Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii (Echinopsis thionantha subsp. ferrarii)

Tudományos név

• Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii (Rausch) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021)
  A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis thionantha subsp. ferrarii (Rausch) Lowry, 2002
  A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból képezték az "-opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("echinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi. A fajnév ógörög szóösszetétel, a virág sajátosan sárga színét jellemzi: "theion"=kén, "anthos"=virág. Az alfaj egy argentin agrármérnök és kaktuszgyűjtő, Omar Ferrari nevét őrzi, aki 1975 és 1994 között aktív terepi gyűjtőmunkát végzett.

Szinonimák

Érvényes név és szinonimák a Echinopsis thionantha subsp. ferrarii taxonnál

• Acanthocalycium ferrarii Rausch, 1976
• Acanthocalycium variiflorum Backeberg
• Acanthocalycium aurantiacum Rausch, 1968
• Echinopsis aurantiaca (Rausch) H. Friedrich & G. D. Rowley, 1974
• Lobivia thionantha var. munita Rausch, 1985
• Lobivia thionantha var. erythrantha Rausch, 1985
• Lobivia thionantha var. ferrari (Rausch) Rausch, 1985
• Lobivia thionantha var. variiflora (Backeb.) Rausch, 1985
• Lobivia thionantha var. aurantiaca (Rausch) Rausch, 1985

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Változékony taxon, ez az oka annak, hogy többféle néven leírták. A típusos formák hajtásszíne sötétzöld, alakjuk gömbszerű, 12 cm átmérőt érnek el. A hajtáscsúcs lapos, enyhén gyapjas, tövistelen. 11-15 db lekerekített bordája egyenes lefutású, felül keskenyebb és magasabb, a növény töve felé szélesebb és sekélyebb. A bordák közötti függőleges irányú árok ezért a csúcs közelében mély és keskeny, az alap felé haladva pedig egyre sekélyebb, szinte eltűnik.

Szemölcsök

A bordákat keresztirányú, V-alakú bemetszések függőleges irányban megnyúlt szemölcsökre tagolják.

Areolák

Az ovális areolák 5×7 mm-esek, egymástól 17 mm távolságra állnak, eleinte sárgás, de hamar szürkévé váló gyapjút viselnek.

Tövisek

• Peremtövis: 7-9 db erős, egyenes peremtövise sugárirányban, vagy enyhén előre áll. Színük fehér, vagy rózsaszínes szürkés, a csúcsuk sötét.
• Középtövis: Az 1-2 db középtövis hossza legfeljebb 20 mm, fiatalon sötétbarnák, a tövük világosabb, később a peremtövisekhez hasonló színt vesznek fel.

Generatív test

Virág

A hajtás oldalán fejlődő virágai 50 mm hosszúak, 60 mm szélesek. A magház 10 mm hosszú, hamvaszöld, a virágcső olívzöld színű, hirtelen szélesedő tölcsér alakú. A cső fehéres szőrrel, valamint apró, zöld pikkelyekkel borított, amelyek hajlott, feketés színű tövisekben végződnek.

• Külső lepellevelek: A külső lepellevelek olívzöldek, a szegélyük narancssárga, a hegyük sötétbarna, visszahajló.
• Belső lepellevelek: A közbenső lepellevelek narancsvörösek, zöldes középcsíkkal, sötét csúccsal, a legbelsők pedig narancsvörösek, vörös szegéllyel.
• Porzószálak: Porzói két sort képeznek, a porzószálak narancsos rózsaszínek.
• Portokok: A portokok világossárgák.
• Bibe: A bibeszál zöldes, a bibe sárgás, zöldes, vagy kármin színű.

Termés

Ovális, 10 mm hosszú és 8 mm átmérőjű.

• Magja: Magvai barnásfeketék, szemölcsösek, kb. 1,1-1,2 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A típus élőhelye Argentínában, Tucumán tartományban található, a Sierra de Quilmer nevű hegységben. A variiflora forma Tucuman északnyugati és Salta délnyugati hegyeiben él, 2500 méter felett. Az aurantiaca forma Catamarca tartományban, Mine Capillitas környékén él. A munita forma Salta tartományban, Cerro Zorito település közelében honos. Az erythrantha szintén Salta-beli forma, Abra de Candado és Arca Yaco környékéről.

