„Ancistrocactus pinkavanus” változatai közötti eltérés
2. sor: | 2. sor: | ||
''Ancistrocactus pinkavanus'' García-Mor., González-Botello et González G., 2014 | ''Ancistrocactus pinkavanus'' García-Mor., González-Botello et González G., 2014 | ||
'''A tudományos név státusza:''' elhelyezetlen (unplaced), a megadott név egy | '''A tudományos név státusza:''' elhelyezetlen (unplaced), a megadott név egy rendszertanilag ellenőrizetlen (unchecked) név, ami arra utal, hogy a név még nem kapott hivatalos, tudományos jóváhagyást. Az ilyen nevek gyakran ideiglenesek, lehetnek szinonimák, vagy még folyamatban van a rendszertani besorolásuk. | ||
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae) | '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae) |
A lap 2025. augusztus 10., 08:13-kori változata
Tudományos név
Ancistrocactus pinkavanus García-Mor., González-Botello et González G., 2014
A tudományos név státusza: elhelyezetlen (unplaced), a megadott név egy rendszertanilag ellenőrizetlen (unchecked) név, ami arra utal, hogy a név még nem kapott hivatalos, tudományos jóváhagyást. Az ilyen nevek gyakran ideiglenesek, lehetnek szinonimák, vagy még folyamatban van a rendszertani besorolásuk.
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnevet két ógörög szó összevonásával alkották meg. Az első az ancistron, ami horgot, görbe hegyű eszközt jelent, a második pedig a kaktos, ami vagy bogáncs szerű vagy más tövises növény volt az ókori Görögországban. Donald John Pinkava (1933-2017) neves amerikai botanikus professzor, kaktuszkutató, 1981-ben megemlíti egy endemikus Ancistrocactus faj jelenlétét a Cuatrociénegas körül található medencében, így a mexikói fajleírók az ő tiszteletére nevezték el, ill. 2017-től neki állítanak ezzel emléket.
Első leírása
Ancistrocactus pinkavanus L. J. García-morales, M. A. González-botello et. R. H. González G. Acta Succulenta 2014. Vol. 2. nr. 1. p. 27-44.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A test föld feletti része húsos és puha, nem sarjad. Vízzel telt állapotban magassága 1,5-8 cm, szélessége 1,5-7 cm, színe üde zöld, néha kékes árnyalattal, sok napsütés hatására vöröses-barnás színt is ölthet. A gyökér és a test föld feletti része (hajtás) nem vékony nyaktaggal kapcsolódik, mint ahogy az a nemzetségben megszokott, hanem átmenet nélkül. Csapadékmentes időszakban a talajba húzódik, teste összeesik, megfonnyad, csapadék hatására megtelik. Alakja gömbölyded, tojásdad, esetleg kissé nyújtott, idős korában akár rövid henger is lehet, különösen a kultúrába tartott egyedek esetében. Gyökere húsos, puha, vaskos (raktározó karó), elágazó, halványsárga, világosbarna színű, 3-6 cm vastag és 5-10 cm hosszú.
Szemölcsök
Bordái spirális lefutásúak, sekélyek és szemölcsökre tagolódnak. Szemölcsei rövidek, szélesek kúposak, csúcsukon areolával, magasságuk 6-12 mm, szélességük az alapjuknál 10-18 mm.
Axillák
Az areola 3-5 mm átmérőjű, kezdetben fehéren gyapjas, ami majd megszürkül és lekopik. Az areola és a szemölcs felső részén, annak alapja között finoman gyapjas barázda húzódik, melyben akár mézfejtők is fejlődhetnek (extraflorális nektárium). Ezek fehérek, sárgás-vörösesek gömbölyded vagy lapos kör alakú mirigyek.
Tövisek
Fiatal- és felnőttkori tövisei eltérnek, először fésűs elrendezésűek, később megjelennek a középtövisek is, melyek felfelé mutatnak. Elsőként rendszerint egy darab rövid kapós középtövis képződik. A tövisek mérete a növény korával változik, egyre erősebbek és hosszabbak lesznek.
- Peremtövis: vékonyabbak, az areolából sugár irányban szétállnak, számuk 10 körül alakul (8-11), színük megegyezik a középtövisekkel, hosszuk 5-15 mm, az alsók rövidebbek.
