Kategória:Sarcocaulon

• Sarcocaulon (De Candolle) Sweet, 1826

A nemzetségnév a görög sarx (hús) vagy sarkos (húsos) és a kaulos (szár vagy tönk) szavak összetételéből származik, utalva a növények pozsgás, húsos szár-ára.

• Sarcocaulon spinosum (Burman f.) Desmet; Gyűjtő: Ismeretlen, Dél-Afrika, típuspéldány: herbaria (L, G);
• Első leírása: Augustin Pyramus De Candolle írta le szekcióként (Geranium sect. Sarcocaulon) 1824-ben a Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Robert Sweet, 1826.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Monsonia sect. Sarcocaulon (De Candolle)
• Sarcocaulon (De Candolle) Sweet

A hajtás alacsony növésű, cserjés vagy félig kúszó habitusú. A szár pozsgás, húsos, gyakran fásodó alappal, külső felületét vastag, viaszos, gyúlékony kéreg borítja. A levél vagy levelek kétfélék lehetnek: hosszú nyelűek, amelyeknél a nyél a levél lehullása után megkeményedik és tövisek formájában marad meg, vagy rövid nyelűek, amelyek a tövisek hónaljában (axilla) helyezkednek el. A gyökér rendszerint rostos, de egyes fajoknál répa alakúan megvastagodott.

A virág magányos, sugaras szimmetriájú (aktinomorf), viszonylag nagy és feltűnő, a fehértől a sárgán át a rózsaszínig vagy liláig terjedő színű.

• Takarólevelek: 5 szabad, zöld csészelevél, amelyek gyakran szőrösek vagy mirigyesek; 5 nagy, vékony, papírszerű sziromlevél.
• Ivarlevelek: 15 porzószál, amelyek az alapjuknál összefonódnak; a termő öttagú, a bibeszál hosszú, a bibe pedig ötágú.

A termés egy tipikus gólyaortermés (regma), amely öt részre válik szét.

• Magja: A magok hosszúak, repítőkészülékkel (el nem váló, tollas bibeszál-maradvánnyal) rendelkeznek, amely segíti a széllel való terjedést és a talajba fúródást.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai Dél-Afrika (különösen a Northern Cape és Western Cape tartományok) és Namíbia száraz területein őshonosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szélsőségesen arid, sivatagi és félsivatagi területeken élnek, gyakran köves vagy kavicsos talajon (szukkulens karoo vegetáció). Fényigényesek, a száraz évszakban lombhullatók.

A Sarcocaulon fajok gyűjtők körében népszerűek “természetes bonszai” formájuk miatt. Tartásuk során rendkívül jó vízelvezetésű ásványi közeget és sok napfényt igényelnek. Kevés vizet szabad adni nekik, különösen a pihenőidőszakban, mert könnyen rothadnak.

Hasonlítanak a Monsonia nemzetség többi tagjára, de azok nem rendelkeznek a Sarcocaulon-ra jellemző pozsgás, viaszos kéreggel bevont szárral és módosult, tövissé alakult levélnyelekkel.

Az APG IV osztályozás szerint a Geraniaceae családba tartozik. A modern molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a Sarcocaulon nemzetség a Monsonia nemzetségen belül helyezkedik el, ezért sok botanikus ma már a Monsonia szekciójaként kezeli, bár a kertészeti kultúrában a különálló név továbbra is használatos.

• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Sarcocaulon
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/SUCCULENTS/Family/Geraniaceae/Sarcocaulon/