„Acanthocalycium spiniflorum (Echinopsis klimpeliana)” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
50. sor: | 50. sor: | ||
* '''Magja:''' Magjai barnásfeketék, kb. 1,2 mm átmérőjűek. | * '''Magja:''' Magjai barnásfeketék, kb. 1,2 mm átmérőjűek. | ||
<gallery mode="packed-hover" heights="150" caption="Acanthocalycium klimpelianum"> | |||
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 01.jpg|1. | |||
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 02.jpg|2. | |||
Fájl:Acanthocalycium klimpelianum 03.jpg|3. | |||
</gallery> | |||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == |
A lap 2025. augusztus 23., 18:17-kori változata
Tudományos név
- Echinopsis klimpeliana Weidlich & Werderm., 1928
A tudományos név státusza: szinonima Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a görög acantho (tövises) és a calycium (kehely) szavakból ered, utalva a tövises virágtartóra. A szinonim nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból képezték az "-opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("echinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növényhajtás tövises voltát jellemzi. A fajnév latin szóösszetétel, jelentése: tövises virágú ("spinus"=tövis, "flora"=virág, a római vallásban a virágok istennője). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi. Az itt tárgyalt forma névadója Georg Klimpel német kertészmérnök, akinek Berlin környékén (Kleinmachnow) kaktuszkertészete volt. 1959-ben halt meg.
Szinonimák
- Érvényes név és szinonimák a Echinopsis klimpeliana taxonnál
- Acanthocalycium klimpelianum (Weid. & Werd.) Backeb., 1936
- Acanthocalycium peitscherianum Backeb., 1935
- Lobivia klimpeliana (Weid. & Werd.) A. Berger, 1929
- Echinopsis peitscheriana (Backeb.) Fridrich & Rowley, 1974
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Alakja kissé lapított gömb, enyhén benyomott csúccsal (kultúrában idős korra ez a jelleg eltűnhet). Átmérője 10 cm körüli, színe fűzöld, vagy sötétzöld. A hajtáscsúcs gyapjas. Egyenes lefutású, magas, éles bordáinak a száma általában 15-18 db, de elérheti a 20-at is. A bordákat a borda élére merőleges, mély barázdák tagolják.
Szemölcsök
Az oldalról összenyomott szemölcsök és az enyhén beléjük nyomódott areolák összefüggő sort alkotnak.
Areolák
Az areolák oválisak, 6×4 mm-esek, színük eleinte sárgásfehér, később szürkéssé válnak.
Tövisek
Tövisei erősek, egyenesek, lehetnek sugarasan szétállók, vagy a növénytől elállók. Hosszuk 15 mm körüli. A fiatal tövisek színe barna, a tövüknél sárgásak. Később általában kifehérednek, csak a hegyük marad barna.
- Peremtövis: A peremtövisek száma 7-9.
- Középtövis: A középtövisek száma általában 2-3 db, de lehet 1 és 4 is.
Generatív test
Virág
Virágai a hajtáscsúcs körül fejlődnek. Hosszuk 60, átmérőjük 40 mm. A virágcsövet pikkelyek borítják. Ezek a magházon aprók, sűrűn állók, tövisesek, színük szalmasárga. Felfelé haladva a pikkelyek mérete nő, színük rózsaszínesre vált, a tövisesség eltűnik. A virágtorok zöld.
- Külső lepellevelek: A külső lepellevelek spatula alakúak, színük fehér, rózsaszínes középcsíkkal, a csúcsuk sötétbarna.
- Belső lepellevelek: A belső lepellevelek lándzsásak, fehérek, a csúcsuk legvégén apró, barna színeződéssel.
- Porzószálak: Porzói egy sort alkotnak, száluk halványzöld.
- Portokok: A portokok krémsárgák.
- Bibeszál: A halványzöld, 11 ágú bibe szára zöld.
Termés
Kb. 1 cm átmérőjű, megszáradó.
- Magja: Magjai barnásfeketék, kb. 1,2 mm átmérőjűek.
- Acanthocalycium klimpelianum
-
1.
-
2.
-
3.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Argentínában, Córdoba tartományban, Córdoba város közelében található. Elterjedési területe Córdoba, Catamarca és Santiago del Estero tartományokra terjed ki, a populációk 1000-1500 méteres tengerszint feletti magasságban élnek. Élőhely: Élőhelyén sok szárazságtűrő lágyszárú található, ritkásan fedve a talaj- ill. kőzetfelületeket, alacsony cserjékkel. Fajunk nem ritkán ezek némi árnyékolásában nő.
Kultúrában tartás
Igényei és gondozási ismeretei megegyeznek az Echinopsis spiniflora fajnál leírtakkal. Jól fejlődik a termesztésben. Nyáron üvegházban, vagy szabadban tartható, de mindenképpen világos és szellős helyen. Talaja homokos és enyhén agyagos, kissé savanyú, pH 4,5-6 legyen. Fejlődési időszakban rendszeres locsolást igényel, hosszabb időre ne engedjük kiszáradni talaját. Késő tavasszal, vagy nyár elején nyílik. Téli pihenése szárazon, 5 -10 °C-on optimális. Magról könnyen szaporítható.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A címlapon bemutatott példány tövisezete eltér a leírástól. Az idős tövisek fekete színe valószínűleg egyedi tulajdonság. A tövisszám több areolán is lényegesen kevesebb, mint a leírásban közöltek. Ennek az lehet az oka, hogy a növény valamikor sok évvel ezelőtt gyökerét veszítette. El nem pusztult, némi fejlődést is mutatott, de új gyökereket csak két évvel ezelőtt növesztett. A fiatal areolákon látható tövisek már megfelelnek a leírásnak.
Egyéb
Rausch az összes Acanthocalycium taxont a Lobivia nemzetségbe sorolta. Fajként csak a spiniflora-t és a thionantha-t ismerte el, az összes többi taxon ezek alá sorolta varietas-ként. A jelenleg érvényes rendszertan ezt az álláspontot elfogadta, bár mind az Acanthocalycium, mind a Lobivia nemzetséget az Echinopsis nemzetség alá vonta alnemzetségként. A thionantha faj alatt három alfajt is megkülönböztet, míg a spiniflora fajnál, elismerve a klimpeliana morfológiai eltéréseit, alfaji rang felállítását nem látta indokoltnak.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán és Kiss László
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 568. kártya