Buxbaum, Franz
| Franz Buxbaum | |
|---|---|
| 1900 - 1979 | |
| állampolgárság | Ausztria |
| foglalkozás | botanikus, egyetemi tanár, morfológus, kaktuszkutató |
| rövidítés | Buxb. |
Bevezetés
Franz Buxbaum (Liezen, 1900. február 25. – Judenburg, 1900. február 7.) osztrák botanikus, morfológus és egyetemi tanár, a 20. század egyik legjelentősebb kaktuszkutatója és taxonómusa. Nemzetközi hírnevét a kaktuszfélék családjának morfológiai és fejlődéstörténeti alapokon nyugvó, úttörő jelentőségű filogenetikai osztályozásával érdemelte ki. Munkássága alapjaiban változtatta meg a pozsgás növények belső rokonsági kapcsolatairól alkotott tudományos képet.
Életpálya
A stájerországi Liezenben született 1900-ban. Felsőfokú tanulmányait a Grazi Egyetemen végezte, ahol botanikát, kémiát és filozófiát tanult, majd 1922-ben doktorált. Ezt követően asszisztensként dolgozott a Bécsi Egyetem Botanikai Intézetében, ahol mélyreható morfológiai és anatómiai kutatásokat végzett. Korán elköteleződött a növények evolúciós fejlődésének kutatása mellett, és érdeklődése hamar a morfológiailag rendkívül komplex kaktuszfélék felé fordult. 1947-ben habilitált a Grazi Egyetemen, ahol később a növényrendszertan professzoraként generációkat tanított a botanikai morfológia precizitására. Judenburgban hunyt el 1979-ben, szinte az utolsó napjaiig aktívan dolgozva.
Munkásság és kutatóutak
A legtöbb kortárs kaktuszkutatóval (például Curt Backeberg-gel) ellentétben nem az új fajok tömeges felfedezésére és leírására törekedett, hanem a meglévő taxonok belső szerkezetének megértésére. Ennek okán nem vezetett nagyszabású tengerentúli gyűjtőexpedíciókat Dél-Amerikába vagy Mexikóba; kutatásainak elsődleges terepe a mikroszkóp és a morfológiai laboratórium volt. Európai botanikus kertek és magángyűjtők anyagait tanulmányozva vizsgálta a kaktuszok magjainak, virágszerkezetének és hajtásrendszerének fejlődéstörténetét. Rendszeresen publikált osztrák, német és nemzetközi pozsgás szaklapokban, így a „Sukkulentenkunde” folyóiratban is, amelynek hasábjain számos morfológiai tanulmánya és új nemzetségleírása látott napvilágot.
Taxonómiai jelentőség
A kaktuszok evolúciós törzsfájának tisztázása során számos korábbi, mesterségesen egyben tartott óriásnemzetséget bontott fel természetes fejlődési vonalakra. Nevéhez fűződik többek között a különleges, hószerűen fehér tövisű Mammilloydia nemzetség felállítása és leírása 1951-ben, amelyet a Mammillaria és a Neolloydia kládok közötti átmenetként azonosított. Emellett ő írta le és határolta el a Espostoa nemzetségből a Thrixanthocereus genust, valamint finomította a Cacteae és más törzsek (tribuszok) belső rendszertanát a Cactoideae alcsaládon belül. Munkásságának elismeréseként a kaktuszkutatók közössége róla nevezte el a dél-amerikai oszlopkaktuszok közé tartozó Buxbaumia (ma a Espostoa szinonimája), valamint a törpe növekedésű, szubsztrátumhoz alkalmazkodott Neobuxbaumia nemzetségeket.
Publikációk
Tudományos munkásságának gerincét az alábbi alapművek és sorozatok alkotják:
- Morphology of Cacti (1950–1955) – Három részben megjelent, angol nyelvű monográfia, amely a kaktuszok morfológiájának alapvető kézikönyvévé vált.
- Die Kakteen (1956–1979) – Hans Krainz-cal közösen szerkesztett, hatalmas terjedelmű, laza lapos enciklopédiai sorozat, amelyben a taxonok morfológiai és filogenetikai revízióit publikálta folyamatosan.
- Kaktus-Pflege biologisch richtig (1959) – A kaktuszok biológiailag helyes gondozásáról írt munkája, amely a gyakorlati termesztést tudományos alapokra helyezte.
Emlékezete
Munkássága alapvető hivatkozási ponttá vált. Bár a modern, 2010 utáni DNS-alapú molekuláris filogenetikai vizsgálatok néhány elméletét felülírták, zseniális morfológiai meglátásainak többségét (így a Mammilloydia önálló generikus státuszát is) a mai globális konszenzus-adatbázisok (POWO, Caryophyllales.org, IPNI) mind a mai napig fenntartják és elismerik. A modern kaktuszrendszertan az ő strukturális és fejlődéstörténeti szemléletén alapul.