- Középtövis: erősebbek, alapszínűk a piszkosfehér, csontszín, hegyük felé sötétebbek, világosbarnák. Három felfelé áll, merev és egyenes, többé-kevésbé lapított, hosszuk 20-35 mm. Egy középtövis pedig kifelé mutat az areolából, enyhén ívelt és horgas, hossza 12-32 mm.
- Ancistrocactus pinkavanus
-
1.
-
2.
-
3.
-
4.
-
5.
Generatív test
Virág
Korán nyílik az év folyamán, élőhelyén január végétől március elejéig. A bimbók a csúcs közeli areolák barázdájának alsó részén jelennek meg, erősen pikkelyesek, kezdetben rózsaszínűek. A magház szürkés-kékes-zöld, olajzöld, pikkelyes, csupasz, hengeres. A virág 35-45 cm hosszú és 25-40 cm széles.
- Lepellevelek: alakja a lándzsástól a spatula alakig terjedhet, esetenként kicsípett csúccsal.
- Külső lepellevelek: mélyrózsás-barnás árnyalatúak, sötétebb középsávval, vékony világos szegéllyel.
- Belső lepellevelek: fehérek-rózsásak, vékonyabb középsávval.
- Porzószálak: fehérek.
- Portokok: sárgák.
- Bibe: bibefej nagy, sok karéjú ill. ágú, világossárga vagy zöldessárga színű, kinyúlik a porzók közül.
Az egyes egyedek virágszínében jelentős árnyalatbeli eltérések is lehetnek.
Termés
Kezdetben húsos és zöld termése szárazra érik, a termésfal pergamenszerű lesz, megbarnul, esők hatására szétszakad és a magok a kijutnak a szabadba. A termés 15-20 mm hosszú és 7-12 mm széles, 1-2 hónap alatt érik be.
- Magja: sötétbarnák vagy feketék, nagyok és csillogóan fényesek, alakjuk félgömb vagy sisakszerű, 1,8-2,2 mm átmérővel, oldalról lapítottak. Felszínük finoman szemölcsös, lapított sejtekkel. A köldök alapi, besüllyedő, nagy és ovális, nagyobb, mint a nemzetségben a többi taxonnál megfigyelhető.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Eddig egyetlen lelőhelyről ismert, endemikus (bennszülött) növény. Hazája Mexikóban található Coahuila de Zaragoza szövetségi állam Cuatrociénegas település körüli síkságok.
- Cuatrociénegas településtől délre, Coahuila de Zaragoza állam, Mexikó.
-
Az Ancistrocactus pinkavanus természetes élőhelye az előtérben, Cuatrociénegas településtől délre elterülő gipszes síkságokon, Coahuila de Zaragoza állam, Mexikó.
Élőhely: Gipszes síkságokon gyér növényzet (félsivatagi kislevelű lombhullató cserjések) mellett fordul elő, főleg fűfélék, szárazságtűrő félcserjék, cserjések (amiben Larrea tridentata dominál) és egyéb, gyakran sótűrő lágyszárúak társaságában.
- Éghajlati tényezők: kb. 700 méterrel a tenger szintje felett.
Kultúrában tartás
Magról és dugványról is szaporítható, oltani nem feltétlen szükséges, bár úgy sokkal intenzívebben fejlődik és sarjad. A magok kelése eltérő, nem ritka, hogy elfekszik, máskor meg nagyon jól és gyorsan kel. A magoncok nagyok, viszonylag gyorsan nőnek. A túlöntözésre érzékeny, idős korában a pangó víztől könnyen megrothad. Ezért jól szellőző helyen és ásványi, vízáteresztő közegbe ültessük. Javasolt a nagy termesztő edény is, mivel húsos, vizet és tápanyagot raktározó karógyökere mélyre hatol, valamint a test is behúzódik a nyugalmi időszakban. Kultúrában akár kétszeres nagyságúra is nőhet a természetben levőknél.
Egyéb
Korán virágzó faj, akár már november-decemberben is bimbókat fejleszthet. Ezért ha sötétben teleltetjük, akkor - mivel a hőmérséklet finom emelkedésével, amelyet a tavaszi rövidnappalos növények érzékelnek és fejlődésbe kezdenek - korán vigyük világos helyre, vagy eleve érdemes világos helyen teleltetni. Hazai gyűjteményekben véleményem szerint még ritkának számít.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Varga Zoltán
- Kép: Varga Zoltán
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 771. 772. kártya