Kategória:Apiales

• Apiales Nakai, 1930

• A rend neve az Apium (zeller) nemzetségnévből származik, amelyhez az -ales rendi végződés járul. A latin apium kifejezés klasszikus források (Lewis & Short) szerint már az ókorban is a zellert vagy a mocsári növényeket jelölte. Plinius és más ókori szerzők is használták. A név etimológiája valószínűleg az indoeurópai gyökerekre vezethető vissza, utalva a növények vízközeli élőhelyére. Nakai Takenosin japán botanikus 1930-ban különítette el önálló rendként a modern rendszertanban.

• Apium Linnaeus (1753); típusfaj: Apium graveolens Linnaeus.
• Első leírása: Nakai Takenosin (1930): Hisai-Ran-To.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nakai Takenosin, 1930.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Araliales Reveal
• Phellinales Doweld
• Pittosporales Lindley
• Torricelliales Reveal & Doweld
• Umbellales Lindley

Az Apiales rend tagjai között lágyszárúak, cserjék és fák egyaránt előfordulnak.

Jellemző rájuk a belső szövetekben elhelyezkedő skizogén váladékjáratok jelenléte, amelyek illóolajokat, gyantákat vagy gumiszerű anyagokat tartalmaznak. A levelek többnyire szórt állásúak, gyakran összetettek vagy erősen tagoltak. A levélalap sok esetben hüvelyszerűen körülöleli a szárat (vagina). A gyökérrendszer gyakran karógyökér, amely sok fajnál raktározó funkciót is betölt.

A virágzat leggyakrabban egyszerű vagy összetett ernyő (umbella), de előfordulnak fejecske- vagy fürtvirágzatok is.

A virágok többnyire kicsik, öttagúak, sugaras szimmetriájúak (actinomorph), de az ernyő szélén álló virágok gyakran kétoldalian részarányosak (zygomorph) a megnagyobbodott párta miatt. A porzók száma öt, a magház alsó állású (ovarium inferum), és két termőlevélből alakul ki. A magház tetején gyakran megvastagodott bibevánkos (stylopodium) található, amely nektárt választ ki.

A termés változatos: az Apiaceae családnál ikerkaszat (cremocarpium), amely éréskor két résztermésre (mericarpium) esik szét; az Araliaceae családnál gyakran bogyó vagy csonthéjas termés.

• Magja: A magvakban bőséges olajos táplálószövet (endospermium) található, az embrió pedig kicsi és egyenes.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de az egyes családok súlypontja eltérő. Az Apiaceae főleg az északi mérsékelt övben, míg az Araliaceae és a Pittosporaceae inkább a trópusi és szubtrópusi területeken, különösen Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában gyakori. Magyarország, Olaszország, Kína, Amerikai Egyesült Államok, Dél-afrikai Köztársaság.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon tág tűrésű csoport, a száraz gyepektől a mocsári élőhelyeken át a trópusi esőerdőkig mindenütt megtalálhatóak. Sok faj fontos szerepet játszik az erdőszéli társulásokban és a gyepszintekben.

Bár a rend nem elsődlegesen szukkulens csoport, egyes taxonok mutatnak pozsgás jelleget. Különösen az Apiaceae családon belül, például a Steganotaenia vagy bizonyos Crithmum (pl. a tengerparti sziklákon élő Crithmum maritimum) fajok levelei vagy szárközép részei megvastagodottak, húsosak, víztárolásra alkalmasak. Az Araliaceae családban a Cussonia nemzetség egyes fajai (úgynevezett “káposztafák”) rendelkeznek duzzadt, szukkulens törzzsel (caudex).

Az APG IV osztályozása szerint az Apiales az Asterids (csillagvirágúak) kládján belül a Campanulids (későbbi asteridák) csoportba tartozik. A rend molekuláris genetikai adatok alapján szoros rokonságban áll a Dipsacales és Asterales rendekkel.

A rendbe tartozó főbb családok:

• Apiaceae (Zellerfélék)
• Araliaceae (Borostyánfélék)
• Pittosporaceae (Enyvesmagfélék)
• Griseliniaceae
• Myodocarpaceae
• Pennantiaceae
• Torricelliaceae

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Apiales
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/