Élőhely: Az élőhelyek leggyakrabban alacsony szervesanyag-tartalommal rendelkező, sekély talajú, aprózódott vulkáni kőzetet hordozó sziklagyepek.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő növények, de virágzásra már 3-4 cm-es korukban is számíthatunk. Sarjnövényt rendes körülmények között egyik forma sem nevel. Változatosságuk miatt akár ebből az alfajból látványos kis gyűjteményt lehetne összeállítani, amelybe különféle árnyalatú zöld, kékes és szürke, többnyire hamvas hajtásszínű példányok kerülhetnének, különböző tövisszínekkel és hosszokkal, valamint a sárga és a vörös között elképzelhető valamennyi árnyalatban ragyogó, élénk színű virágokkal. Tartása nem problémás, nyáron sok levegő, sok fény, porózus, ásványi anyag alapú talaj alkotják a fő igényeit. Télen teljesen szárazon tartandó, a hidegre nem érzékeny, gond nélkül elviseli, ha a növényház 5 °C alá hűl, rövid ideig akár -5 °C-ig is.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A variiflora változat hajtásszíne hamvas világoszöld (Rausch szerint szürkészöld), alakja gömb, idősebb korában kissé megnyúlik, átmérője 8-10 cm, magassága elérheti a 15 cm-t. Szürke areolái kisebbek, mint a típusformáé. Peremtöviseinek száma 5-9 db lehet, középtövise hiányzik, vagy 1 db van. A leghosszabb tövise elérheti a 35 mm-t is. A fiatal tövisek feketék, a tövük világosbarna, később megszürkülnek. Virágai a hajtás oldalán, de a csúcs közelében fejlődnek, 4 cm szélesek 4 cm hosszúak. A virágcső pikkelyei sötétbarnák, a szőrzet szürke. A pikkelyek fokozatosan mennek át külső lepellevelekbe, amelyek színe legkívül olívzöld, majd egyre inkább narancsvörös, sötét csúccsal. A belső lepellevelek egyszínű narancsvörösek. A virágtorok világossárga. A porzószálak naracssárgák, a tövüknél halványsárgák. A bibe zöldesfehér. A forma virágszíne azonban a fent leírttól jelentősen eltérhet, a sárgától a vörösig. Ennek megfelelően a bibe színe is lehet sárga és vörös is. Az aurantiaca forma lapos gömb alakú, átmérője 9 cm lehet. Hajtása matt zöld, erős karógyökere van, bordáinak száma 10-16, tövisei akár 5 cm hosszúak is lehetnek, 1 db középtövise van. A lepellevelek színe a külső sorokban erősebb narancsszín, belül pedig világosabb, vagy sárgás. A munita forma erősen hasonló a variiflora-hoz, de attól megkülönböztetik 5 cm hosszú, hajlott tövisei és kisebb, zártabb virágai. Az erythrantha néven leírt forma ólomszürke színű, a variiflora-hoz hasonló, de annál lényegesen kisebb (25-30 mm) virágú.

A gyűjteményben nevelt két, virágzóképes példány egyike ferrari, a másik variiflora néven került a gyűjtőhöz. Jelentős különbséget nem lát közöttük. A ferrari nevűnek a virágai vörösebbek, nagyobbak és a növény oldalán, a hajtás félmagassága környékén fejlődnek. A variiflora virágai kisebbek, inkább narancsosak, mint vörösek és a csúcshoz közelebb nyílnak. A hajtásszíne mindkettőnek erősen hamvas szürke, leginkább az erythrantha formánál említett ólomszürkéhez hasonló. A bibe mindkettőnél krémsárga.

Egyéb

Az Acanthocalycium aurantiaca forma a jelenleg érvényes rendszertani felosztás szerint ennek az alfajnak a szinonimája. A Pozsgások 390. lapján tévesen szerepeltették a subsp. glauca alfajnál.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán és Kiss László
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 439. és 440. kártya