Kategória:Geraniales
| Geraniales | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Malvids |
| Rend | Geraniales |
Tudományos név
- Geraniales (Jussieu ex Berchtold & Presl) Link, 1829
A név eredete, etimológia
A rend elnevezése a típusnemzetség, a Geranium nevéből származik. A kifejezés a görög geranos (γέρανος) szóból ered, amelynek jelentése „daru”. Az elnevezés a növény termésének alakjára utal, amely a daru csőrére emlékeztet (hosszú, csőrszerűen megnyúlt bibeszál).
A rend leírói közül kiemelkedik Friedrich Berchtold és Jan Svatopluk Presl, valamint Johann Heinrich Friedrich Link, aki a jelenleg elfogadott taxonómiai keretbe foglalta a rendet.
Típus
- Geranium Linnaeus;
- Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu munkássága nyomán, Friedrich Berchtold és Jan Svatopluk Presl által;
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Johann Heinrich Friedrich Link, 1829;
Geranium képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Geraniineae Bessey
- Hypseocharitaceae Reveal
- Ledocarpaceae Meyen
- Melianthaceae Horaninow
- Vivianiaceae Klotzsch
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A rend tagjai többnyire lágyszárú növények, de előfordulnak köztük cserjék és ritkábban fák is (például a Melianthaceae családban). A levelek gyakran tagoltak, karéjosak vagy szeldeltek, pálhalevelekkel rendelkeznek. Jellemző a mirigyszőrök jelenléte, amelyek gyakran aromás illóolajokat termelnek. A levélállás többnyire szórt vagy átellenes.
Generatív test
Virág
A virágok általában hímnősek, sugaras (aktinomorf) vagy kétoldali (zigomorf) szimmetriájúak. A csésze és a párta is rendszerint 5 tagú. A porzók száma gyakran a sziromlevelek számának kétszerese, két körben állnak, de néha redukálódnak. A magház felső állású, többnyire 5 termőlevélből forrt össze. A nektáriumok gyakran a porzók tövénél vagy a csészeleveleken találhatók.
Termés
A legjellemzőbb terméstípus a résztermésekre széteső toktermés (schizocarpium). A Geraniaceae családban a termés érésekor a résztermések rugalmasan elválnak a központi oszloptól (kolumella), gyakran segítve a magok elszórását.
- Magja: A magok endospermiuma kevés vagy hiányzik, az embrió gyakran görbült.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb fajgazdagság a mérsékelt és szubtrópusi övezetben található, különösen Dél-Afrikában, a Földközi-tenger vidékén és Dél-Amerikában.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő, a száraz pusztáktól és félsivatagoktól a mérsékelt övi erdőkig és magashegységi gyepekig.
Szukkulens taxonok
A renden belül a szukkulencia leginkább a Geraniaceae családban, különösen a Pelargonium, Sarcocaulon és Monsonia nemzetségekben jelenik meg. Ezek a növények gyakran pozsgás szárral (kaudex) vagy megvastagodott, víztároló gyökérzettel rendelkeznek, alkalmazkodva a száraz, arid körülményekhez. A Sarcocaulon fajok szára gyakran viaszos réteggel borított, ami véd a párologtatás ellen.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a Geraniales a Rosid kládba, azon belül a Malvid (Eurosid II) csoportba tartozik. A rend jelenleg két fő családot foglal magában:
- Geraniaceae (például Geranium, Pelargonium)
- Francoaceae (ideértve a korábbi Greyiaceae, Vivianiaceae, Ledocarpaceae és Melianthaceae családokat is szinonimaként vagy alcsaládként).
A molekuláris adatok alapján a Geraniales a Myrtales rend testvércsoportja lehet.