Ugrás a tartalomhoz

„Acanthocalycium spiniflorum (Echinopsis klimpeliana)” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „ == Tudományos név == ''Acanthocalycium klimpelianum'' Werdermann, 1937 '''A tudományos név státusza:''' érvényes https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/f516812d-18ac-4d80-a1f8-284f0b625808 '''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae) === A név eredete, etimológia === A nemzetségnév a görög acantho (tövises) és a calycium (kehely) szavakból ered, utalva a tövises virágtartóra. A fajnév ''klimpelianum'' a növény felfe…”
 
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
36. sor: 36. sor:
==== Tövisek ====
==== Tövisek ====
* '''Peremtövis:''' 1-4, szívós, kissé ívelt, 1,5-2,5 cm hosszú, világosbarna, sárgás vagy szaruszínű.
* '''Peremtövis:''' 1-4, szívós, kissé ívelt, 1,5-2,5 cm hosszú, világosbarna, sárgás vagy szaruszínű.
* '''Középtövis:''' Nincs.
* '''Középtövis:''' gyakran, de nem mindig, van 1-2 középtövise


=== Generatív test ===
=== Generatív test ===

A lap 2025. augusztus 17., 09:33-kori változata

Tudományos név

Acanthocalycium klimpelianum Werdermann, 1937

A tudományos név státusza: érvényes

https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/f516812d-18ac-4d80-a1f8-284f0b625808

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög acantho (tövises) és a calycium (kehely) szavakból ered, utalva a tövises virágtartóra. A fajnév klimpelianum a növény felfedezője, K. Klimpel tiszteletére kapta a nevét.

Típuspéldány

Gyűjtője Dr. K. Klimpel volt, a típuspéldány feltehetően Argentínából, Córdoba tartományból származik.

Első leírása: (Weidlich & Werderm.) Backeb., Kaktus-ABC: 225. 1936

Szinonimák

  • Echinopsis klimpeliana (Werderm.) Friedrich 1974
  • Érvényes név és szinonimák a Acanthocalycium klimpelianum taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény magányos, lapos gömbölyű testű. Átmérője eléri a 10 cm-t, magassága 8-10 cm. Színe sötétzöld, néha kékeszöld árnyalattal.

Szemölcsök

Nincsenek, a bordák a tövüknél dudorokra tagoltak, amelyekbe az areolák beágyazódnak.

Axillák

A bordák élein elhelyezkedő areolák 8-12 mm távolságra állnak egymástól.

Tövisek

  • Peremtövis: 1-4, szívós, kissé ívelt, 1,5-2,5 cm hosszú, világosbarna, sárgás vagy szaruszínű.
  • Középtövis: gyakran, de nem mindig, van 1-2 középtövise

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás oldalán, a csúcshoz közel fejlődnek, 4-5 cm hosszúak és 4 cm átmérőjűek. Tölcsér alakúak, a virágcsövet sűrűn borítják a tüskés areolák. A szirmok narancssárga vagy narancsvörös színűek, ami az egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a rokon fajoktól.

  • Belső lepellevelek: Narancssárgák.
  • Porzószálak: Fehérek.
  • Portokok: Sárgák.
  • Bibeszál: Fehéres.
  • Bibe: Fehéres vagy halványrózsaszín.

Termés

A termés zöldes, tojásdad alakú, tövisekkel és gyapjúval borított. Érés után felreped.

  • Magja: Fényes fekete, 1-1,5 mm hosszú, felülete enyhén recézett.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Córdoba tartomány, San Alberto megye.

Élőhely: Magashegyi, száraz területeken, sziklás lejtőkön és gyepekben él.

  • Éghajlati tényezők: 1000-1500 méteres tengerszint feletti magasságban, viszonylag hűvös, száraz éghajlaton fordul elő.
  • Növénytársulás, életmód: Szárazságtűrő fajok, pozsgások és fűfélék között él, gyakran a sziklák repedéseiben.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható faj, jól viseli a száraz körülményeket. A virágzáshoz elengedhetetlen a téli hűvös, száraz pihenőidőszak, amikor a hőmérséklet 5-10 °C körüli. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözést igényel, a pangó vizet nem tolerálja. Jó vízáteresztő, ásványi talajban érzi magát a legjobban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj virágainak narancssárga színe a legfontosabb megkülönböztető jegy a rokon fajoktól, mint például az Acanthocalycium glaucum, melynek virágai fehérek vagy halványrózsaszín árnyalatúak.

Egyéb

A faj viszonylag ritkán fordul elő a természetben, de a termesztésben elterjedt. A populációk nemzetközi veszélyeztetettsége a gyűjtés miatt növekszik.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: A Caryophyllales.org és más szakmai források alapján.
  • Kép: A szakmai források alapján.
  • Lektorálta: -
  • Forrás: A fent említett megbízható internetes források.

```