Ugrás a tartalomhoz

Lobivia ferox (Echinopsis ferox)

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2025. augusztus 23., 15:50-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Tudományos név

  • Lobivia ferox Britton & Rose, Cactaceae 3: 50. 1922. Sec. Hunt (2016)
    A tudományos név státusza: érvényes
  • Echinopsis ferox (Britton & Rose) Backeberg, 1934
    A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A szinonim nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból képezték az "-opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("echinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi. A latin fajnév jelentése: vad, kegyetlen. A taxon rendkívül erős, vastag és hosszú középtövisei érdemelték ki ezt a jelzőt.

Szinonimák

Érvényes név és szinonimák a Echinopsis ferox taxonnál

  • Lobivia ferox Britton & Rose, 1922
  • Lobivia aureolilacina Cárdenas, 1961
  • Lobivia claeysiana Backeberg, 1937
  • Lobivia ducis-pauli Fric, 1931
  • Lobivia potosina (Werd.) Friedrich, 1974
  • Lobivia variispina F. Ritter, 1980
  • Lobivia horrida F. Ritter, 1963
  • Lobivia pictiflora F. Ritter, 1966
  • Lobivia pachyacantha Y. Ito, 1962
  • Lobivia hastifera Werd., 1938
  • Lobivia claesiana Backeb., 1936
  • Echinopsis longispina (Br. & Rose) Backeb., 1931
  • Echinopsis potosina Werd., 1931
  • Echinopsis lecoriensis Cárdenas, 1963
  • Pseudolobivia ferox (Br. & Rose) Backeb., 1942
  • Pseudolobivia lecoriensis (Cárd.) Backeb., 1966
  • Pseudolobivia potosina (Werd.) Backeb., 1942

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Nagyon változékony faj. Többnyire magános, gömbölyded, vagy rövid hengeres alakú. Magassága általában 20-50 cm körüli, de 1 méter magas példányok is ismertek. Átmérője a 30, ritkán 40 cm-t is elérheti. Bordáinak száma változó, de általában nem éri el a 30-at. A bordák 2-3 cm magasak, élesek, az idősebb növényeken csavart lefutásúak lehetnek.

Areolák

Areolái 3 cm távolságra állnak egymástól.

Tövisek

  • Peremtövis: 10-12 db peremtövisének hossza nagyon változó, de nem éri el a 6 cm-t. A perem- és középtövisek nem mindig különböztethetők meg egymástól.
  • Középtövis: 3-4 db középtövise erős, felálló, hajlott, hosszuk elérheti a 15 (18) cm-t is.

Generatív test

Virág

A virágok a növény oldalán, vagy az alaphoz közel fejlődnek, 7-10 cm hosszúak, 6-8 cm átmérőjűek. A virágcső hajlott, fehér, szürke, vagy barna hajjal sűrűn fedett.

  • Lepellevelek: Színük változatos, a típus élőhelyen fehér, de más populációkban rózsaszín, bíborszínű, sárga és vörös egyaránt előfordulhat.

Termés

Gömbölyű, vagy hordó alakú, 15-20 mm átmérőjű, sötétzöld, fehér húsú, éretten hosszában felreped.

  • Magja: Magjai sötétbarnák, 1,5 mm hosszúak.


Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye Bolíviában, Oruro tartományban található, Oruro várostól keletre. Elterjedési területe három országra is kiterjed: Bolíviában Chuquisaca, Oruro, Potosi és Tarija tartományokban, Argentínában Jujuy és Salta tartományokban, Chilében pedig Tarapacá régióban található.

Élőhely: Magashegyi faj, élőhelyei általában 3000 és 4000 méter közötti magasságban találhatók, sűrű, vagy ritkás növényzetű (főleg pázsitfűfélék, más kaktuszfajok, törpecserjék által fedett) sziklagyepekben, néha szinte növényzetmentes vulkanikus sziklák között, aprózódott kőzetfelszíneken.

Kultúrában tartás

A faj szépen nevelt példányai különleges darabjai lehetnek a gyűjteményeknek. Extrém töviseikkel mindenképpen feltűnő, impozáns növények. Tartásuk során a magashegyi jelleget szem előtt kell tartani. A zárt, forró üvegház nyáron túlságosan meleg számára. Sokkal jobban érzi magát a szabadban, ahol szükség esetén akár csapadék elleni védelem nélkül is megél, ha talaja megfelelően porózus szerkezetű. Lapos, déli tájolású, sok napot kapó épületek tetején, szoktatás után, kiváló nyaraltató helyet találunk számára, más fényigényes kaktuszfajokkal egyetemben. Szerencsésebb azért, ha az esőtől meg tudjuk védeni, de mindenképpen biztosítsunk számára friss levegőt. Ásványi anyagban gazdag, enyhén savanyú talajt keverjünk számára. A megfelelően fényhez szoktatott növényt akár teljes napfényen is tarthatjuk, üvegházban azonban célszerű némi árnyékolást biztosítani.

Egyéb

Változékonysága miatt nagyon sok néven leírták, amelyek egy részével (longispina, potosina, ducis-pauli) a gyűjteményekben ma is találkozhatunk.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán (1. és 3.), Bodor János (2. és 4.)
  • Lektorálta: Papp László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 341. kártya