Agave striata

Echinoagave striata
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Echinoagave striata

Agave striata
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Echinoagave striata
Rendszertani besorolás
Faj	Agave striata

Tudományos név

• Echinoagave striata (Zucc.) A.Vázquez, Rosales & García-Mor.
  elfogadott, érvényes név
• Agave striata Zuccarini 1833
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A szinonim nemzetségnév ó-görög eredetű, jelentése: híres, jeles, nemes, kiváló. Egy másik elmélet szerint a mitológiai Agaué a névadó, aki anyja révén félisten volt, Arész isten unokája és Zeusz dédunokája. Apja a Thébát alapító Kadmosz király volt. Agaué egy dührohamában megölte saját fiát.
• A fajnév (latin: rovátkás, barázdás) a levelek hosszanti rovátkáira utal.

Agave striata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Évelő, rövid törzsű, sok levelű, tömött rozettájú növény. 0,5-1 m magasságúra és 0,5-1,2 m átmérőjűre nőhet és gyakran 2-3 m széles párnákat alkothat az axillából történő sarjadzással.

A levelek száma legtöbbször 25-60. Középen 0,5-1 cm vastagok, hosszirányban barázdáltak, igen törékenyek, egyenesek vagy lefelé görbülnek, a színük a világoszöldtől a vörös vagy bíborig terjedhet. A felső oldaluk domború, az élek mentén sima vagy érdes mindkét oldalon. A csúcson a tövis alatt barnás színű, a széle kemény és szívós, de hajlékony. 1 mm vagy kevesebb szélességű, világossárga, érdes vagy aprón fogazott. A tövis 1-5 cm hosszú, felül és alul is lekerekített, ár alakú, nagyon éles, színe a vörösesbarnától a sötét szürkéig változhat.

Generatív test

Virág

A hengeres, elágazatlan virágszár 1,5-2,5 m magas, 5-10 cm hosszú levelekkel fedett, felálló, a virágok elég lazán helyezkednek el. A lepelcimpa rövidebb, mint maga a virág és az elvirágzás után lehullnak. A virágok legtöbbször párosával nőnek, 3-4 cm hosszúak, cső alakúak, zöldessárgák vagy a vöröstől bíborig terjedő színűek, bronz vagy barnás színű portokokkal. A magház 1,2-1,5 cm hosszú, bele-nőtt a csőbe, nyak nélküli, hengeres-háromszög alakú, rovátkolt. A lepelcső 1,4-2 cm hosszú, 0,8-1,1 cm széles, sekélyen rovátkolt a levelek barázdáitól.

• Takarólevelek: A lepelcimpák 5-7 mm hosszúak és 3-5 mm szélesek, nagyjából egyenlő arányban párhuzamos lándzsásak, szétállnak befelé hajló csúccsal. A belső egy kissé szélesebbek és az élük felé elvékonyodó, nagyjából homorú oldalakkal.
• Ivarlevelek: A porzószálak 3-5 cm hosszúak, magasan erednek és a porzószál is alaposan (2-3 cm) kilóg a virágból. A cső közepéhez kapcsolódnak rendszerint két szinten, a keresztmetszetük ovális. A portokok 1,2-1,6 cm hosszúak, középen nőnek hozzá a porzószálhoz, bronz vagy barna színűek, felrepedéstől a magok éréséig megmaradhatnak.

Termés

A termés három rekeszes tok és éréskor hosszirányban felreped, 13-16x8-10 mm, három oldalú, sötétbarna, a tövénél sima.

• Magja: A mag 3x3,5 mm, félhold alakú, vastag, különösen a domború oldalon.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó északkeleti részén a Sierra Madre Oriental mindkét oldalán. Hidalgo, Coahuila, Tamaulipas, Zacatecas államok által bezárt terület viszonylag száraz területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Száraz hegyvidéki területeken az itteni ún. Matorral vegetáció egyik feltűnő tagja, számos kaktuszfajjal együtt.
• Megjelenésében, levélformákban változatos, de a virágzatban kevésbé.
• Ennek és néhány rokonfajnak a rozettája nem pusztul el virágzás után.

Kultúrában tartás

Kultúrában könnyen nevelhető, igénytelen növény. Tartható egész évben üvegházban, ilyenkor márciustól októberig heti öntözést igényel. Tavasztól őszig a legjobb szabadban tartani, minél napfényesebb helyen. Akár ki is ültethető sziklakertbe, vagy egyéb jó vízelvezetésű területen. Célszerű agyagcserépben tartani és a kiültetést cserepestől elvégezni, így ősszel sokkal könnyebb bevinni. A szabadban tartott növény külön öntözést csak aszályos időszakban igényel. Ültetéséhez a kaktuszokhoz általában használt, enyhén savanyú, laza szerkezetű talajok megfelelnek, bár gyakran bázikus talajokban él, de a kémhatásra nem érzékeny. Az őszi fagyok előtt védett helyre kell vinni, 10 fokon, világos helyen telel legjobban. Öntözést tavaszig nem igényel. A nagyobb növények mozgatása fokozott figyelmet igényel, részben a sugár irányban álló hegyes végű levelek veszélyessége, részben pedig a levelek törékenysége miatt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Sokszor összekeverik az Agave stricta-val amelytől kultúrában virág nélkül meglehetősen nehéz megkülönböztetni. Az Agave stricta virágcsöve rövidebb és nagyjából ugyanolyan hosszúságú mint a viráglevelek. Az élőhelye pedig délebbre, Puebla államban található a Tehuacan Völgyben.

Megjegyzés

A leírás 2005-ben készült.

Taxonómia és filogenetika

Az Echinoagave striata (mely a nómenklatúrai megközelítéstől függően az Agave striata érvényes leíró neveként vagy szinonimájaként kezelendő) az agávéformák (Agavoideae) alcsaládján belül a Agaveae tribusban rendkívül specializált, morfológiailag és genetikailag is jól elkülönülő Echinoagave klád típusfaja. A csoport molekuláris filogenetikai vizsgálatai (főként a plasztisz és nukleáris DNS-szekvenciák elemzése) megerősítették, hogy a hagyományos értelemben vett, gyűjtőfajként kezelt Agave nemzetség parafiletikus volt. Ennek feloldására a modern rendszertanok a korábbi Striatae szekció fajait leválasztották, és önálló génusz szintjére emelték, vagy az Agave nemzetségen belüli alnemzetségként (subgenus rangon) azonosítják.

Evolúciós szempontból az Echinoagave striata és közvetlen rokonai (például az Agave stricta) egy bázishelyzetűbb, jól definiálható testvércsoportot alkotnak a tágabb értelemben vett agávék törzsfejlődési vonalán. A klád tagjaira jellemző xeromorf adaptáció (szárazsághoz való alkalmazkodás) morfológiailag is élesen elválasztja őket a valódi agávéktól:

• A levelek keskenyek, hengeresek vagy tűszerűek, szélük nem fogazott, hanem finoman fésűs vagy érdes, és nem hordoznak a valódi agávékra jellemző széles, húsos levélalapot.
• Életmenet-stratégiájuk polikarpikus, ami filogenetikailag ősibb vagy specializáltabb tulajdonság a dominánsan monokarpikus (virágzás után elpusztuló) Agave s. str. kládhoz képest; az Echinoagave striata központi rozettája elvirágzás után is életben marad, és az axillákból történő sarjadzással folyamatosan megújuló, évelő párnákat képez.
• Virágzata elágazás nélküli, hengeres, felálló füzér, amely a virágszerkezeti vizsgálatok alapján szintén korai morfológiai stádiumot vagy önálló evolúciós utat mutat az alcsaládon belül.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Elhart Zsolt
• Kép: Lukoczki Zoltán (1, 3.) és Elhart Zsolt (2.)
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 121. kártya
• Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete