Ugrás a tartalomhoz

Szukkulens határozó: Acanthocalycium

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 23., 17:07-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A Acanthocalycium nemzetség határozókulcsa

Ez a határozókulcs a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába, azon belül a Trichocereinae alnemzetségcsoportba tartozó, túlnyomórészt Argentína északnyugati és északi területein (valamint a Chaco-vidéken) honos Acanthocalycium genus fajainak és alfajainak elkülönítésére szolgál. A nemzetség legfőbb diagnosztikai bélyege, hogy a virágcső (lepelcső) külső pikkelyeinek csúcsa merev, szúrós, tövisszerű vagy sertésszerű csúcsba fut, maguk a virágok pedig nappal nyílnak, sárga, fehér, rózsaszín vagy tiszta vörös színűek, és a porzószálak bázisánál egy jellegzetes gyűrűszerű szöveti megvastagodás zárja le a magházat.

  1. A növények szárának bőrszövete (epidermisze) erősen viaszos, jellegzetesen hamvas, szürkéskék, kékeszöld vagy sötét ólomszürke tónusú, idős korban sem sarjadó, magányos gömb; a virágzat a hajtás csúcsán fejlődik, a virágok sziromlevelei tiszta, élénk citromsárga vagy aranysárga színűek, a portokok szintén sárgák → Acanthocalycium glaucum
    Acanthocalycium glaucum galéria:
  2. A növények szárának bőrszövete zöld, sötétzöld vagy fűzöld, nem hamvas szürkéskék, vagy ha enyhén viaszos is, a virágok színe fehér, rózsaszín, vöröses vagy sárga, az alábbi morfológiai csoportosítás szerint:
    1. A virágok sziromlevelei fehér vagy halvány rózsaszínűek, a lepelcső pikkelyei és szőrzete sűrű, a növények az alábbi fajok és alfajok szerint különíthetők el:
      1. A növények többnyire magányos vagy tőből gyengén sarjadó gömbök, a bordák száma magas (idősen akár 20 feletti), keskenyek és élesek, nem tagolódnak feltűnő szemölcsökre; a tövisek merevek, tűszerűek, sárgásbarna vagy szürkés árnyalatúak, a peremtövisek száma magas (10–20); a virágcső pikkelyei merev, hosszú sertékbe mennek át → Acanthocalycium spiniflorum
        Acanthocalycium spiniflorum galéria:
      2. A növények hajlamosak a csoportképzésre, a szár megnyúlt gömb vagy rövid hengeres, a bordák száma alacsonyabb (többnyire 10–14), határozottan hullámosak vagy gumósak; a tövisezettség erőteljes, a tövisek bázisa vaskos:
        1. A szár bordái alacsonyak, szélesek, a tövisek száma mérsékeltebb, a virágok tölcséresek, fehérek, a lepelcső pikkelyei rövidebbek, a faj elterjedési területe Argentína északnyugati tartományaira korlátozódik → Acanthocalycium leucanthum
          Acanthocalycium leucanthum galéria:
        2. A szár bordái magasabbak, élesebbek, a tövisek kifejezetten hosszúak, erősek, rugalmasak, gyakran hajlottak vagy kuszák, fiatalon vörösesbarna vagy feketés árnyalatúak, dús peremtövis és középtövis zónával; a Chaco-vidék száraz erdőiből és szavannáiról származó faj:
          1. Továbbhatározható, dekoratív alapfaj dús, vöröses-fekete fegyverzettel, amely idős korban sűrű, kiterjedt telepeket alkot → Acanthocalycium rhodotrichum
            Acanthocalycium rhodotrichum galéria:
          2. A fajon belüli alfajok elkülönítése a hajtás növekedési jellege, a bordák morfológiája és a tövisek száma alapján:
            1. A szár határozottan felálló, a bordák száma többnyire 13–15, magasan és élesen kiemelkedők, a tövisek erőteljesek, sötétek, a hajtások tőből gazdagon sarjadnak → Acanthocalycium rhodotrichum subsp. rhodotrichum
              Acanthocalycium rhodotrichum subsp. rhodotrichum galéria:
            2. A szár alacsonyabb, elterülő vagy fekvő habitusú, a bordák száma kevesebb (többnyire 10–12), laposabbak és tompábbak, a tövisezettség némileg ritkább és világosabb színezetű → Acanthocalycium rhodotrichum subsp. chacoanum
              Acanthocalycium rhodotrichum subsp. chacoanum galéria:
    2. A virágok sziromlevelei sárgák, narancssárgák vagy sötétvörösek, a virágcső külsejét sűrű, feketés vagy barna, kénes árnyalatú gyapjúszőrzet és merev, szúrós pikkelyek borítják; a növények robusztus gömbök vagy hengerek:
      1. Továbbhatározható, rendkívül variábilis andoki alapfaj, amelynek szára sötétzöld, a tövisek erősek, merevek, szürkésfehérek vagy feketés csúcsúak, a virágszínek populációnként változhatnak → Acanthocalycium thionanthum
        Acanthocalycium thionanthum galéria:
      2. A fajon belüli finomabb taxonómiai egységek (alfajok) elkülönítése a virágok uralkodó színe és a tövisezettség jellege alapján:
            1. A virágok sziromlevelei citromsárga, kénsárga vagy krémsárga színűek, a belső lepellevél töve sötétebb árnyalatú; a tövisezettség sűrű, szabályos, merev, a szár idős korban rövid hengeres alakot ölt → Acanthocalycium thionanthum subsp. thionanthum
              Acanthocalycium thionanthum subsp. thionanthum galéria:
            2. A virágok sziromlevelei feltűnő módon élénkvörösek, skarlátvörösek vagy sötét narancssárgák, a lepelcső pikkelyei nagyon erősek; a tövisezettség ritkább, a peremtövisek száma kevesebb, a növények korlátozott elterjedésűek Santa María régiójában → Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii
              Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii galéria: