Kategória:Geraniaceae

• Geraniaceae (Jussieu) Antoine Laurent de Jussieu, 1789

A család nevét a típusnemzetség, a Geranium után kapta. A kifejezés a görög geranos (γέρανος) szóból származik, ami darut jelent. Ez a növények termésének alakjára utal, amely a daru csőrére emlékeztet (innen a magyar gólyaorrtermés elnevezés is, bár az etimológiailag a daruhoz kötődik).

• Geranium Linnaeus; A típuspéldányok világszerte számos herbiáriumban megtalálhatóak, többek között a Linné-társaság gyűjteményében (LINN).
• Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu írta le először család szinten a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A család leírója Antoine Laurent de Jussieu, 1789.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Hypseocharitaceae Weddell
• Vivianiaceae Klotzsch
• Ledocarpaceae Meyen
• Dirachmaceae (opcionális rendszertani besorolástól függően)
• Erodiceae Horaninow
• Hyperum Palisot de Beauvois

A Geraniaceae család tagjai többnyire lágyszárú növények vagy félcserjék, ritkábban pozsgás szárúak (pl. egyes Pelargonium és Sarcocaulon fajok). A szárak gyakran ízelt jellegűek, a nóduszoknál megduzzadtak.

A levelek általában szórt állásúak vagy átellenesek, pálhásak (stipula). A levéllemez többnyire tenyeresen vagy szárnyasan tagolt, osztott, esetleg összetett. A növényeket gyakran mirigyszőrök borítják, amelyek jellegzetes illóolajokat tartalmaznak.

A virágzat általában álernyő (cymosa). A virágok többnyire hímnősek, öttagúak, sugaras (actinomorph) vagy kétoldali (zygomorph) szimmetriájúak (különösen a Pelargonium nemzetségnél).

A csészelevelek száma 5, gyakran szabadok vagy az alapjuknál összenőttek. A sziromlevelek száma szintén 5, szabadok. A porzótáj két körben helyezkedik el (5+5), de gyakran előfordul, hogy egyes porzók meddőkké (sztaminódiumokká) alakulnak. A magház felső állású, 5 termőlevélből nőt össze, a bibeszálak a központi tengelyhez (rostrum) nőnek hozzá.

A család legjellemzőbb vonása a különleges száraz, felnyíló termés, az úgynevezett gólyaorrtermés (schizocarpium). Éréskor a résztermések (mericarpium) a megnyúlt központi oszlopról (carpoforum) rugalmasan, gyakran csavarodva válnak le, ami segíti a magok elszórását.

• Magja: A magok kevés endospermiummal rendelkeznek, az embrió általában görbült.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a mérsékelt és szubtrópusi övezeteket részesítik előnyben. Kiemelkedő a fajdiverzitás Dél-Afrikában (különösen a Pelargonium nemzetség esetében), valamint a mérsékelt égövi Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak nyílt füves pusztákon, erdőszéleken, sziklás lejtőkön és félsivatagi környezetben is. A szukkulens formák elsősorban a szárazabb, arid területeken fordulnak elő.

A családon belül több nemzetség mutat szukkulenciát. A Pelargonium nemzetség számos faja rendelkezik pozsgás szárral vagy gyökérrel a víz tárolására. A korábban különálló, ma már gyakran a Pelargonium alá sorolt Sarcocaulon szekció tagjai (úgynevezett “bushman gyertyák”) erősen szukkulens, tövises szárral rendelkeznek, amelyet viaszos réteg véd a kiszáradástól.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása alapján a Geraniaceae a Geraniales rend névadó családja. A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a család monofiletikus. A családot korábban több kisebb családra bontották (pl. Hypseocharitaceae, Vivianiaceae), de a modern rendszertan ezeket beolvasztotta, vagy szoros testvércsoportként kezeli a renden belül.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Geraniaceae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Storchschnabelgewächse
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/