak, később laposak és lecsüngőek.

A szárak laposak vagy háromélűek, vékonyak, lineáris-hosszúkásak, a középér erőteljes. Az oldalhajtások erei ujjszerűen erednek a középérből. A hajtásai 20–30 mm szélesek, maximálisan 45 cm hosszúak, tompák, az alján ék alakúak. A szárnyak lapítottak. A szár széle fűrészelt. A csúcsa kihegyezett vagy tompa. Járulékos gyökerek hiányoznak.

Szemölcsök

[Nincs szemölcs leírás]

Axillák

[Nincs axilla leírás]

Areolák

Fehér- vagy sárgás filcesek és tövisesek, felszíniek, körülbelül 12 mm távolságra fejlődnek egymástól. Összetett terminális areolák hiányoznak.

Tövisek

1-6 darab, de általában csak 1 vagy 2, erősek, élesek, feketék, 5-10 mm hosszúak. Kevés sörte is található.

• Peremtövis: [Nincs leírás]
• Középtövis: [Nincs leírás]

Generatív test

Virág

A virágok magányosan az areolákon fejlődnek, oldalt, a hajtáscsúcsok közelében lévő felső szegmenseken helyezkednek el. Viaszos-narancssárga színűek, 1-1,5 cm hosszúak és legfeljebb 2 cm átmérőjűek.

• Külső lepellevelek: [Nincs leírás]
• Belső lepellevelek: [Nincs leírás]
• Porzószálak: Számos porzó (kb. 40-100), a porzószálak és a portokok fehérek vagy fehéressárgák/krémszínűek.
• Portokok: [Lásd Porzószálak]
• Bibeszál: [Nincs leírás]
• Bibe: [Nincs leírás]

Egyéb virágjellemzők: A termést tartó rész (pericarpel) csésze alakú, szögeletes, élesen elkülönül a lepellevéltől. Gumós, apró pikkelyekkel borított, csupasz, de sörték és filc alkalmanként fejlődnek. A vacsora (hypanthium) nem fejlődik ki.

Termés

A virágokból apró, kerek, viaszos gyümölcsök fejlődnek, amelyek hónapokig díszítik a növényt. Gömbölyded, többé-kevésbé áttetsző, erezett, narancssárga vagy halvány rózsaszín, pikkelyes. 10 mm átmérőjű, fiatalon narancssárga, majd vörösesre változik a színe.

• Magja: Sötétbarna-feketés, gödröcskés, fordított tojásdad alakú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia délkeleti részén (Cochabamba, Santa Cruz, Tarija) és Argentína északnyugati részén (Jujuy, Salta) terjedt el. Széles elterjedési területű faj.

Élőhely: Epifita vagy szaxikol (sziklán lakó) kaktusz, amely szezonálisan száraz keleti Andok-völgyekben vagy az argentin yungasban nő, főként sziklákon.

• Éghajlati tényezők: [Nincs leírás]
• Növénytársulás, életmód: Gyakori a megfelelő élőhelyen, de a populációk nem túl nagyok és elszórtak.

Tengerszint feletti magasság: 300–2000 m.

Kultúrában tartás

A Pfeiffera monacantha az egyik legkönnyebben termeszthető epifita kaktuszfaj, és tolerálja az elhanyagolást. Ez a kaktusz, mivel Nyugat-Brazília erdeiben őshonos, természetesen más kezelést igényel, mint a sivatagi kaktuszok. Támogatva akár 180 cm hosszúra is megnőhet; függőkosárban is termeszthető, ami az epifita életmódja miatt természetesebb.

• Fényviszonyok: Ez a növény a tarkított árnyékot kedveli.

Ideális növekedési körülmények között zöld, de stressz hatására vörösre színeződik. A hő vagy a hideg növelésével, a víz vagy a tápanyagok csökkentésével elérhető ez a szép színárnyalat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Két alfaja ismert: a törzsalak és a subsp. kimnachii (Doweld) Ralf Bauer.

Rokonsági viszonyai: az Acanthorhipsalis alnemzetség tagja.

Egyéb

A faj fő veszélye az állattenyésztés miatti földhasználat-változás.

Szerzők és forrás

Szöveg:

Kép: Faragó Judit

Lektorálta:

Forrás: